Blog

Ábrándozás az Élet Megrontója? – avagy Mi a Boldogság Titka?

„Nézd a világot: annyi milliója,
S köztük valódi boldog oly kevés.
Ábrándozás az élet megrontója,
Mely, kancsalúl, festett egekbe néz.
Mi az, mi embert boldoggá tehetne?”

Vörösmarty Mihály már A merengőhöz című versében is boncolgatta, hogy vajon mi is teszi az embert boldoggá? Ezzel azonban nem ő volt az első, akit ez a kérdés foglalkoztatott. Boldogságról ábrándozunk már ősidők óta, Arisztotelész is foglalkozott már a témával és ő “a legfőbb jónak” nevezte a boldogságot. Arisztotelész szerint a ’jó’ relatív fogalom, vagyis minden embernek más és más jelentheti a ’jó’-t.

Manapság sokan az tárgyaktól és/vagy egy másik embertől várják a boldogságot: ’Legyen egy ház, egy autó, munka, pénz, szerető férj/feleség/gyerek, stb – és ha meglesz, akkor boldog leszek’. Várjuk tőlük a boldogságot, az meg hol van, hol nincs – akárcsak a mesékben. Pedig, ha végiggondoljuk, az emberiség nagy része az elmúlt évtizedekben sok mindent megkapott: átlagosan tovább élünk, jobb életkörülmények közt, több esély van a betegségek gyógyítására, elérhető számunkra az a technológia, amely néhány évvel ezelőtt még sci-finek tűnt….

Ezek fényében akkor nem érdekes mégis, hogy amíg az életünk objektív feltételei jelentősen fejlődtek, addig mi, emberek, mégsem váltunk boldogabbá??

De akkor vajon mitől leszünk boldogok?

A kérdés nem új és nem is könnyű. Emberek, tudósok, filozófusok sokaságát mozgatja ez meg a mai napig. Az elmúlt néhány évben azonban robbanásszerű fejlődés mutatkozott a boldogság kutatásában, melyekből sokat tanulhattunk meg arról, hogy hogyan befolyásolja a boldogságérzetünket a jövedelem, az iskolázottság, a házasság vagy épp az egyedüllét. És talán meglepő, hogy ezen tényezők egyike sem bizonyul erős hatásnak. A kutatások alapján biztonsággal kijelenthetjük, hogy boldogságérzetünkhöz az említett dolgok csak rövid ideáig, átmenetileg járulnak hozzá. Mert hiszen persze, jobb sok pénzt keresni, mint keveset, vagy jobb, ha van munkánk, mintha nincs, de mindezektől mégsem leszünk tartósan boldogabbak.

Akkor hát melyek a boldogságot befolyásoló valódi tényezők?
Matthew Killingsworth boldogságkutató szerint, a boldogságnak sokkal inkább ahhoz van köze, hogy mennyire vagyunk jelen, mennyire figyelünk arra, amit épp csinálunk. Killingsworth szerint elég valószínű, hogy boldogságérzetünkhöz sokkal jobban hozzájárul az, hogy milyen a hozzáállásunk az élethez, mit is csinálunk épp, vagy kivel vagyunk körülvéve. Ezeket azonban nagyon nehéz mérni, hiszen ez minden embernél mást és mást jelent. Ezért is volt egyedülálló a Killingsworth által kidolgozott módszer, mely az emberek boldogságát kutatta. A modern világ előnyeit kihasználva Killingsworth megalkotta a trackyourhappiness.org (Kövesd nyomon a Boldogságodat) webes és telefonos alkalmazást, hogy az emberek boldogságát figyelhesse meg valós időben, a mindennapi életvitelük során.

De hogyan is működik ez applikáció? A nap folyamán véletlenszerűen küld jelzést az alkalmazás használójának és feltesz egy csomó kérdést, amire a felhasználónak válaszolnia kell. A kérdésekre adott válaszok segítségével rögzített és nyomon követhető lesz, hogy az adott pillanatokban milyen érzések mennek végbe a válaszadókban, éppen mit csinál, kivel van, mire gondol, mit érez. A válaszok segítségével alkalom nyílt meglátni azt, hogy az ember boldogsága hogyan változik a nap folyamán, akár percenként is. Mert a helyzet az, hogy nagyon is változik…

A kutatás idején az applikáció több, mint 650.000 valósidejű jelentést rögzített több mint 15.000 embertől közel 80 országból. Ez a szám nem csak nagy, de igazán örvendetes az is, hogy sokféle korosztály (18- 80+ éves) is képviseltette magát, ahogy jövedelem, családi állapot vagy iskolázottsági szint alapján is széles a válaszolók skálája.

