Blog

Az első 6 hónap szabadúszóként – avagy élet egy multis karrier után és a 45 ezer szó titka…

2019. július 1.- Pontosan ma 6 hónapja, hogy a közel 20 éves multinacionális életből átléptem a szabadúszó életbe és mint főállású coach élem az életemet. Már az első 60 nap után is ’számot vetettem’, ezt itt olvashatod, és most újból érzem a késztetést, hogy szeretnék a mai napon megállni, hogy végiggondoljam, hogy mi is történt velem, hogy mi az, ami jól ment és mi az, ami nem annyira és hol is tartok legbelül, önmagamban ezzel az egész folyamattal.

A számszerű tényekkel, adatokkal kezdem. Kicsit amúgy magamnak is érdekes, hogy ezt tartom a könnyebbik részének az egész folyamatnak. Talán azért, mert anno, a munkahelyemen sokat dolgoztam excellel, adatokkal és számokkal, napi szinten gyártottam a kimutatásokat, úgyhogy természetesnek tűnt, hogy úgy vágok 2019-nek is, a vállalkozásomnak is, hogy van egy számszerűsített (marketing)tervem. A terv heti lebontású, tartalmazza a tevékenységeket, hogy mennyit tudok költeni rájuk és a hozzájuk rendelt célszámokat is, melyek segítenek eldönteni, hogy milyen mértékben haladok az összcélom felé (megjegyzés: a céljaimat szakmai, személyes és marketing/vállalkozásirányítási oldalról is meghatároztam az egész évre vonatkozóan). És mivel ez a tervezet megszületett, így most egyszerű a dolgom, hogy egyszerre lássak összefüggéseket vagy pontos részleteket is, ha szükséges. Lelkiismereteresen, minden hónap végén frissítettem a tervet a tényleges számokkal, így jól látszódik, hogy mit értem el és mit nem.

És most arra szántam el magam, hogy betekintést adok számodra is, hogy mit is látok a táblázatom alapján a 2019. január 1-je és 2019. június 30-a közti időtartamra. Teszem ezt azért, mert nekem is jó, hogy gondosan átböngészem a számaimat, másrészt meg tudom, mert hallom tőletek, hogy sokan vagytok, akik kacérkodtok hasonló gondolattal, hogy belevágjatok-e vagy sem egy vállalkozásba – és a saját élményeim talán hoznak Nektek is a konyhára valamit 😊 Kezdjük a puritán számokkal:

Kiadás-Bevétel:

  • A kiadás-bevétel aránya egymáshoz képest 45-55 a kiadások javára (55%), vagyis az eddigi költéseim/kiadásaim majdnem egálban vannak az eddigi bevételeimmel (45%). Ez mindenképp biztató és azt engedi sejtetni, hogy a befektetés megtérül.
  • A tényleges bevétel az (általam) tervezett bevételhez képest 40%, azaz vagy túl brutálisra terveztem a saját bevételi céljaimat, vagy bőven van még hely fejlődni és gyarapodni, vagy mindkettő 😊 Mindenesetre, ha valaki 2018. év végén ezt mondja nekem, hogy coachingból ennyi bevételem lesz mostanra, akkor azonnal a tenyerébe csapok és elfogadom az ajánlatot 😊.
  • A kiadásaim legnagyobb részét (37%-ot) az adózás visz el (februártól vagyok KATA-s, azóta lényegesen jobb a helyzet), ezt követik az eszköz költségek (26%, ide tartozik pl. az új laptop, telefon, nyomtató, amiket a vállalkozás indításával vettem).
  • Az önképzésre tudatosan terveztem büdzsét, mert elengedhetetlen tartom a folyamatos fejlődést, ami így a 20%-át teszi ki az összköltésemnek. Ezekbe a költségekbe sorolom a szakmai konferenciákon és más szakmai összejöveteleken való részvételt, szakmai könyveket, tanfolyamokat, a saját magamra vonatkozó szupervíziós coachingot is.
  • A hirdetésekben a Facebook, Google Ads hirdetési kampányok, illetve más különböző regiszterekben való megjelenések vannak. Hirdetéseimet magam készítem és menedzselem, az ehhez szükséges tudás egy részét már tudtam, a többit pedig az ’önfejlesztés’ címszóval tanfolyamokon megtanultam 😊
Költségek eloszlása (2019. január 1 – 2019. június 30.)

És akkor most nézzük meg, hogy mik történtek velem és milyen tevékenységeket vittem véghez az elmúlt hónapok során:

1. Közösségi média: Ez az a pont a táblázatomban, amit kb. az első napok óta túlteljesítek 😊 Nem akarlak száraz számokkal traktálni, ezért csak néhány érdekes dolgot ragadok most ki. A tervemben (egyik) célként az szerepel, hogy szeretnék megalapozni egy biztos online jelenlétet, amivel eljutok több tízezer emberhez (én 15 ezerre gondoltam tavaly) és akikből aztán születhet közös coaching együttműködés. A marketinges vénám azt is mondta, érdemes 360 fokos marketingtervet építeni, hogy az érdeklődőket egyszerre, több irányból érkezően is érje hatás, mert azok felerősítik egymást. Így történt az, hogy a LinkedInen, a Facebookon, az Instagrammon egyszerre kapcsoltam rá a gázra és szisztematikusan, platformonként (picit) eltérő stratégiával, de mégis összecsengően jelentem és jelenek meg rajtuk. Ennek az lett az eredménye, hogy az a tervezett 15 ezer most több mint 100 ezer elért ember. És ez nem pusztán a megtekintések összege, hanem a valóban elért emberek száma … Ami összesítve már egy egész komoly szám. Ha most az jár az eszedben, hogy oké-oké, de ez ’idő és pénz’, akkor igen, jóra gondolsz. Tartalomgyártással, azaz a blogok írásával tetemes időm megy el és mellette pénz is, mert rendszeresen hirdetek a Facebookon, 3 napja pedig elkezdtem a Google Ads-et is használni mind fizetett hirdetések, mind remarketing kampányokra (láthatod, fentebb, hogy a költéseim 17%-át hirdetésekre költöm).

A sok elért ember közül 5%-uk biztosan a honlapomon is kiköt. Persze, köztük vannak sokan, akik rokonok, barátok, coach kollégák is (ezt onnan tudom, hogy mondják, hogy olvasnak 😊), de tényleg sokan vannak érdeklődők is. Érdekes és új tapasztalás az nekem, hogy az elmúlt hónapokban rendszeressé váltak az ilyen megjegyzések: ’olyan ismerős vagy’, ’ismerős a neved’, ’ismerős az arcod, már találkoztunk?’, ’Ah, te vagy az? Olvasom a blogodat’ 😊 Számomra ez is mutatja, hogy a blogolás és hirdetések is működnek. Magamra úgy tekintek ebben a mostani helyzetemben, mint amolyan személyes márka, amit csak ’úgy vesznek meg az emberek’, ha ismernek. Ehhez pedig az kell, hogy minél többet halljon, minél többet lássa azt a márkát.

Ha megnézed a lenti ábrát, akkor láthatod, hogy a LinkedIn támogat a legjobban az emberek elérésében (64%), és ehhez nagyon hasonló az az arány is, hogy honnan érkeznek végül az ügyfeleim. A LinkedIN befogadó közönségének pedig köszönöm, hogy a saját szakmai megéléseimre, hosszabb lélegzetvételű posztjaimra ilyen jól reagál és fantasztikus párbeszédekben van így részünk! Sokat tanulok tőletek!

A második félév bekövetkeztével újabb közösségi platformokat is szeretnék kipróbálni, de ezekről majd fél év múlva 😊

Tartalmak nézettsége forrás szerint (fő)

2. Tartalomgyártás: Ahogy írtam fentebb, maga a tartalom kulcsszerepet játszik a vállalkozás ezen szakaszában (felteszem, később sem fog hátrányommá válni 😊), ezért megérdemel egy külön bekezdést 😊 A mai napig közel 200 posztot posztoltam a különböző felületeken, ez 110 (!) A4-es oldalnyi szöveg, ami több mint 45 ezer szó …. mindez közel 1000 új követőt jelentett, és mintegy 5000 like-ot ért meg az olvasóknak – Neked! És itt a helye egy köszönömnek is: köszönöm a figyelmedet, hogy úgy érezhetem, hogy vissza is kapom tőled a neked szánt időmet és energiámat is! Jól esik azt éreznem, hogy bár igen, nagy munka 45 ezer szót leírni, ám a Te időd is pont ilyen értékes és ezt arra fordítod, hogy engem (is) elolvasol! Köszönöm nagyon! 😊

És ha esetleg az jutott eszedbe, hogy hogyan tudok én ennyit írni? Akkor arra az a válasz, hogy egyrészt szeretek, másrészt meg sokat olvasok. Szakmai könyveket. Ez az önfejlesztési részhez tartozik – ezek a könyvek megihletnek és sok blogbejegyzés egy interpretációja annak, amit épp olvasok. Azzal, hogy átforgatom magamban és a saját szájízemre, szójárásomra szabom, rögzítem is az információt. Szummázva: a blogírás nekem tanulás is.

