„Nézd a világot: annyi milliója,
S köztük valódi boldog oly kevés.
Ábrándozás az élet megrontója,
Mely, kancsalúl, festett egekbe néz.
Mi az, mi embert boldoggá tehetne?”
Vörösmarty Mihály már A merengőhöz című versében is boncolgatta, hogy vajon mi is teszi az embert boldoggá? Ezzel azonban nem ő volt az első, akit ez a kérdés foglalkoztatott. Boldogságról ábrándozunk már ősidők óta, Arisztotelész is foglalkozott már a témával és ő “a legfőbb jónak” nevezte a boldogságot. Arisztotelész szerint a ’jó’ relatív fogalom, vagyis minden embernek más és más jelentheti a ’jó’-t.
Manapság sokan az tárgyaktól és/vagy egy másik embertől várják a boldogságot: ’Legyen egy ház, egy autó, munka, pénz, szerető férj/feleség/gyerek, stb – és ha meglesz, akkor boldog leszek’. Várjuk tőlük a boldogságot, az meg hol van, hol nincs – akárcsak a mesékben. Pedig, ha végiggondoljuk, az emberiség nagy része az elmúlt évtizedekben sok mindent megkapott: átlagosan tovább élünk, jobb életkörülmények közt, több esély van a betegségek gyógyítására, elérhető számunkra az a technológia, amely néhány évvel ezelőtt még sci-finek tűnt….
Ezek fényében akkor nem érdekes mégis, hogy amíg az életünk objektív feltételei jelentősen fejlődtek, addig mi, emberek, mégsem váltunk boldogabbá??
De akkor vajon mitől leszünk boldogok?
A kérdés nem új és nem is könnyű. Emberek, tudósok, filozófusok sokaságát mozgatja ez meg a mai napig. Az elmúlt néhány évben azonban robbanásszerű fejlődés mutatkozott a boldogság kutatásában, melyekből sokat tanulhattunk meg arról, hogy hogyan befolyásolja a boldogságérzetünket a jövedelem, az iskolázottság, a házasság vagy épp az egyedüllét. És talán meglepő, hogy ezen tényezők egyike sem bizonyul erős hatásnak. A kutatások alapján biztonsággal kijelenthetjük, hogy boldogságérzetünkhöz az említett dolgok csak rövid ideáig, átmenetileg járulnak hozzá. Mert hiszen persze, jobb sok pénzt keresni, mint keveset, vagy jobb, ha van munkánk, mintha nincs, de mindezektől mégsem leszünk tartósan boldogabbak.
Akkor hát melyek a boldogságot befolyásoló valódi tényezők?
Matthew Killingsworth boldogságkutató szerint, a boldogságnak sokkal inkább ahhoz van köze, hogy mennyire vagyunk jelen, mennyire figyelünk arra, amit épp csinálunk. Killingsworth szerint elég valószínű, hogy boldogságérzetünkhöz sokkal jobban hozzájárul az, hogy milyen a hozzáállásunk az élethez, mit is csinálunk épp, vagy kivel vagyunk körülvéve. Ezeket azonban nagyon nehéz mérni, hiszen ez minden embernél mást és mást jelent. Ezért is volt egyedülálló a Killingsworth által kidolgozott módszer, mely az emberek boldogságát kutatta. A modern világ előnyeit kihasználva Killingsworth megalkotta a trackyourhappiness.org (Kövesd nyomon a Boldogságodat) webes és telefonos alkalmazást, hogy az emberek boldogságát figyelhesse meg valós időben, a mindennapi életvitelük során.
De hogyan is működik ez applikáció? A nap folyamán véletlenszerűen küld jelzést az alkalmazás használójának és feltesz egy csomó kérdést, amire a felhasználónak válaszolnia kell. A kérdésekre adott válaszok segítségével rögzített és nyomon követhető lesz, hogy az adott pillanatokban milyen érzések mennek végbe a válaszadókban, éppen mit csinál, kivel van, mire gondol, mit érez. A válaszok segítségével alkalom nyílt meglátni azt, hogy az ember boldogsága hogyan változik a nap folyamán, akár percenként is. Mert a helyzet az, hogy nagyon is változik…
A kutatás idején az applikáció több, mint 650.000 valósidejű jelentést rögzített több mint 15.000 embertől közel 80 országból. Ez a szám nem csak nagy, de igazán örvendetes az is, hogy sokféle korosztály (18- 80+ éves) is képviseltette magát, ahogy jövedelem, családi állapot vagy iskolázottsági szint alapján is széles a válaszolók skálája.
Mit mutatnak az adatok? Emberi lényként megvan az az egyedülálló képességünk, hogy az elménk elkalandozzon a jelenből: hogy figyelni tudunk valami másra is, mint ami a jelenben történik – ezt hívjuk ábrándozásnak, elkalandozásnak vagy képzeletnek is. Szoktunk is élni ilyesmi szófordulattal, hogy ’fejben máshol vagyok, csak a testem van itt’.