Mit mutatnak az adatok? Emberi lényként megvan az az egyedülálló képességünk, hogy az elménk elkalandozzon a jelenből: hogy figyelni tudunk valami másra is, mint ami a jelenben történik – ezt hívjuk ábrándozásnak, elkalandozásnak vagy képzeletnek is. Szoktunk is élni ilyesmi szófordulattal, hogy ’fejben máshol vagyok, csak a testem van itt’.

A kutatás során rögzített válaszok azt mutatták, hogy pl: amikor dolgozunk a számítógép előtt, akkor közben észrevétlen elgondolkodunk a nyaralásunkról, vagy a szülői értekezletről, vagy hogy mit fogunk vacsorázni / Vagy amikor ülünk az autóban, akkor már az otthoni tennivalókon jár eszünk…. magyarán tök mással foglalkozunk agyban, mint az a tevékenység, amiben benne vagyunk. Vagyis az egyes tevékenységek közepette erőteljesen elkalandozik a figyelmünk, ’máshol jár az eszünk’.

És mi az összefüggés a boldogság és az elkalandozás közt? – kérdezed.
Mivel tudjuk, hogy az emberek egyik legősibb vágya az, hogy boldogok szeretnének lenni, az agyunk nagyon sokszor elkalandozik olyan helyekre, olyan tevékenységekre, ahol mi boldogabbnak hinnénk magunkat – elvágyódunk abból a helyzetből, amiben épp vagyunk. Amikor elkalandozunk, akkor az agyunk kényszerítéstől mentes marad. Nem tudjuk megváltoztatni a fizikai valóságot, de bárhová eljuthatunk a gondolatainkban. Az agyban érzett örömök talán hozzásegítenek ahhoz, hogy az elkalandozás által növeljük a boldogságérzetünket? Akkor most lehet, hogy az ábrándozás az egy jó dolog?

A Killingsworth vezette kutatás viszont egyértelműen kimutatta, hogy jóval boldogtalanabbak vagyunk, amikor ábrándozunk! Nézd csak meg az ábrát:

Boldogság

Hogy történhet ez meg?
A rögzített válaszok alapján kiderült, hogy amikor ábrándozunk, jóval gyakrabban gondolunk kellemetlen dolgokra, mint kellemes dolgokra. Agyunk, amikor elkalandozik, előszeretettel rágódik az aggodalmainkon, szorongásainkon. Sőt, a válaszok alapján, amikor közömbös dolgokon merengünk, akkor is boldogtalanabbnak érezzük magunkat mint, amikor ’fejben és testben’ pont ott vagyunk, ahol, és arra figyelünk, amit épp csinálunk. Ami még ennél is meglepőbb, hogy még ha valami kellemesnek mondott dologra is gondolunk, valójában akkor is egy kicsit boldogtalanabbaknak érezzük magunkat, mintha nem kalandoznának el!

Ezek alapján talán már ér kijelenteni, hogy az ábrándozás, az elkalandozás bizony boldogtalanság-érzetet okoz. Vörösmarty milyen jól rátapintott! 🙂

Mi, emberek, mégis nagyon sokat és sűrűn ábrándozunk. Egészen pontosan az idő 47%-ban máson jár az eszünk! Különösen nagy ’elkalandozási arányszámot’ mondhat magának a tusolás, az emberek 65 %-a másra gondol tusolás közben. Fogmosáskor az emberek fele kalandozik el fejben, amíg épp tisztára mossa a fogát, míg edzés közben pedig az emberek 40%-a réved a gondolataiba. Egy pikáns adat, hogy az emberek 10%-a még szeretkezés közben is máshol jár gondolatban.