3. Egyéb megjelenések: Az első 6 hónapban voltam meghívott előadó a Wellbeing Gyakorlati Fórumon (a poszttraumás stressz személyiségfejlesztő hatásairól beszéltem), workshop tréner (egy nemzetközi kozmetikai vállalat kelet-európai vezetőinek tartottam egy vezetői készségfejlesztő tréninget), tartottam meet-upokat és több cikkemet is publikálták (az Üzletem.hu oldalon). Lett hírlevelem is, mert lettek feliratkozóim is 😊

4. Nem tervezett dolgok: Nekem úgy tűnik, hogy itt egy szabály van: tervezz azzal, hogy lesznek tervezhetetlen és váratlan dolgok 😊 Én is így tettem, ám még így is születtek meglepetések (testi, lelki és anyagi téren egyaránt): ilyen volt a bokarándulásom, vagy hogy csúnyán összetörtem az autómat egy balesetben és vele együtt az ujjam is megsérült. A bokám és az ujjam kezd a régi lenni, ám az autómnak annyi ☹ Nem volt mai darab, de nem így és nem most akartam lecserélni…

5. Meg nem történt dolgok: Nézvén az excel táblámat, azt látom, hogy kevés dolog nem valósult meg az első félévre vonatkozóan. Olyan van, hogy nem teljesen valósult meg, meg olyan is, ami még jobban is megvalósulhatott volna – de olyan, hogy megterveztem és nem történt vele semmi, olyan nincs. Ez jelenthet több mindent: jelentheti azt, hogy reálisan terveztem, de azt is, hogy nem engedtem eléggé szabadon magam az ötletekkel és ’biztonságos, ismert’ dolgokat terveztem – amivel nincsen baj, de lehet, hogy megpiszkálhatnám ezt egy kicsit 😊
Amire viszont nem vagyok büszke, hogy többször kaptam magam halogatáson. Igen-igen, határozottan voltak olyan napok, hogy bár volt időm, de mégsem csináltam meg a dolgokat. Aztán meg nehezteltem magamra, hogy miért nem… ezek a helyzetek aztán átfordultak, mert az egyik tulajdonságom, a szorgalmam, nem hagyta ezt szó nélkül 😊 A szorgalmamnak és a vele együtt járó kitartásomnak már sok eredményt köszönhetek – akkor is tudnak dolgozni és dolgoztatni, amikor nincs kedvem… Mert lőn, ilyen nap is akadt. De aztán lett másmilyen napom is 😊

Hogyan is lehetne összegezni a számok tükrében az elmúlt időszakomat?

  1. Örülök, hogy a tervezésre időt szántam a legelején.
    Hasznosnak bizonyul, mert így napi szinten tudom, hogy merre megyek és ezért mit kell tennem. És hasznos az értékelésnél is 😊 Kicsit túlcsináltnak érzem most ezt a sok számot, amit beállítottam magamnak az excelemben, így jövőre, amikor tervezek, majd változtatok, hogy ne adminisztráltassam magam körkörösen, csak azt, amire tényleg szükségem van és aminek hasznát is veszem.
  2. A szabadúszáshoz pénz kell.
    Ezt nem én mondom, hanem kb. mindenki, aki már egyszer is belevágott ilyesmibe 😊 Pénz kell ahhoz, hogy elindítsuk a dolgokat, vannak elkerülhetetlen kezdeti költségek és vannak állandó költségek is (lsd. adó). Nem beszélve arról, hogy valamiből lesz valami- ha nem fektetek be (hirdetések, tanfolyamok, önképzés), ugyan miből várhatná az ember a megtérülést? És pénz kell ahhoz is, hogy amíg az ember lánya vállalkozást épít, addig a család se maradjon éhen és fedél nélkül sem. Ezért is rettentően hálás vagyok magamnak, hogy rászántam korábban azt a 2,5 évet, hogy felkészüljek a dolgok ezen részére. És nagyon hálás vagyok a közvetlen családomnak, akik napi szinten támogatnak arról, hogy velem vannak – bármi is történjen, ott vannak. A pénz mellett ez a háttértámogatás még kardinális számomra.
  3. A tartalmas blogolás megéri az időbefektetést.
    Több szakembernél látok hasonlót és magam is azt tapasztalom, hogy megéri blogolni, megéri a közönségedre figyelni, hozzájuk, értük beszélni – megéri Neked írni és beszélni! Persze, Te kedves Olvasóm, igényes vagy arra, amit olvasol. Nem lehet ez akármi. Ami teljesen rendben van, hisz’ mindenki ideje értékes. Én se szeretném (csak) hülyeségekkel elcsapni, úgyhogy igenis felkötöm a gatyámat, amikor hozzád szólok 🙂
  4. Váratlan dolgok pedig lesznek.
    És mindenfajta váratlan dolog lesz: pozitív is, meg nehéz, fájdalmas is. Nekem pozitív volt, hogy nagy elánnal indult a szabadúszói létem, hogy dinamikusan fogadott el a piac és reagáltak rám az emberek, hogy összességében bevételben is több érkezett, mint amire tavaly ilyenkor gondolni mertem. Ám egy totálkáros autóval és az azzal járó költségekkel, lelki teherrel bizony nem számoltam – jópár havi tartalékomnak kell most a végére járni. És a lelkemben is rendezés alatt áll ez a polc.
  5. Lelki tényezők és a hit
    Számítottam arra, hogy megjelenik bennem a bizonytalanság érzés, de arra nem, hogy ilyen hamar, már az első félévben is…. Nehézségnek élem meg azt, hogy bár van tervem min. 12 hónapra, a bizonytalanság erősen felüti a fejét. Mert oké, hogy most van bevétel, de hogyan biztosítom ezt magunknak hosszú távon? Nehezek azok a percek, órák vagy épp napok, amikor úrrá lesz rajtam ez a bizonytalanság. És van ilyen nap, hiszen mindennap más. Egyik nap mozgalmasabb, több potenciállal kecsegtet, máskor meg napokig semmi. Nehezek ezek a napok, mert energiátlanná tesznek és ha nincs energiám, akkor nem csinálok semmit. Semmiből meg megint nem lesz valami 😊 Persze tudom én, nem kell mindent erőből tolni, mert ami meg nem akar menni, az nem is fog, ha megszakad bele az ember, akkor sem. Szóval nehéz megtalálni az egyensúlyt ebben a húzd meg-ereszd el helyzetben. Hogy merjem megélni az érzéseimet: mindegyiket. Hogy legyek oké azzal, hogy bizonytalan is lehetek. Hogy ezekben a helyzetekben is higgyek magamban és abban, ami belülről is újra meg újra az utamra terel: hogy nekem most coachnak lenni a ’dolgom’. Coachként van alkalmam azt csinálni, tenni, amit igazán szeretek, amiben nem fáradok és amiben igazán jó vagyok: emberekkel foglalkozni, támogatni őket az egyéni fejlődésükben, az útjukat megtalálni. És pont ez szokott segíteni a bizonytalan időszakokban: lecsendesülni és meghallgatni magamban újra meg újra a hívást. És ez megnyugtat, hogy hallom, mert ott van – az én utam ez. Az irányom jó. A sebességen és a figyelmen érdemes dolgoznom – én így fordítottam le a bokarándulást és a koccanásomat.

    Az útviszonyoknak megfelelően kell vezetni – a vállalkozás indításakor is: fontos a megfelelő tempó (aminek része a gyorsítás és lassítás is, de még az állás is, ha piros a lámpa…), mert a megfelelő tempó mellett lehet teljes a figyelem: magamra, a környezetemre és másokra. Ha a tempóm nem jó, a figyelmem, az éberségem is csorbul. Jelen lenni, tudatában lenni a dolgoknak kulcsfontosságú – különben elmegy mellettünk az élet. Mellettem is elmegy…
  6. Ha megkérdezik, hogy elégedett vagyok-e, mit mondok?
    Azt, hogy igen, elégedett vagyok. Ott vagyok, ahol lenni szeretnék pont most, azt csinálom, amit szeretek és azok vesznek körül, akiket szeretek. Örülök, hogy mertem meglépni ezt a lépést, ami könnyűnek nem könnyű és sok mindennel, időről-időre nehéz érzésekkel és helyzetekkel is jár – ám mindezekkel együtt jó, hogy megléptem és örülök annak, ahol most tartok és érzek kedvet, energiát, hogy folytassam.

Úgyhogy kedves 2019. július 1-je, én szeretettel köszöntelek, örülök, hogy a mai nappal elkezdődik az év második fele, ami vélhetően nem lesz kevésbé mozgalmas és eseménydús, mint az elmúlt 6 hónap 😊

Vagyis fene tudja, hogy milyen lesz – legyen csak olyan, amilyen és én meg megnézem, hogy hogyan tudom belőle és magamból a legjobbat kihozni.