A kutatás során rögzített válaszok azt mutatták, hogy pl: amikor dolgozunk a számítógép előtt, akkor közben észrevétlen elgondolkodunk a nyaralásunkról, vagy a szülői értekezletről, vagy hogy mit fogunk vacsorázni / Vagy amikor ülünk az autóban, akkor már az otthoni tennivalókon jár eszünk…. magyarán tök mással foglalkozunk agyban, mint az a tevékenység, amiben benne vagyunk. Vagyis az egyes tevékenységek közepette erőteljesen elkalandozik a figyelmünk, ’máshol jár az eszünk’.
És mi az összefüggés a boldogság és az elkalandozás közt? – kérdezed.
Mivel tudjuk, hogy az emberek egyik legősibb vágya az, hogy boldogok szeretnének lenni, az agyunk nagyon sokszor elkalandozik olyan helyekre, olyan tevékenységekre, ahol mi boldogabbnak hinnénk magunkat – elvágyódunk abból a helyzetből, amiben épp vagyunk. Amikor elkalandozunk, akkor az agyunk kényszerítéstől mentes marad. Nem tudjuk megváltoztatni a fizikai valóságot, de bárhová eljuthatunk a gondolatainkban. Az agyban érzett örömök talán hozzásegítenek ahhoz, hogy az elkalandozás által növeljük a boldogságérzetünket? Akkor most lehet, hogy az ábrándozás az egy jó dolog?
A Killingsworth vezette kutatás viszont egyértelműen kimutatta, hogy jóval boldogtalanabbak vagyunk, amikor ábrándozunk! Nézd csak meg az ábrát:
Hogy történhet ez meg?
A rögzített válaszok alapján kiderült, hogy amikor ábrándozunk, jóval gyakrabban gondolunk kellemetlen dolgokra, mint kellemes dolgokra. Agyunk, amikor elkalandozik, előszeretettel rágódik az aggodalmainkon, szorongásainkon. Sőt, a válaszok alapján, amikor közömbös dolgokon merengünk, akkor is boldogtalanabbnak érezzük magunkat mint, amikor ’fejben és testben’ pont ott vagyunk, ahol, és arra figyelünk, amit épp csinálunk. Ami még ennél is meglepőbb, hogy még ha valami kellemesnek mondott dologra is gondolunk, valójában akkor is egy kicsit boldogtalanabbaknak érezzük magunkat, mintha nem kalandoznának el!
Ezek alapján talán már ér kijelenteni, hogy az ábrándozás, az elkalandozás bizony boldogtalanság-érzetet okoz. Vörösmarty milyen jól rátapintott! 🙂
Mi, emberek, mégis nagyon sokat és sűrűn ábrándozunk. Egészen pontosan az idő 47%-ban máson jár az eszünk! Különösen nagy ’elkalandozási arányszámot’ mondhat magának a tusolás, az emberek 65 %-a másra gondol tusolás közben. Fogmosáskor az emberek fele kalandozik el fejben, amíg épp tisztára mossa a fogát, míg edzés közben pedig az emberek 40%-a réved a gondolataiba. Egy pikáns adat, hogy az emberek 10%-a még szeretkezés közben is máshol jár gondolatban.
Összességében elmondható, hogy szinte mindegy mit csinálnak az emberek, a gondolataik elkalandoznak, legalább az idő 30 százalékában, amely Killingsworth szerint azt jelenti, hogy az ábrándozás nem pusztán gyakori, hanem mindenütt jelen van és minden tevékenységünket átjárja.
Ábrándozni gyakori és normális dolog, de csöppet sem hat ránk jól.
De akkor mit is tehetünk?
A tudatos jelenlét gyakorlása segítséget jelenthet. Ilyenkor figyelmünket az adott pillanaton tartjuk és teljes figyelemmel vagyunk az iránt, ami éppen történik. Nem engedjük, hogy gondolataink elterelődjenek. A tudatos jelenlét technikája elsajátítható, megtanulható. Legtöbbször a saját testérzeteinkre való figyelemmel (pl légzés folyamatának megfigyelésével) kezdődik a folyamat, pontosan azért, mert a testünk érzetei mindig a jelenben történnek. És pontosan ezért horgonyként szolgálhatnak számunkra a rohanó gondolatok sodrásában. Amennyiben a testünkben zajló folyamatinkra, testérzeteinkre összpontosítunk máris a ’most’-ban találhatjuk magunkat- ezzel pedig távolabb kerülünk, kizökkenünk az agyunk által generált gondolatainkról, visszatérünk az elkalandozásból a jelenbe.
Ezt tudatos jelenlétet is gyakoroljuk a coaching folyamatok során, alkalom nyílik önmagunk ilyen szintű megismerésére is.
Ha most szeretnél boldog lenni és megtanulni, hogy Te magad mitől lehetsz boldog, hogyan tarthatod azt fent, akkor most van itt az ideje, hogy a díjmentes 0. alkalmat lefoglald magadnak! 😊 >> Időpontfoglalás
Várlak! 🙂