Összességében elmondható, hogy szinte mindegy mit csinálnak az emberek, a gondolataik elkalandoznak, legalább az idő 30 százalékában, amely Killingsworth szerint azt jelenti, hogy az ábrándozás nem pusztán gyakori, hanem mindenütt jelen van és minden tevékenységünket átjárja.

Ábrándozni gyakori és normális dolog, de csöppet sem hat ránk jól.

De akkor mit is tehetünk?
A tudatos jelenlét gyakorlása segítséget jelenthet. Ilyenkor figyelmünket az adott pillanaton tartjuk és teljes figyelemmel vagyunk az iránt, ami éppen történik. Nem engedjük, hogy gondolataink elterelődjenek. A tudatos jelenlét technikája elsajátítható, megtanulható. Legtöbbször a saját testérzeteinkre való figyelemmel (pl légzés folyamatának megfigyelésével) kezdődik a folyamat, pontosan azért, mert a testünk érzetei mindig a jelenben történnek. És pontosan ezért horgonyként szolgálhatnak számunkra a rohanó gondolatok sodrásában. Amennyiben a testünkben zajló folyamatinkra, testérzeteinkre összpontosítunk máris a ’most’-ban találhatjuk magunkat- ezzel pedig távolabb kerülünk, kizökkenünk az agyunk által generált gondolatainkról, visszatérünk az elkalandozásból a jelenbe.

Ezt tudatos jelenlétet is gyakoroljuk a coaching folyamatok során, alkalom nyílik önmagunk ilyen szintű megismerésére is.

Ha most szeretnél boldog lenni és megtanulni, hogy Te magad mitől lehetsz boldog, hogyan tarthatod azt fent, akkor most van itt az ideje, hogy a díjmentes 0. alkalmat lefoglald magadnak! 😊 >> Időpontfoglalás

Várlak! 🙂

Blog

A vámpírok köztünk élnek…

Vígan érkeztél a munkahelyre. Jól ébredtél, kivételesen sikerült éjfél előtt már elaludni, így nem is volt olyan vészes az a reggel 6 órási ébresztő. Tettre készen nyomtad meg a számítógépen a bekapcsológombot, amikor….

…. amikor megjött a kolléganőd.

Ez önmagában nem egy megrendítő hír, hiszen sok embernek van kolléganője ugyebár – de ő … ő valahogy más. Nem tudod pontosan mi van vele, de egyre többször nagyon igyekszel, hogy még csak rá se kelljen nézned. Beszélni már jó ideje nem beszéltek, ami kissé furcsa, hisz’ melletted ül naphosszat. De nem, mégsem – te már nagyon ügyelsz, hogy a legelfoglaltabbnak tűnj az egész földkerekségen és bámulsz a monitorodra mereven.

Ja, hogy még nem is kapcsoltad be? Nem baj! Ez nem zökkenthet ki a szerepedből. Az elmúlt hetekben megtanultad a leckét: ha ránézel, ha megszólalsz, urambocsá’ érdeklődve hallgatod, amit mond, akkor neked véged van…

Véged van és nemcsak azért, mert kicsit sem érdekel, amit mond, mert:

  • már legalább 5-ször elpanaszolta, hogy a lányát nem vették fel a 10 osztályos gimibe, és te nem akarod meghallgatni hatodjára is. Szegény gyerek, ő már biztos 10x is hallotta…;
  • ha épp nem panaszkodik, akkor meg a még meg nem érkezett kolléganőket olyan hévvel kritizálja, hogy neked a gyomrod is felfordul;
  • persze, ha netán jelzed neki, hogy ez bizony nem szép dolog, akkor még ő van vérig sértődve és azonnal látványos szenvedésbe kezd és könnyes szemmel mered rád és vágja az arcodba, hogy őt már senki sem szereti, hogy őt már senki nem hallgatja meg … (ahh, vajon miért nem?!) – neked meg azonnal bűntudatod támad és feladva korábbi elveidet mégiscsak tovább hallgatod
  • de amikor újra megneszeli a figyelmedet, akkor meg olyan lesz, mintha egyszeriben felhúzták volna és energiától ismét megtelve, hangosan felnevetve a szemedbe mondja, hogy jaj, hát ő ezt nem így gondolta! Nem akarja ő rádtolni magát! Tudja ő jól, hogy te ilyen kis udvarias nyuszilélek vagy, mert már az apáddal sem voltatok jóban, de nem baj, mert így te egy rossz szót, annyit nem mondanál soha senkinek és hogy milyen jó, hogy ti ketten itt vagytok egymásnak! Ő bármikor számíthat rád!