Belőled mikor hozzuk ki a legjobbat? Az biztos, hogy itt és most foglalhatsz egy 60 perces díjmentes coaching alkalmat. A többi pedig rajtad múlik! 🙂

Blog

Egy Futás – Egy elmélet – Egy Élet

A reggeli főzős-beszélgetős műsor ment a tévében épp, amikor elfoglaltam a helyem a futógépen az egyik reggel. Általában két dolgot csinálok futógépen, miközben szolid tempóval kocogok: zenét hallgatok vagy zenét hallgatva nézek ki az ablakon és nézek be magamba, rendezem a gondolataimat, figyelem az érzéseimet😊 Azon a reggelen a gépet előttem használó nem kapcsolta ki a tévét a futógépen, én meg nem kapcsoltam ki, amikor felléptem a gépre. Így történt az, hogy bámultam a tévét, miközben a fülemben ment a zene.

Általában elmondható az rólam, hogy szeretem nézni az embereket. Érdekesnek találom az arcukra kiülő gondolatokat érzelmeket, eljátszom a gondolattal, hogy ott és akkor vajon milyen hangulatban vannak, mire gondolnak, mint mond a szemük, miről árulkodik a mozgásuk. Hát a futópadon, miközben még reggeli-rozsdásan próbáltam a futásra bemelegedni, megint ezt történt velem: néztem a reggeli beszélgetős-főzős műsort hang nélkül. Nem tudtam miről beszélgetnek, meg azt se túlzottan, hogy kik beszélgetnek- nem igazán ismertem fel őket. Néha, egy-egy felvillanó szövegcsík azért adott plusz információt.

Három meghívott vendég volt, két férfi és egy nő. Velük beszélgetett a műsorvezető nő és a férfi, és ott volt még egy ’helyszíni séf’, aki élő adásban főzőcskézett, amiből megkínálták a vendégeket. Mielőtt a vendégek megérkeztek volna, már azelőtt is érdeklődve figyeltem a műsorvezető hölgyet és a társát. Illetve azokat az embereket, akiknek (szerintem) az lett volna a feladata, hogy egymás társai legyenek a műsorvezetésben. Ám így, hang nélkül, csak a gesztikulációra, a mimikára, meg a testbeszédre hagyatkozva azt lehetett érzékelni, hogy bár fizikailag közel ülnek egymáshoz, pont semmi kapcsolódás nem volt köztük. Persze, elő kellett nekik adniuk, hogy ők milyen kafán megértik egymást – csakhogy ez egyáltalán nem jött át, ha az ember csak úgy nézte őket, ahogy én is tettem: hang nélkül. Szépen, mosolyogva beszéltek, de alig-alig néztek egymásra, a nő még egy kicsit félredőlten is ült, mert vagy nem fért a pasi mellett rendesen, vagy túl kényelmetlen volt neki olyan közel lenni ahhoz, akit igazából nem akart még bevenni a komfort-zónájába. Egyik is, másik is mondta a monológot, a szájuk mosolygott, a szemük már nem. Nem volt csillogás, nem volt pajkos összekacsintás, nem volt semmi, ami arra utalt volna, hogy na, hát ezek jól kijönnek egymással. És persze, oké, hogy ők nem egy pár- de a jól együttműködő kollégák testbeszéde is együttműködő. A testük is beszélget egymással, nem csak szájuk. Hát ők nem tették.

Ebbe a helyzetbe érkezett a 3 vendég: az egyedüli nő bántóan rosszul nézett ki, mindenféle smink, világítás, meg fodrászat és ruházat ellenére is fáradtnak, meggyötörtnek hatott, szeme alatt óriási fekete táskákkal – és nem, nem arra gondolok, hogy idősebb volt (egy 45+ nő még amúgysem öreg), mert az természetes, hogy idővel megereszkedik a bőrünk, hogy lesznek ráncaink – de az nem természetes, hogy ’szürkének hat’ a bőrünk, tompa, fénytelen a szemünk. A nő mellett volt még két férfi vendég is, alaposan megnézve őket, sajnos róluk sem a legjobb képet tudom most lefesteni: ugyanaz a szürkültség, a csillogásmentes szem, a messzire ’elrévedek-inkábbnemisvagyokitt’-szerű üveges tekintet. bored-businesspeople-sitting-in-the-cafe-and-not-talking_e1bhbamyd__F0000

És akkor így, ezek hárman kezdtek el beszélgetni a két műsorvezetővel. Tényleg fogalmam nincs arról, hogy miről is beszélgettek tulajdonképpen, de az arcukat nézve, már nekem volt kínos nézni a gyötrődést, ami a levegőben ötőjük közt volt. A műsorvezetők kérdeztek, hol az egyik, hol a másik vendég válaszolt, mindenki elmondta a válaszát, de a helyzet nem lett jobb: maradtak a csillogásmentes szemek, az elfelé vágyakozó testtartások, a kitekintgetések (hol a kamerába, hol csak úgy), mindenki játszotta a saját szerepét, amikor sorra került, de csak nézve az egészet, nem sok társasági, közösségi hangulat jött át az egészből.

A vendégekről amúgy annyi derült ki a szalagcsíkról, hogy közszereplők, szóvivők egészen pontosan. Innentől én már mertem feltételezni egy pár dolgot, hogy pl. nincs kameralázuk (vagyis nem az ijedtségtől szürke az arcuk) hiszen mindennap ilyen közegben mozognak, valószínűleg vannak már bevált ’kamera- pózaik’, meg ’kamera-mondataik’, valószínűleg álmukból felébresztve is képesek is akár 40 összefüggő és értelmes mondatot mondani. És mégis. Üres volt a tér. Valami hiányzott. Annak ellenére, hogy olyasvalamiről beszélgettek, ami a munkájukkal kapcsolatos, amiben biztos járatosak már. Ám ha így van, miért nem jön ez át a szemükön vagy a testtartásuk miért nem sugároz semmit?

Lehet, hogy már nem szeretik a munkájukat? Lehet, hogy már rég beleuntak és a fásultság, az unottság látszódott ennyire? Mert mi más indokolná azt, hogy nem csillog a szemük, amikor beszélnek? Legyen az bármi, ha valami érdekel bennünket, akkor arról lendülettel, izgalommal beszélünk és ez a hevület lesz a csillogás a szemünkben. Ha nincs csillogás, akkor nincs lelkesedés. Ez a helyzet.

És ez az állapot most kristálytisztán látszódott, nem vette el a szó a figyelmet arról, ami látható. És láthatóvá vált az, hogy mást mondanak, mint amit éreznek. Ők öten – mindannyian.

Fura volt ezt így végignézni és fel is merült a gyanú saját magam ellen, hogy hogyan befolyásolja az én megéléseimet az én saját, éppen aktuális hangulatos vagy kedvem? Aztán erre meg is kaptam a választ a következő vendég személyében. Az előző 3 vendég balra el és bejött az új vendég.

Egy pasi. A feliratból kiderült, hogy színész. Ő is 50 év felé járt. Csak neki csillogott a szeme! Mosollyal jött be és hozzá a szeme is mosolygott, könnyednek látszott és az összes gesztikulációja, testbeszéde is ezt mondta: jól érzem magam a bőrömben! És a helyzet az, hogy tényleg jól nézett ki. Ő is ápolt volt, akárcsak a többiek, ő is normálisan, hozzá illően fel volt öltve, akárcsak a többiek – ami lényeges különbség volt, hogy ő ÉLT. Észlelte nemcsak a műsorvezetőket, hanem szegény főzőpasit is, akit a többiek simán ignoráltak, míg ő rámosolygott és bevonta a beszélgetésbe. Közvetlen volt és barátságos – amire még a műsorvezetők is örömmel kapcsolódtak. És akkor ők ott egy jót beszélgettek: ment a mosolygás, a nem túlgondolt, hanem természetes gesztikuláció, a testrészek nem a csillagrózsa minden irányába mutattak, hanem mindenki egymás felé fordult, mintha egy láthatatlan kör mentén ülnének. Tartották a szemkontaktust és ez volt az a kép, amit nézni is jó érzés volt 😊 Nem az a verítékezős izzadság jött át, hogy ’jaj, mikor lesz már ennek vége, mert mindenki már úgyis csak elfelé menne’.

És hogy miért írom mindezt le?

Azért, mert tök sokan élünk úgy, hogy mást mondunk, mint amit érzünk, meg mást mutatunk, mint ami igazán bennünk van. És azt hisszük, hogy ezt senki nem látja.

De kérem szépen, ez bizony téves gondolat. És ezt amúgy Te is tudod, még akkor is, ha szereted a struccpolitikát és szereted két kézzel besöpörni a gondokat a szőnyeg alá. Attól azok még ott vannak…. és pontosan ezért fog el aztán az a különös érzés, hogy valami van… nem tudod mi, de nem jó érzés.

Valami zavar.

Valami nem jó.

Aztán felveszed a szép ruhádat és kisminkeled* magad (*persze férfiként ez a lépést kihagyható 🙂), elmész a munkába, hogy majd csak elmúlik.

De nem fog.

Amíg egyensúlyba nem kerül a belső igényed azzal, amit a külvilágnak is mutatsz – addig nem találod majd a helyed. Rosszul érzed magad a bőrödben és hidd el, ez látható.

Neked sem fog csillogni a szemed, szürkés árnyalatú lesz a bőröd, elvágyódsz mindenből, ami körülvesz, elvágyódsz még a saját bőrödből is – unni fogod magad, az életed, a problémáidat – és fájni fog az élet.

A szíved.
A lelked.
A tested is.

De végre! Végre, hogy fáj! Mert, ha fáj eléggé, akkor fogsz lépni! Csak akkor fogsz lépni, változtatni és változni, ha már tűrhetetlen. Akkor jön meg az az erő, ami úrrá lesz rajtad és ami azt mondatja veled: csinálj valamit, ez így nem mehet tovább! Ez így nem az az élet, amire vágytál!

No, és ha ez az erő megtalál, akkor mindenképp szólj nekem is. Ez lesz az az erő, ami kell ahhoz, hogy a coaching segítségével végre magadra találj.

Hogy megtaláld a külső-belső egyensúlyodat.

Hogy az légy, aki vagy és azt az életed éld, ami Neked a legjobb.

Mert nem kell megvárni, hogy olyan legyél, mint az a 3 vendég a reggeli tévéműsorban. Nem törvényszerű megkeseredni és kiégni sem. Tehetsz magadért már MA is.

Derítsd ki, hogy ki vagy Te valójában, hogy mi a jó Neked és alakítsd át az életedet!

Ha kell ebben segítség és támasz, én itt vagyok, csak egy kattintásodba kerül:

Időpontot foglalok a 0. díjmentes találkozóra.

Blog

Érzelem a Munkahelyen – Lehet?

Munkahelyen nincs helye érzelmeknek! Nem szabad kimutatni az érzelmeket, egy vezetőnek meg pláne nem! – csattannak hangosan a kimondott/kimondatlan elvárások rajtunk. Talán nem is tudjuk, hogy mekkora veszélyben vagyunk: az (örökös) racionalitás, az érzelemmentes logikusság ténylegesen veszélyeztetheti az egészségünket: kiégéshez vezethet.

Azok az emberek, akik:

– mindent pontosan akarnak tudni
– tudományos eredményekre alapoznak a döntéseknél
– szívesen és sokat elemeznek
– nem foglalkoznak az érzéseikkel (másokéval sem)
– tényekre hivatkoznak
– szeretik, ha igazuk van

-> nos, ők fokozottan ki vannak téve a kiégés veszélyének.

Mindez azért történik, mert nem akarják, vagy (még) nem tudják a saját érzéseiket megfelelően érzékelni. Ha ezt tennék, időben meghallanák a kiégésre figyelmeztető belső hangokat és cselekedni kezdenének.

A túl logikusan gondolkozó emberek gyakran nem vesznek észre másokat, kizárják a saját és a mások érzéseit is a tudatukból, mert az érzelmi intelligenciájuk gyakran nem elég fejlett.

Pedig a szív és a fej összehangja kiemelkedően fontos. A munkahelyen is. Minderre kiváló esélyed van, ha segítségül hívod az empátiádat, az érzelmi intelligenciádat. Aki az érzéseire hallgatva él, az kevésbé van kitéve a kiégettség állapotának.

Hozzuk bátran egyensúlyba az érzelmeket és a tudatosságot a döntéseinknél – nem csak magunknak, hanem a munkahelynek is ezzel tesszük a legjobbat.

Az érzelmi intelligencia fejleszthető. Ahogy a tudatosság is. És mindkettőt egyszerre fejlesztjük a coaching folyamatokban. Az egyik ügyfelem így nyilatkozott a coaching folyamatunk után:

 “Ajánlom mindazoknak a coachingot és első sorban az Ágnessel való közös munkát, akik szeretnének önmagukhoz közelebb kerülni, megérteni érzéseiket, gondolataikat és életüket tudatos döntések mellett élni. Az Ágnessel való közös munka egy csodálatos utazás volt, amin az Ő szakmai felkészültsége, érzelmi intelligenciája és a “multi” környezetből hozott tapasztalatai kísértek végig. “

Ha Te is szeretnél ebbe az irányba elindulni és fejleszteni a tudatosságodat, az érzelmi intelligenciádat, akkor foglald le a díjmentes 0. alkalmat most. Már csak pár alkalom elérhető 2018-ban, győződj meg róla, hogy tied az egyik!

Díjmentes 0. találkozó: 60 perc együtt: csak Te meg én – na és a coaching 😊 Megismerheted, hogy milyen is az a coaching és engem is megtapasztalhatsz életnagyságban 😊 Itt foglalhatod le az időpontodat.

 

Blog

Mindenki Magából Indul Ki!

Mindenki magából indul ki.

Tartja egy közismert népi bölcsesség . De vajon min alapszik ez a megfigyelés?

Ha erős érzelmeket élünk meg valakinek a viselkedésével kapcsolatban, szinte biztosra vehetjük, hogy a projekció is közrejátszik a dologban.

A projekció (kivetítés) egy védekező mechanizmus, amely során a bennünk keletkező, fel nem ismert, nemkívánatos gondolatokat vagy késztetéseket másoknak tulajdonítjuk, vagy bennük látjuk.

Ezáltal lehetőségünk nyílik arra, hogy az önmagunkban elfogadhatatlannak látott dolgokat elrejtsük, de közben mégiscsak kifejezésre jutnak ezek a tartalmak. Például, amikor azonnal rávágjuk, hogy a másik hazudik – akkor az esetek nagytöbbségében épp mi magunk vagyunk azok, akik nem játszanak tiszta lapokkal. A projekció tömegméretekben is működik, például amikor kisebbségi csoportokat vádolunk minden rosszért.

A projekció azért történik, mert nem adunk asszertív* módon teret dühünknek, irigységünknek és más negatív érzelmeinknek, így azokat nagy a valószínűséggel másban fogjuk viszontlátni. A projekció célja a védelem, hogy megakadályozza az „én”-t negatívan érintő, az önértékelést fenyegető, szorongáshoz, stresszhez vezető felismeréseket. Ez olyan jól működik, hogy eltorzíthatja a valóság megfelelő érzékelését.

Mit tehetünk a projekció feloldása érdekében?

  1. Vegyük észre, hogy történik. Akár mi projektálunk, akár ránk projektálnak- észleljük azonnal!
  2. Szétválasztás. Válasszuk szét a múltat a jelentől, vagyis különítsük el a múltbéli tapasztalatoktól a jelenbe vetített tartalmat. Szóval mielőtt nekiesel a másiknak, hogy megcsal, akkor nézz magadba, hogy mi a helyzet veled belül?
  3. A felismert érzelmek kifejezése magunk és a másik felé. Így tudunk felelősséget vállalni magunkért, a saját részünkért a szituációban. És pontosan elég a saját részünket vállalni.

*Az asszertivitás, vagy asszertív kommunikáció egy olyan tanulható készség, vagy viselkedés, amikor valaki magabiztosan tud megnyilvánulni érzelmileg nehéz szituációban is, anélkül, hogy passzív vagy agresszív lenne. Az asszertívan viselkedő ember kommunikációjának célja a konfliktus megoldása, miközben minden résztvevő fél igényeit szem előtt tartja – nem hódol be (passzív), és nem próbálja dominálni a másik felet (agresszív). – forrás: Wikipédia

Blog

Érzelmi Intelligencia: Fejlesszük együtt! 3. rész

Üdvözöllek újból! 😊 Készen állsz, hogy folytassuk az érzelmi intelligencia fejlesztési lehetőségeit feltáró ötletsorozatot? A korábbi cikkekben átnéztük, hogy mit tehetsz akkor, ha könnyen stresszessé válsz, ha nehezen érvényesíted magad vagy ha nehezedre esik kifejezni az érzelmeidet. Ezek olyan jelenségek, melyek jelezhetik, hogy az EQ-d fejlesztésre vágyik😊. A jelzésekről itt találsz összefoglalót.

De mi történik akkor, ha rendre azon kapod magad, hogy hamar ítélkezel, aztán pedig ember legyen a talpán, aki meg akarja változtatni a véleményedet, mert te ahhoz foggal-körömmel ragaszkodsz?