Na, ezen a ponton Te már feladtad. Tényleg nem szólsz egy szót sem.

Nem szólsz, mert nem tudsz. Erre nincsenek észérvek, a logika ördöglakattá alakul át és amúgyis olyan kimerült lettél, elnyomva, megalázva érzed magad. Összeszűkült gyomorral, idegesen csak negatív gondolataid vannak, hogy igen, te egy nyuszi vagy- egy jó nagy gyáva nyuszi! Aki valójában gonosz vérnyuszi, hiszen ki akarta játszani embertársát és mindent elkövetett, hogy ne kelljen hozzá szólnia – hát milyen ember az ilyen?!! Ember az ilyen egyáltalán? Hát nem, mert egy NYUSZIIIII!!

És azon veszed észre magad, hogy teljesen lezsibbadtál. Nem tudsz mozdulni és mégis legszívesebben messzire rohannál. El-el, messzire innen! Nem bírsz ezzel a kolléganővel egy légtérben lenni, mindig ezt csinálja veled!!

De tudod, hogy ilyenkor mi is történik valójában? Van egy nem tudományos, ám annál kifejezőbb és ismert fogalom az ilyen személyekre: energiavámpír. Az a kolléganő, akitől ennyire menekülnél, mert ha kinyitja a száját, akkor folyton kritizál, vitatkozik, panaszkodik, játssza az áldozat szerepét, ott manipulál, ahol tud, kihasználja a gyenge pontjaidat és a végén még benned kelt bűntudatot – na ez kérem, ha mind megtörténik, akkor nagy eséllyel egy valódi vámpírral, egy energiavámpírral van dolgod.

És ez most nem csak urbán legenda. Energiavámpírok léteznek, bár gyakran még ők maguk sem tudják, hogy azok. De ez nem tarja őket vissza attól, hogy gátlástalanul lelejmolják a kis nyuszilelkek maradék energiáit, mert bizony, kitűnő érzékkel választanak maguknak ’áldozatot’.

Abszolút érvényesül a természet törvénye: az erősebb gyengébbet választ, ha éhes. Így aztán ha ilyen helyzetbe kerülsz és kifejezetten azt érzed, hogy téged valaki szipolyoz, magadba is kell, hogy nézz. Erre van egy pár jó módszer, amiket mindjárt meg is osztok.

De hogy néz ki az energiavámpír tudományos szempontból? Mit mond erre a jelenségre a pszichológia?

Tudományos oldalról már nem ennyire egzakt ez a jelenség, nehezen körbe határolható, mert elég sok betegséghez és/vagy mentális zavarhoz kapcsolható az energiavámpírság tünetegyüttese. Az energiavámpírok közül sokan szenvedhetnek önértékelési zavarokban, rendre mástól várják a választ, vagy valamilyen más személyiségzavarban szenvednek. Bár nincs egyértelmű megegyezés a pszichológiában róla, de több pszichológus az ún ’indulatátvitel’-t, vagy indulatáttételt, nevezi meg, mint lehetséges gyökérprobléma, amiért az energiavámpír energiavámpírrá válik.

Az indulatátvitel/indulatáttétel az a jelenség, amikor a személy egy másik ember(ek) iránt érzett érzéseit az épp vele egy helyszínen lévő emberre tolja át. Ez egyébként lehet negatív és pozitív indulat egyaránt, nyilván, mi a saját bőrünkön a negatív indulatokat érezzük meg sokkal jobban.

Az energiavámpír azért teszi ezt, mert így újra meg újra átélheti azt az érzést – hogy miért teszi ezt, ez rejtély, mindenesetre egy gyógyító környezetben, amikor az energiavámpír egy szakképzett terapeutával van, akkor ilyen formában (érzelmi kapcsolat révén) történik náluk az emlékek helyretevése.

Persze, ez lenne az ideális, hogy az energiavámpír felismeri, hogy vele ez történik és segítséget kér.

De mit tehetsz te? Egy pár dolgot azért mindenképp:

  1. Figyelj nagyon! Különösen, ha meg vagy győződve, hogy tőled rendszeresen energiát szívnak el, akkor kérlek nézz mélyen belülre magadban is. Ugyanis a kiegyensúlyozott testi és mentális teljesítőképesség az egyik legjobb pajzs az energia-elbitorlás ellen.
    Tudom, ezt könnyű mondani, de hogy hogyan is érheted ezt el? Meditációval biztosan! A rendszeres meditáció csökkenti a stresszt és megváltoztatja a gondolkodási mintákat. A bennünket érő negatív hatásokra sokkal ellenállóbak leszünk, ugyanakkor sokkal kevésbé heves érzelmi reakciókat mutatunk. Ha érdekel a meditáció, már írtam róla itt is, mert a saját bőrömön is ugyanezt tapasztalom és a coachingban is nagyon jól használható.
  2. Tudd azt is, hogy ha nem muszáj, akkor ne töltsd az időd egy energiavámpír társaságában. Nem kötelező (kivéve, ha mégis, mert melletted ül, de akkor menj vissza az egyes ponthoz légyszi’ 😊). Minden egyéb más helyzetben, amikor azt érzed energiát vesznek el tőled, emlékeztesd magad, hogy egy adott helyzetből jogod van bármikor kilépni, vagy egyáltalán bele se menni. Egyébként meg ha tényleg az a helyzet, hogy a Föld legnagyobb energiavámpírja a melletted ülő kolléganő, akkor meg ér és érdemes minimálisra korlátozni az interakció hosszát, rövidre zárni a beszélgetést, és nem belemenni például a panaszkodásba, vagy mások kritizálásába.
  3. Ismerd magadat! Tudd meg, hogy neked hol a határ? Mennyire folysz bele mások életébe vagy engeded, hogy mások belefolyjanak a tiédbe? Állítsd fel a határaidat és figyelj arra, hogy kit engedsz azon belülre!
  4. Figyelj önmagadra és tegyél magadért! Tanulj meg töltekezni! Mindegy, mi az a tevékenység, amelyből feltölt: torna, kalácssütés, rajzolás vagy körömfestés – a lényeg, hogy találd meg, és használd egészséggel! 😊

És ne feledd az energiaáramlás és szabályát (vagy más néven ’adok-kapok’ szabály): az energia mindig egyensúlyra törekszik. Ahol kevesebb energia van, oda áramlik a többletenergiából.

Szóval, ha épp a szomszéd energiavámpír által leszívott állapotban vagy, akkor még az is meglehet, hogy te is éhes leszel egy kis új energiára…??

Én mindenesetre most küldök egy kis energiát így is 😊

Írd meg légyszi’, hogy megérkezett-e hozzád és hogy mit váltott ki belőled! 😊

Díjmentes 0. találkozó: 60 perc együtt: csak Te meg én – na és a coaching 😊 Megismerheted, hogy milyen is az a coaching és engem is megtapasztalhatsz életnagyságban 😊 Itt foglalhatod le az időpontodat.

Blog

Sűrgős vagy fontos? Mihez kezdjek?

Ez sürgős! Ez meg fontos! Ezt is meg kell csinálni! Most akkor melyikkel kezdjem?! Semmi időm nincs! Megőrülööök!! – zajlik le ez sokunkban akár naponta is, amikor nem tudjuk, hogy hirtelen melyik dologhoz is kapjunk. Teljes káosz és zűrzavar alakulhat ki.

Te mihez szoktál ilyenkor kezdeni?

Mielőtt nekifekszünk a fenti dilemma megválaszolásának, arra akartam felhívni a figyelmedet, hogy amikor azt találjuk mondani, hogy ’nincs időm’, akkor valójában azt mondjuk, hogy ’nekem ez nem fontos, inkább másra fordítom ugyanazt az időt’. Ez teljesen rendben lehet addig, amíg egyszer csak el nem halmoznak bennünket a sürgős feladatok is. Ezekhez többnyire nem fűlik a fogunk túlzottan, de ég a ház, meg kellene ezeket is csinálni. Viszont akkor meg nem jut idő a fontosra – ördögi kör veheti kezdetét.