Azt mutatják a kutatások, hogy aki úgy alkot gyorsan véleményt, hogy csak azokat a tényeket, információkat veszi figyelembe, amelyek alátámasztják a véleményét és az ellenérveket pedig figyelmen kívül hagyja – akkor ennek a személynek nagy gyakorisággal alacsony az EQ-ja. Az ilyen személy akár orrvérzésig is kiáll helyes vagy helytelen véleménye mellett egyaránt. Értelemszerűen nem szokták kedvelni az ilyen emberek társaságát sem munkahelyen sem másmilyen társas kapcsolatban. Megint egy ok lehet arra, hogy változtass magadon 😊

Ellenben a magasabb EQ-val megáldott emberek hagyják ötleteiket „pácolódni”, hiszen tudják, hogy az első reakciókat érzelmek okozzák. A gondolataiknak is időt adnak és megvizsgálják a lehetséges következményeket és ellenérveket is. Ezután megbeszélik az ötletüket másokkal és számításba veszik a többiek véleményét is.  Próbáld csak ki! 😊

Nézzük akkor a következőt: hogy állsz a negatív érzelmekkel?

Gyakran érzed magad feszültnek, idegesnek, hamar ’elszakad a szíj’ és rámorransz a másikra? Nem tudsz leállni egy pillanatra sem? Folyamatosan ’harci üzemmódban’ vagy, ugrásra készen? Napokig szomorú, kedvetlen vagy búskomor szoktál lenni?

Ha leginkább igenekkel válaszoltál a fenti kérdésekre, akkor sanszos, hogy hajlamos vagy ’benne ragadni’ a negatív érzelmekben. Ennek egyébként régre visszavezethető oka van: az ősembernek nap mint nap meg kellett küzdeni az életben maradásért. Amikor veszély fenyegette akkor menekülni kényszerült és ez a reakció nagyon fontos volt a túlélés szempontjából. Azonban amikor ez a veszély már elmúlt, akkor a stressz szint is visszaállt a normálisra.  A mai világban már nem a kardfogú tigristől kell rettegnünk, de akad bőven, ami stresszet generálhat, ami bennünket védekezésre, menekülésre, pozícióváltásra ösztönöz. A folyamatos stressz azonban két kézzel rombolja a testet és akár olyan egészségügyi következményei is lehetnek, mint a magas vérnyomás vagy a szívelégtelenség.

Megelőlegzem, hogy biztosan érdekel, hogy mit tehetsz, hogy ez ne történjen meg veled?

Talán mostanra ismerős is lehet a gondolat, mert az első lépés az:

  1. A saját érzelmeid megfigyelése – ez szükséges ahhoz, hogy azonosítsd, hogy épp mi is zajlik benned. Ehhez az előző részben osztottam meg egy pár lépést, ami segíthet.
  2. Ha megvan, hogy milyen érzés is az, ami épp benned van, akkor próbáld összekapcsolni a gondolatokkal. Sok érzés, a negatívak meg különösen, elég intenzíven vannak jelen, könnyebben észlelhetőek. Ilyen esetekben megkérdezhetjük magunkat, hogy mit is tudnánk mondani a helyzetünkről valakinek, aki megkérdezni, hogy mi a helyzet? Példa gyanánt gondold el, hogy ülsz az autóban és magadban, vagy félhangosan puffogsz a hülye dugó meg a többi ostoba autós miatt. Lehet, hogy már a gondolatától is felment benned a pumpa? 🙂 Mit is tehetsz ilyenkor? Képzeld el magadat gondolatban és mondd el a jelenséget, amit látsz: Rengeteg autó van az úton, az egyik piros kisautóban egy nő ül. Egy nő, aki már legalább 30 perce levegőt is alig vesz, meredt szemekkel nézi az utat, fehérre változott ujjakkal szorítja az autója kormányát, idegesen ráncolja a homlokát, húzigálja a száját. Kicsit vörös is az arca, sőt, a nyakán is vörös foltok vannak már az idegességtől. Lehet, hogy mindjárt felrobban…? Biztosan nagyon siet és ideges, mert nem halad. Sok másik autóban is hasonló fejek vannak. Ők is szeretnének haladni. Érdekes, hogy mindenki a másikra mutogat és dudál, pedig valamennyi autós a dugó része. Egyik sem hibás jobban a másiknál. Valójában hibás-e egyáltalán valaki? Együtt képezik a dugót. Vehetne egy jó nagy levegőt ez a nő, még a végén tényleg kidurran… és el is dönthetné, hogy hogyan szeretne tovább utazni abban az autóban: továbbra is ilyen vörösre duzzadt fejjel, feszülten? Vagy talán normalizált érzelmi állapotban? Ki hozhatná meg ezt a döntést, ha nem ő?!

Megtörténhet, hogy mire végig érsz a történetben, elmosolygod magad, ami egyből csökkenti a stressz szintedet és mivel a történeteden agyalsz, el is tereled a figyelmedet, kizökkentheted magad a beragadt állapotból. Persze ugyanilyen segítő hatással lehet rád, ha mondjuk bekapcsolod a zenét (vagy épp ki, hogy csend legyen), vagy nagy levegőket veszel. A lényeg, hogy ismerd fel, hogy mi zajlik benned és hozz egy döntést, hogy továbbra is ideges kívánsz-e maradni, vagy inkább csinálsz valami jobban esőt helyette.

 A döntés a tiéd. Ahogy az érzéseid is. Te döntesz az érzéseidről és nem az érzések döntenek rólad. Vedd vissza a kontrollt! 😊

Mit gondolsz, mit érzel most? Oszd meg velem:

Díjmentes 0. találkozó: 60 perc együtt: csak Te meg én – na és a coaching 😊 Megismerheted, hogy milyen is az a coaching és engem is megtapasztalhatsz életnagyságban 😊 Itt foglalhatod le az időpontodat.

Blog

Sztrókot Kaptam! 

Segítség, sztrókot kaptam! …. Szerencsére nem orvosi értelemben – bár ennek a sztróknak is lehet maradandó hatása…. A sztrók/stroke szót kezdték el használni az érzelmi intelligencia területén arra vonatkozóan, amikor valaki valamilyen jelzővel, minősítéssel illet bennünket.

Ez lehet pozitív:

  1. verbálisan, dicséret formájában  (‘jó veled dolgozni’; ‘ügyesen voltál’)
  2.  testbeszéden, gesztuson keresztül (pl. egy kedves mosoly; a másikra való teljes figyelem)

és lehet negatív:

  1. verbálisan (‘hülye vagy’; ‘megcsinálhattad volna ezt jobban is’)
  2. testbeszéden, gesztusokon keresztül (szemforgatás, a másik ‘kicüccögése’, ironikus félmosoly)

A magyar fordítások a stroke-ot szokták ‘simogatásnak’ is mondani, szerintem ez nem fejezi ki azt a tényleg ütés-szerű hatást, amit akár egy pozitív stroke is tehet egy személlyel. Azt könnyű elfogadni, hogy a negatív stroke-okat nem szeretjük, hiszen elfogadhatatlan az, ha valaki azt mondja nekünk, hogy ’hülye vagy’, ezzel rombolólag hat az önbecsülésünkre. De nem is kell, hogy ez verbálisan kimondott legyen, ha abban a helyzetben találod magad, hogy valaki becsmérlően elhúzza a száját miközben beszélsz, vagy a fejét rázza és úgy fintorog- ezek pont olyan elfogadhatatlanok, mintha szavakon keresztül is tolmácsolnák őket. Ezeket feltétel nélküli negatív stroke-oknak hívjuk.  De azt is hozzá kell tenni, hogy van olyan negatív, de mégis konstruktív visszajelzés, ami a fejlődésünket segíti (’legközelebb figyelj oda, hogy jobban artikulálj, amikor prezentálsz’ ; ’a kimutatás hasznosabb lett volna, ha egy összefoglaló táblázatot is készítesz’). Ezek már a feltételhez kötött negatív stroke-ok, tanulhatunk belőlük, ha jól vannak megfogalmazva.

Arról külön tanulmányok szólnak, hogy milyen extrém erős hatással van az emberre a pozitív megnyilvánulás, a dicséret, hogy szinte ’szárnyakat kap’. Ezek rendkívüli fontossággal bírnak az önbecsülésünk egészséges fennmaradásában és segítenek annak fejlődésében. A pozitív stroke-ok is kétfélék: feltétel nélküli pozitív (’tetszik, hogy ilyen lelkes vagy’ ; ’kedves vagy’); és feltételhez kötött pozitív (jól sikerült a tárgyalás, mert meg tudtad őket győzni’ ; ’a felső vezetés könnyen megértette az üzenetet, mert nagyon jó prezentációt készítettél). Bár a feltételhez kötött negatív (konstruktív) visszajelzés is tanító, fejlesztő jellegű, mégis a pozitív stroke-ok építik a legjobban az ember önbecsülését.

Ha a leírtak függvényében végiggondolod a mai napodat, te milyen stroke-okat kaptál ma? És milyeneket adtál…?