A kérdés leginkább tehát az, hogy van-e rálátásunk arra, hogy a sürgős dolog mennyire fontos, a fontos dolog mennyire sürgős, netán se nem sürgős, se nem fontos, avagy épp mindkettő? Még talán ennél is kardinálisabb kérdés az, hogy ha mindezt tudjuk, akkor vajon a kategóriának megfelelően kezeljük-e?

 Erre ad egy jó áttekintést az Eisenhower mátrix: Eisenhower matrix

A legtöbb dolog első ránézésre nagyon fontosnak látszódik. Ezért aztán csinálni KELL.
MOST.
AZONNAL.

Ha viszont jobban ránézel, akkor meglátod, hogy nem minden fontos mégsem.
Mármint neked lehet, hogy nem az. Mert lehet, hogy valójában a barátodnak, kollégádnak, szüleidnek, gyerekednek sürgős vagy fontos az az elintéznivaló, ezért felhív téged, hogy segíts megoldani. Valószínűleg neki is menne, de persze tovább tart neki egyedül, vagy több erőfeszítést igényel tőle.

De akkor honnan tudjuk, hogy mi is a fontos feladat?

Fontos az a feladat, amelynek végrehajtása elengedhetetlen céljaink eléréséhez, elvégzése értéket képvisel számunkra és más dolgokra is hatással van.

Sürgős az a feladat, amely azonnali figyelmet igényel, de gyakran valaki más céljainak az eléréséhez járul hozzá. Derítsük ki, hogy mi a legrosszabb, ami történhet, ha nem készül el – a következmények ismeretében könnyebben megy a sürgős feladatok átcsoportosítása és időnk szabadulhat fel.

Az alapszabály az lehet, hogy nem szabad hagynunk, hogy a fontos dolgok sürgetővé is váljanak – ez azt is jelenti, hogy a fontosság a sürgősség előtt jár.

Íme egy kis segítség, hogy mihez kezdj a teendőkkel, amikor már tényleg tudod, hogy mi melyik kategóriába esik:

Fontos ÉS sürgős – CSINÁLD meg AZONNAL! Ezek azok a feladatok, amik MOST igénylik a figyelmedet, nem halaszthatók, ha mégis figyelmen kívül hagyod ezeket, annak súlyos következményei lehetnek.

 Fontos, de nem sürgős – TERVEZD meg, hogy mikor csinálod meg! Szánj időt ezekre a feladatokra, mert elhanyagolásuk a jövőben jelent majd problémát. Ilyenek lehetnek például az

  • egészségeddel kapcsolatos teendők (’el kéne mennem megnézetni azt az anyajegyet’),
  • tervezési feladatok (’vasalni kéne, de sosincs rá időm’),
  • fejlesztési feladatok (’meg kéne tanulni angolul’),
  • emberi kapcsolatokkal összefüggő dolgok (’ki kéne békülnöm a barátnőmmel’)

Sürgős, de nem fontos – ADD ÁT másnak! Hol van az megírva, hogy mindent egyedül kell megcsinálnod? Nem is életszerű, hogy mindenki mindent el tud intézni, meg mindenhez ért. Keresd hát meg azt az embert, aki ebben tud neked segíteni! Attól te még ügyes és okos maradsz, csak mert pont azt a feladatot más jobban meg tudja csinálni 😊 Nem beszélve arról, hogy neked valószínűleg amúgyis sokkal több időd menne rá….

Nem fontos és nem sürgős – FELEJTSD EL! Ezek a feladatok legtöbbször olyanok, amik számunkra vonzóak, de semmi hasznunk nem származik belőle, egyértelműen időrablók. Ilyen például a céltalan szörfölés a közösségi média oldalain, a tévénézés, vagy azok a tevékenységek, amikor pontosan akkor csinálsz, amikor TUDOD, hogy valami más kéne épp csinálnod… csak épp ahhoz nem fogsz hozzá, mert azt soknak/nehéznek érzed.

Segíteni szokott az, hogy mielőtt nekilátsz valaminek, akkor megválaszolod magadnak az alábbi kérdéseket:

  • Csak én tudom ezt a feladatot megcsinálni? Mindenképp nekem kell megcsinálni?
  • Ha megcsinálom, közelebb leszek ezzel a kitűzött célomhoz?
  • Van lehetőségem, hogy átadjam valaki másnak a feladatot?
  • Szükséges-e egyáltalán megcsinálni azt a feladatot? Mi történik, ha nem csinálom meg?

Szóval akkor mit mondasz: mihez fogsz most, hogy elolvastad a cikket? 😊

Ha tudok abban segíteni neked, hogy a célodhoz elérj, mert szeretnél változtatni a jelenlegi helyzeteden, mert a személyes fejlődésed fontos számodra és úgy érzed, hogy ezzel előre tudnád mozdítani a helyzeted – akkor ez most FONTOS NEKED – vagyis írj nekem most és beszéljünk meg egy időpontot:

Díjmentes 0. találkozó: 60 perc együtt: csak Te meg én – na és a coaching 😊 Megismerheted, hogy milyen is az a coaching és engem is megtapasztalhatsz életnagyságban 😊 Itt foglalhatod le az időpontodat.

Blog

Ideális élet? Boldogság? Igen!

Te hogyan szeretnél élni? Milyen az ideális élet? Létezik egyáltalán?

Időről-időre én is elmerengek ezeken a kérdéseken, aztán egyszercsak szembejön velem valami, legutóbb például a ‘Legboldogogabb országok‘ listája. Mert hogy 2012 óta, az ENSZ kezdeményezésére minden évben megvizsgálják, hogy milyen a különböző nemzetek boldogság-indexe. A felmérés során kutatják azt, hogy a résztvevő országokban élő emberek mennyire elégedettek a jövedelmükkel, a politikai szabadsággal, a szociális hálóval, milyen erős az ország vezetése iránti bizalom, mekkora a várható élettartam, és persze arra is kitérnek arra is, hogy a kormányzati korrupció mekkora méretű az adott országban. A 170 oldalas felmérésből (teljes terjedelmében itt találod) egyébként az is kiderül (bár talán annyira nem meglepő), hogy azok a bevándorlók, akik egy alapvetően boldogabb országba érkeznek, a helyiekhez hasonlóan maguk is jobbként értékelik életminőségüket. Míg azok, akik egy kevésbé boldog országot választottak maguknak új otthonként – akár egy sokkal boldogabb országból érkezve – ahogy a helyiek, úgy ők is rosszabbként élik meg a mindennapi helyzetüket.

2018-ban a világ legboldogabb országa a 156 ország közül Finnország lett, a 2. helyen Norvégia (aki a tavalyi győztes volt), a harmadikon pedig Dánia végzett.

Hogy Magyarország hanyadik helyen végzett? Tippelsz egyet?

Naaaaa, ne legyél olyan pesszimista 🙂 Idén 6 helyet is javítottunk a tavalyi eredményünkhöz képest és a jó erős középmezőnyben végeztük a 69. helyen. A lista legvégén a kelet-afrikai Burundit hivatalosan is megkapta a ‘világ legboldogtalanabb országa’ címet.

Kíváncsi vagy, hogy mitől olyan boldogak a finnek? Nos, nekik ott van a Sisu (ejtsd: sziszu; szó szerinti jelentése: „belső”). A sisu fejezi ki a finn nemzeti felfogást, a bátorságot, elszántságot, és a sikertelenség ellenére is kitartó ösztönt jellemzi.

A finn életérzés tehát érdekes keveréke a makacsságnak, a kitartásnak, a lelki erőnek, a határozottságnak és a kurázsinak. Leginkább akkor jelenik meg, amikor különösen nehéz élethelyzettel szembesülünk, amivel hirtelen nem tudunk mit kezdeni. Ilyenkor két lehetőségünk van: feladhatjuk rögtön és sajnálhatjuk magunkat, vagy megtalálhatjuk a bennünk rejlő sisut, ami képes előcsalogatni azt a bizonyos emberfeletti erőt, hogy leküzdjük az akadályokat, és elérjük a meghatározott célt.