Blog, Mindent a coachingról

Érzelmi Intelligencia! Hogy Te Milyen Magas Vagy! – 1. rész

Hadd csapjak rögtön a dolgok közepébe egy bizonyított ténnyel: napjainkra már több évtizednyi kutatási anyag bizonyítja, hogy az érzelmi intelligencia a munkavégzésben is kulcsfontosságú: a legjobban teljesítők 90 %-ánál fontos szerepe van az EQ-nak abban, miért jutnak előbbre, mint mások. A munkájukban sikeres emberek tehát fejlett érzelmi intelligenciával rendelkeznek. Talán nem meglepő módon ugyanezek az emberek a magánéletükben is sikeresek…

Megvan még az előző blogbejegyzésemben lévő teszt eredménye a fejedben, hogy hány állítás is volt igaz rád a tesztből? Nézzük őket szépen sorjában:

  1. Könnyen stresszessé válsz?

Érzelmeink elfojtásával vagy azok nem megfelelő kezelésével könnyen feszültség, stressz és szorongás keletkezhet bennünk.  Az EQ fejlesztésével mindez sokkal jobban kezelhetővé válik, mert képesek leszünk azonnali és helyzetnek megfelelő válaszokat adni a nehéz helyzetekre, mielőtt a dolgok túlnőnének rajtunk.

De hogyan is kell ezt tenni?

Legfontosabb lépés, hogy pontosan észleld, hogy mi is zajlik benned. Ehhez erőt kell venni magadon és megállni egy pillanatra. Hunyd be a szemed, vegyél pár nagy lélegzetet és képzeld el, hogy valaki más szemével látod magad. Nézz végig magadon és vizsgáld meg mit látsz? Mit látsz az arcodon? Milyen a testtartásod? Hogyan veszed a levegőt? Mi történik belégzéskor a testeddel? Mi történik kilégzéskor? Milyen izmaidat érzed? Milyen érzés, hangulat van benned? Hol vannak ezek az érzések? Mutass rá, tapintsd meg.  Nézd végig magadat, nézz bele magadba – alaposan. Minden részlet számít. Nevezd nevén azt, amit meglátsz – akár fennhangon is: Nyomás van a mellkasomban. Gombóc van a torkomban. Feszültség van a gyomromban.  Kavarognak a gondolatok a fejemben. Gondold azt is végig, hogy hogyan szoktál hasonló helyzetekben reagálni? Mit teszel? Mit mondasz? Mit látnak rajtad mások?

Extra tipp: Miközben válaszolgatsz, figyelj a szóhasználatodra: pl. az ’ideges vagyok’ helyett mondd inkább azt, hogy feszültséget észlelek. Hogy miért fontos ez? Az agy azonosítja magát a kimondott, határozottan állított dolgokkal. Ha azt mondod ideges vagy, akkor úgymond belehelyezed magad az érzésbe, ezáltal bele is ragadsz abba és tényleg ideges is leszel (talán még jobban is, mint voltál). Amúgy pont ezért működik a pozitív gondolkodás is, az agy a pozitív mondatokat is parancsnak veszi – viszont negatív, feszült állapotba azért nem annyira szeretünk beleragadni, igaz?  Szóval a negatív ténymegállapításokat inkább tedd passzívvá, lépj el tőlük azzal, hogy úgy fogalmazol: feszültséget érzek a gyomromban. Így csak ’ránézel’ az érzésre, de nem azonosulsz vele.

Összegezve kimondhatjuk, hogy az érzelmi intelligencia fejlesztésének alapja a saját érzelmeink megértése. Ahhoz, hogy megértsük az érzelmeinket, először meg kell látnunk őket, hogy azonosíthassuk őket. Ez vezet el odáig, hogy megértjük mi zajlik bennünk.

Erre jó lehet a fenti gyakorlat. Ha erre tudatosan oda tudsz figyelni és rendszeresen, vagy legalább időről-időre monitorozod magad különféle (pozitív és negatív) helyzetekben, ahol képes vagy objektíven rálátni magadra és az érzésidre, akkor már tettél egy nagy lépést az EQ-d fejlesztése felé.

(Van kedved ezt rögtön ki is próbálni? Szakítsd meg az olvasást, hunyd be a szemed, vegyél 3 nagy levegőt és nézz végig magadon és magadon. Tedd fel a fenti kérdéseket és válaszolj rájuk. Én addig itt várok 😊  – Végeztél? És hogy esett ez a gyakorlat? 😊 Mi ment jól? Mi volt nehéz benne? — Kérdezném tőled most, ha épp egy coaching folyamatban lennénk 😊 Ugyanis a coaching folyamat is éppen ezért (is) tud olyan hatásos lenni, mert úgy működünk együtt a folyamatban, úgy támogatlak, hogy te egyre jobban rálátsz a saját állapotodra, érzéseidre, megismered a saját működésedet, hogy mire hogyan reagálsz.  Vagyis egy coaching folyamatban is fejlesztjük az érzelmi intelligenciádat.)

Oké, akkor most képzeld el, hogy ettől a naptól kezdve tisztábban látod magad, felismered az érzéseidet. Akkor most hogyan tovább? – kérdezed ezt joggal. Ha már tudod, hogy mi zajlik benned, ha már meg tudod határozni hol és pontosan nevén nevezni, akkor az ’éntudatosságodért’ már sokat tettél. És egyben ez az állapot meghív egy lehetőségre: ha már tudod, hogy éppen mi zajlik, akkor lehetőséged van eldönteni, hogy hogyan is reagálsz rá. Egy választási lehetőséget kapsz, ahol Te magad döntöd el, hogy mihez is kezdesz az adott szituációval. Hogy reagálsz rá? Talán pont ugyanúgy, ahogy eddig is, ami stresszhez vezetetett eddig mindig, vagy éppenséggel kipróbálsz valami mást?

Erre majd a következő bejegyzésben nézünk rá részleteiben. Addig is gyakorold a megállás és észlelés művészetét😊

Díjmentes 0. találkozó: 60 perc együtt: csak Te meg én – na és a coaching 😊 Megismerheted, hogy milyen is az a coaching és engem is megtapasztalhatsz életnagyságban 😊 Itt foglalhatod le az időpontodat.

Felhasznált tartalom:

Blog, Mindent a coachingról

10 dolog, amiért Téged választanak az állásinterjún!

Olvastam a Forbes.com-on egy cikket, ahol azt fejtegetik, hogy milyen jelölteket is keresnek a cégek, a munkaadók? Ki is képes arra, hogy nagy bizonysággal elnyerjen egy állást? Összességében nekem tetszenek az összegyűjtött pontok, valószínűleg azért, mert magam is hasonló szempontok alapján választok a vezetői munkakörömben embereket- és eddig ez igazán jól bejött.

De! Most épp az is elgondolkodtatott, hogy igen, itt van egy tutinak mondható 10 állítás, de hogy milyen emberi kvalitás, érték, belső tulajdonság az egy emberben, ami mindezt lehetővé teszi? Mi kell vajon ahhoz, hogy valaki ezeket a pontokat teljesíteni tudja? Mitől válik ez a mágikus 10 pont elérhetővé számunkra? Hiszen, ha ezekre a kérdésekre tudunk választ adni, akkor sokkal könnyebb az adott tulajdonságot, vagy épp tulajdonságokat jól ‘kigyúrni”, fejleszteni, hogy aztán a segítségével méltóképpen domboríthassunk egy állásinterjún.

Szóval ilyen szemüveggel kezdtem nézegetni, olvasgatni az alábbi pontokat, melyeket most Te is olvashatsz, hogy vajon mit is keres egy munkaadó egy jelöltben?

Olyasvalakit, aki

  1. Azonnal és világosan mutat be egy helyzetet, logikusan érvel és gyorsan hoz döntést váratlan helyzetekben is.
  2. Előre meglátja azokat a helyzeteket, melyek kockázatot jelentenek a folyamatra/a cégnek/ és ezt időben jelzi az illetékeseknek, adott esetben akár megoldást is javasol rá.
  3. Boldogan ajánlja fel a segítségét másoknak, amikor épp szükség van rá
  4. Mindent megtesz azért, hogy a feladatokat a lehető legjobb módon végezze el, hogy a dolgok végére járjon minél előbb és minél jobban.
  5. Hajlandó újat is tanulni és a tudását megosztani másokkal.
  6. Rengeteg kiváló ötlete van.
  7. Jó humorérzékkel rendelkezik.
  8. Önálló és felelősségteljes, amit ígér és vállal, azt betartja és elvégzi.
  9. Kiválóan együttműködik többféle típusú emberrel is.
  10. Szenvedélyes és a munkát nem csak a fizetésért végzi el. Jól.

Most itt nyugodtan vegyél egy nagy levegőt, engedd meg magadnak, hogy az olvasottak után kialakuljanak gondolatok a fejedben – ha már itt tartasz az olvasásban, szinte egészen biztos vagyok, hogy bukkantak is fel gondolatok😊 Hát nekem is😊 A 10 pontot összerakni az ideális pályázóról a munka kisebbik része. Szerintem. Felismerni, megtalálni, aktiválni és hosszú távon megtartani ezt az embert már egész komoly kihívást jelenthet.

De mit is keresünk akkor pontosan egy jelöltben? Mitől lesz egy jelölt pont ilyen (vagy nagyon hasonló) mint a fenti felsorolásban? Mi szükséges ahhoz, hogy egy hús-vér ember a fenti pontokat teljesíteni tudja? – Nem ígérhetem neked a Szent Grált erre a kérdésre, de szívesen megosztom, hogy én mire jutottam ezeknek a kérdéseknek a megválaszolásában.

Nos itt van: érzelmi intelligencia – Most talán kicsit meglepődtél? Te másra jutottál? Könnyen lehet és örülnék is, ha ezt akár komment formájában megosztanád majd velem. Addig is elmondom, hogy hogyan jutottam erre.

Sok fogalom van az érzelmi intelligenciára (EQ – Emotional Intelligence/Quotient), de nagyon röviden megfogalmazhatjuk úgy is, hogy az érzelmi intelligencia segíti elő a szoros emberi kapcsolatok kialakítását, ahogy saját magunk menedzselési képességét is pozitívan segíti. Nekem ez már önmagában elég válasz lehet, de ha még azt is tudjuk az érzelmi intelligenciáról, hogy annak jelenléte a munkahelyen lehetővé teszi, hogy jobban tudjunk kommunikálni munkatársainkkal, főnökeinkkel, beosztottjainkkal, az ügyfelekkel  – lényegében bárkivel, illetve, hogy minderre akkor is képesek vagyunk, amikor komoly stressz, vagy nyomás van rajtunk és csak úgy zúdul ránk a sok információ- akkor azt gondolom, hogy már Te is érdeklődést mutatsz, hogy mi minden másra is jó még egy erős érzelmi intelligencia hányados? És hogy hogyan segít az emberi kapcsolatok kialakításában és a kommunikációban? Úgy, hogy az érzelmi intelligencia az, ami lehetővé teszik, hogy érzékeljük magunk és mások érzelmeit és az adott helyzetben a legmegfelelőbb módon reagáljunk rá (asszertív kommunikáció). A Wikipédia is egy jó, összeszedett definíciót hoz, olvasd csak el.

Kíváncsi vagyok, hogy mennyire tudtalak lázba hozni ezzel mostanra, mindenesetre meghívlak most arra, hogy a fenti 10 pontot olvasd át most még egyszer, de immáron úgy, hogy az érzelmi intelligenciáról olvasottakat is beépíted. Nézzünk szúrópróba szerűen egy pár pontot a fentiekből, hogy hogy segít az érzelmi intelligencia?

Azonnal és világosan mutat be egy helyzetet, logikusan érvel és gyorsan hoz döntést váratlan helyzetekben is. – A fejlett EQ-val rendelkező azért tudja ezt, mert fel tudja mérni, hogy éppen ki a hallgatósága és annak a hallgatóságnak a ’szintjét’ képes a kommunikációjával megcélozni, úgy elmondani a mondanivalóját, hogy azt a közönsége megértse, de mindeközben észleli, ha ez nem valósul meg, vagy csak részben és ezt azonnal korrigálni képes. Így elnyeri a megértést, ezzel a támogatási esélyei hatványozottan nőnek, így a javaslatait, döntéseit is szívesen fogadják és nagy hajlandósággal értenek majd vele egyet.

Rengeteg kiváló ötlete van. Az EQ egy olyan képesség is, mely lehetővé teszi, hogy tudatosan olyan érzelmi állapotba kerüljünk, amely produktivitáshoz és sikerességhez vezet. Az érzelmek hasznosításával az EQ-val jellemezhető személy kreatívabban gondolkodik.  Ez az önmotiválás képessége is egyben.

Boldogan ajánlja fel a segítségét másoknak, amikor épp szükség van rá. Az EQ képesség mások érzéseinek olvasására, érzékenynek lenni azokra, illetve befolyásolni őket.

Kiválóan együttműködik többféle típusú emberrel is. Az EQ teszi lehetővé a kielégítő kapcsolatok létrehozását és fenntartását, hiszen a személy képes a figyelmét rugalmasan ráirányítani vagy elirányítani bizonyos dolgokról, megérezni, megérteni a saját maga és mások érzéseit, a megfelelő módon használni, illetve szabályozni azokat.

És innentől rád hagyom, hogy a többi pontot is végig gondold, de hagytam a végére egy igazán remek hírt: az érzelmi intelligencia fejleszthető! Akár felnőttkorban is😊

Hogyan? Erről a következő bejegyzésemben fogok írni. Addig is ajánlom figyelmedbe az alábbi linkeket az érzelmi intelligenciáról (melyek egyben az általam felhasznált irodalmak is voltak):

A blogbejegyzést a Forbes.com Ten Things Every Hiring Manager Is Looking For cikke ihlette.

Blog, Mindent a coachingról

Ünnepeljünk!

– Meghívlak! – szólított meg őszinte mosollyal az arcán az ismeretlen.
– Engem? Mire? – néztem az ismeretlenre a szemem sarkából sandán, kissé talán gyanakvóan is. Hisz’ nem is tudom, hogy ki ez!
– Ünnepelni! – válaszolta mosolyogva, mit sem törődve az én viszolygó pillantásommal.
– Ünnepelni?? És mégis mit? – kérdeztem pökhendien, egy félfintorral az arcomon.  A karácsony még odébb van – fújtattam egyet lerázóan.
– Nem mit, hanem kit: téged! – felelte arcátlanul magabiztos örömmel az idegen.
– Hát ez egyre furább – szakadt ki belőlem az értetlenség. – Mit kell rajtam ünnepelni?
– A sikereidet, amit ma coachként elértél – felelte nyugodtan.
– Te azt meg honnan tudhatnád? Egyáltalán, honnan tudod, hogy coach vagyok és épp mit csinálok? – kérdeztem összezavarodva, de most már kíváncsian meredve az ismeretlenre. Kicsit tán mégis ismerősnek tűnt, most hogy így jobban megnéztem.
– Ott voltam. Láttalak dolgozni. – árulta el sejtelmesen.

Ezzel már végképp nem tudtam mit kezdeni, hát hagytam, hogy folytassa:
– Láttam, hogy maximális figyelemmel, tiszta szemekkel, nyitottan fogtál hozzá a záró háromszög beszélgetéshez. Benned volt a vágy, hogy még ez az utolsó utáni alkalom is legyen jó, hadd mutassa meg itt is a coaching, hogy mire is képes- hadd ragyogjon ma is a coachee és kapjon szárnyakat, ahogy tette eddig is a coaching ülések során. És így is lett: amint megnyílt a tér, amint a coachee megérezte a biztos, értő jelenlétedet, az őszinte kíváncsiságodat, kirobbanó irammal kezdte sorolni, hogy mi minden változott, mi mindent ért el a coaching folyamatban, hogyan segítette ez őt a munkahelyén, de mint magánembert is, mennyire hálás azért, mert új perspektívát lát és új nézőpontra képes most már saját maga is, hogy milyen fantasztikus kincs van a kezében, ami a változás képessége, és az érzés, hogy ő bizony erre képes! Hogy mennyire örül annak, hogy ennek kézzelfogható jelei vannak a környezetében, a közvetlen csapata most először végzett a feladattal határidőre és jól! A főnöke is pozitívan reagált vissza és jelezte neki, hogy maradjon ezen az úton, mert kiváló menedzserjelöltté válhat, hisz nagyon tehetséges. Ahogy mondta mindezt, a coachee ragyogott, belülről ragyogott és csak úgy duzzadt az energiától és a stabil, magát tisztelő önbizalomtól. A főnöke, aki végig ott ült, mosolygott és rendre visszaigazolta a változásokat és nyugtázta, hogy a kitűzött célok bizony 100%-ban teljesültek!

Itt elhallgatott az ismeretlen ismerős, arca kipirult, gyorsabban vette a levegőt és csak nézett rám hosszan. Sütött a pillantása, de álltam. Farkasszemet néztünk egy pár másodpercig mire folytatta halkan, de tisztán érthetően:
– És láttalak. Láttalak téged, ahogy ott ülsz, arcodon szelíd félmosoly, de belül buja, hangos öröm, hogy atyavilág! Hát ez milyen jól sikerült! Büszkén és szeretettel néztél a coachee-ra, volt abban a nézésben valami anyai, mint amikor a szülő látja a gyermeke első lépéseit megtenni. Még ott van mellette, de már elengedte a kezét, mert hisz benne, hogy egyedül is képes járni. Útra kelt. Van ereje, hogy elérje a célját. És hite is. Hogy képes rá. És Te, Coach, Te is hozzájárultál ehhez! Kellett a Te tudásod, hited, tapasztalatod, figyelmed és személyed, hogy ezt láthasd, amit ma láttál! Ez igen! Szép munka volt, gratulálok! – mondta bele egyenesen az arcomba.

Fel sem tűnt, hogy nem is veszek levegőt egy ideje. Hogy visszatartott lélegzettel nézek rá és fel sem tűnt, hogy ahogy hallgatom, boldog, büszke mosoly költözött az arcomra.
– Köszönöm – leheltem halkan – Ez nagyon jól esett! Ezzel sarkon fordultam és a boldog mosollyal az arcomon kacsázva, sasszézva szeltem át a szobát. A fülemben dobogott a vér, a szívem gyorsabban és hangosan vert, arcom kipirult.
– Megcsináltam! – nézett a távolodó sziluettemre az ismeretlen elérzékenyülve.- Most örül! Örül magának! Ünnepeljünk! – vigyorodott el és elhalványodott.

Én meg mit sem sejtve, boldogan trillázva néztem hátra – de már nem volt ott senki. A szoba hátuljában lévő tükörből csak én néztem vissza magamra. Boldogan. Rózsaszínben tündökölve, fanfárok és tűzijáték kíséretében.

Ünnepeltem magam.

Blog, Mindent a coachingról

Mi van akkor, ha szembejön a dilemma?

Joggal kérdezhetsz vissza, hogy hát mi lenne? Mindig jöhet szembe egy dilemma. Ez egyszerű kérdés: válaszolni kell rá és meg kell oldani.

Nos igen: sokunkban ez a természetes igény, ami azonnal felmerül, ha dilemmával találkozunk. Sokunkban meg nem, ez is oké. Én az a típus vagyok, aki meg akarja oldani a dilemmát és nem által farkasszemet nézni vele, hogy aztán egyszer és mindenkorra véget vessen neki.

– És mi ezzel a baj? – kérdezi azonnal a Belső Dilemma Menedzserem tudálékos hangon.
– Az, hogy ez a természetes, magamból kitörő, megoldást kereső késztetés nem differenciál. Nem tesz különbséget, hogy ez az most az én dilemmám, vagy más dilemmája – felelem én meggyőződéssel a belső hangomnak.
– Aha… és ezzel mi a baj? – folytatja kissé feszélyezettebben a dilemma-központomat jól képviselő Belső Dilemma Menedzserem.
– Hogy ez coachként nem támogat sem engem, de a (látszat ellenére) a coachee-t sem. Az, hogy ha egy coaching helyzetben meghallom a szót, hogy dilemma, bennem pedig azonnal az kezd el kattogni, hogy meg kell oldjam ezt a dilemmát … pedig ez az Ő dilemmája…. akkor ez nem segít…. Ezzel én úgy fogom az Ő dilemmáját, mint a kutya a szomszéd kutya csontját. Erőből akarom magamnál tartani. Én akarom megoldani. De ez a dilemma az övé! És a dilemma-ráharapásnak van egy súlyos mellékhatása is: közben megszűnök a coachee-ra magára, vagyis az emberre figyelni, mert a dilemmát nézem, arra fókuszálok.
– Izé… ezt most miért mondod el pont nekem? – kérdezi tágra nyílt szemekkel, értetlenkedve a Belső Dilemma Menedzserem. Azt mondod, hogy te miattam nem vagy jó coach? – kérdezi elbizonytalanodva és dilemmára készen.
– Nem megyek bele ilyen provokációkba – mosolygok rá huncutul.
Nem hagyom, hogy Te, Dilemma, vezérelj mindig mindent. Fontos tudnod, hogy tudok nélküled is élni. Kérlek békélj meg ezzel – mondom, és szelíden nyújtom felé a jobb kezemet.

Látom rajta, hogy hezitál.
– Mi lesz akkor így az állásommal? – kérdezi dilemmázva miközben ő is kezet nyújt.
– Nem tudom – mosolygok megkönyebbülve és ezúttal dilemma-mentesen.

Blog, Mindent a coachingról

Milyen egy coaching folyamat velem?

  • Pontosan átbeszéljük, hogy mi igen, vagy épp mi nem tartozik a coachingba.
  • A folyamat során a mindfulness, a tudatos életmód kialakítását támogató technikával dolgozom, mely bizonyítottan stresszoldó hatású és amiket Te is elsajátíthatsz a folyamat során.
  • Rálátást és megértést kapsz önmagadról, mélyül az önismereted.
  • Tudatosságra törekszünk: megtanulod hogy hogyan lehetsz tudatosabb akár a kommunikációdban, a munkádban vagy akár az élet más területein is.
  • Egyenrangú, partneri együttműködést alakítunk ki egymással, amelyben a szerepeink szerint vállaljuk a saját felelősségünket.
  • Garantálom a tisztességes, becsületes, őszinte magatartást és nyelvezetet a munkánk során is – ahogy magánemberként is teszem ezt.
  • Meghallgatlak és megértelek. Nem ítélkezem, mert képes vagyok saját érzelmeimet, meggyőződéseimet megfelelően kezelni.
  • Kizárólagos figyelemmel kísérlek a találkozónk során és kérdéseimmel felismeréseket ébresztek benned.
  • Támogatlak saját gondolataiddal, segítem az önmagadra vonatkozó felismeréseidet, de ha kell, kihívásokat támasztok és megünneplem a sikereidet.
  • Bátorításommal aktivizállak és mozgásba lendítelek. Segítséget nyújtok neked a célok kitűzésében, új utak nyitásában és az ezekre vonatkozó reális cselekvési tervek összeállításában.

Díjmentes 0. találkozó: 60 perc együtt: csak Te meg én – na és a coaching 😊 Megismerheted, hogy milyen is az a coaching és engem is megtapasztalhatsz életnagyságban 😊 Itt foglalhatod le az időpontodat.

logo_icf_small ICF tagként a professzionálisan képzett coachok nemzetközi közösségéhez tartozom.


További információk rólam:

Blog, Mindent a coachingról

Véletlenek nincsenek …?

Azt mondják, hogy véletlenek nincsenek – főként nem egy magam által írt blogban, ugye…

A dolgok összefüggenek, összeérnek. Valahol biztosan. Szóval az sem véletlen volt, hogy pont coach képzésre jelentkeztem közel 40 évesen (igen-igen, ez a mágikus szám, nálam is egy fordulópontnak tűnik). Az elmúlt években egyre többször, egyre tisztábban láttam és hallottam meg magamat, hogy mi az, amit szeretek, mi okoz örömöt, mi az, ami erőfeszítés nélkül, spontán is jól megy. És ez kijelölt egy haladási irányt a számomra. A coach utamat. Könnyű volt erre az útra rálépni, jól esett nekem ’belül’ és semmi nem állt az utamba ’kívül’. Természetesen jó érzés volt, olyan, mintha mindig is ezt csináltam volna.

A ‘hivatalos coach-csá válásom’ úgy kezdődött, hogy 2017-ben, egy márciusi napon, ott találtam magam egy teremben tíz másik nővel. Akik szintén vágytak a coach szakma mélységeinek elsajátításásra. Én meg titkon arra is vágytam, hogy legyen legalább egy férfi a csoportban. Csak mert az jó. Jó, ha a különböző energiák jelen vannak. De nem volt egy sem. Erre találtam egy nekem tetsző magyarázatot: ez pont így lesz jó, mert nem tereli el a figyelmemet férfi-energia (mert igen, el tudja :)), így nyugodtan és teljes sávszélességgel lehetek befogadó arra, ami majd következik. Beleértve magamat, a saját reakcióimat, érzéseimet is. Hogy mennyire beletrafáltam ebbe, azt csak most, pár hónappal később, a saját lábamra való állásom közepette kezdem csak kapizsgálni….

Fókuszáltnak és el-és befogadónak lenni egyszerre szinte kizárja egymást, hiszen ha nagyon figyelsz valamire, hogy engedhetsz be mindent és hogy fogadhatod el azt mind ítélkezés nélkül? Mégis ez a kívánt állapot a coach minőségünkben, ebben az állapotunkban tudjuk legjobban támogatni a másik embert. A helyzet az, hogy ezen állapot elérése magánemberként is cél kell, hogy legyen. Véletlen volna a mondás, hogy ha megtalálod magad, minden mást megtalálsz….?  Ugye, hogy nem? John Whitmore* is erre jutott: ” Fejleszd a tudatosságod. Sok coach és más ember is úgy érzi, hogy a tudását folyamatosan fejlesztenie kell, tréningre kell mennie, pedig a belső munkánkat kell elvégeznünk.”

Szóval most itt vagyok és figyelek (=fókusz) és várom, hogy láthassalak Téged (=el- és befogadlak). Mikor kezdünk?

*John Whitemore: Coaching for Performance: Growing People, Performance and Purpose