Aki a sisut alkalmazza, az:

  • bátran és eltökélten tud szembenézni az élet kihívásaival
  • jobban érzi magát a bőrében és megtalálja a belső középpontját
  • magabiztosan kommunikál és hatékonyan oldja meg a konfliktusokat
  • kitartóbb és testileg fittebb lehet
  • szívélyes és a stresszt jól tűrő, ellenálló gyerekeket nevel
  • következetesen cselekszik és kiáll azért, amiben hisz.

Ha szeretnél belemélyedni a témába és eltanulni a finn boldogság-receptet, akkor ajánlom figyelmedbe egy nemrég megjelent könyvet.

Addig is gondolkodj csak el, hogy Neked milyen az ideális élet? Ha elakadnál, akkor beszélj velem erről (is):

Díjmentes 0. találkozó: 60 perc együtt: csak Te meg én – na és a coaching 😊 Megismerheted, hogy milyen is az a coaching és engem is megtapasztalhatsz életnagyságban 😊 Itt foglalhatod le az időpontodat.

Források:
http://www.travelo.hu/tavol/20180316-a-vilag-legboldogabb-orszagai-2018.html

Click to access WHR_web.pdf

 

Blog

Becsülöm Önmagam!

Önbecsülés = Önszeretet

Megakadt a szemed ezen az állításon? Azonnali gondolatok kezdtek cikázni benned, hogy ez igaz / nem igaz / csak részben igaz / vagy valami még hiányzik a teljes képhez?

Barátsággal üdvözlöm a megjelenő egodat 🙂 Az ego ugyanis fontos pillére az önbecsülésnek és többnyire fordított a korreláció köztük: minél nagyobb az önbecsülésed, annál kisebb az egod – és fordítva is igaz.

Az ego fogalma sem éppen egyszerű, elképzelhetjük pl. ragasztóként, ami összetartja az önmagunkról alkotott képet a hiedelmeinkkel, értékeinkkel és viselkedésünkkel. Állandóságra és tartósságra vágyik (állandó pozitív visszajelzési igénye van) – függetlenül attól, hogy ez nekünk jó-e vagy sem.  Ezért van az, hogy ‘bevágod a durcát’ és nem kérsz bocsánatot a másiktól, holott legbelül érzed, hogy kellene. Az ego ki nem állhat tévedni, de még ennél is jobban utálja, hogy ezt be kéne ismerni. Ilyenkor mondjuk azt, hogy a ‘világ igazságtalan’/’körülmények áldozata lettem’. Az ego megszűri a világunkat, távol tartja azt, ami (szerinte) ártalmas, ezzel eltérést okoz abban, ahogy mi látjuk magunkat és ahogy elvárjuk, hogy mások lássanak bennünket.

Az önbecsülés arról szól, ahogy másokkal bánsz, úgy bánsz magaddal is.

És ebben a (túlzott) ego az egyik faktor, ami meggátolhat….

Az önbecsülés az egyén hajlandósága arra, hogy megtapasztalja önmagát, mint az élet alapvető kihívásaival megbirkózni képes, boldogságra méltó lényt. Mindez magába foglalja gondolkodási, tanulási, döntéshozási képességünket, s a felfogást, hogy a siker, a beteljesedés, a boldogság jó és természetes számunkra.

Az önbecsülés nem pillanatnyi boldogság, pillanatnyi érzés, ehelyett tudatunk megfelelő működése által az idő folyamán kiépül bennünk, s a valóságon, realitásérzetünkön alapul, szükségünk van rá, mert szükségünk van arra, hogy meg tudjunk bízni önmagunkban.

Önbizalmat nem kaphatunk másoktól, ezt csak mi tudjuk önmagunkban kialakítani!

Ehhez az első lépés az önmagunk elfogadása, szeretete.

Kérdezz tőlem:

Blog

Mindenki Magából Indul Ki!

Mindenki magából indul ki.

Tartja egy közismert népi bölcsesség . De vajon min alapszik ez a megfigyelés?

Ha erős érzelmeket élünk meg valakinek a viselkedésével kapcsolatban, szinte biztosra vehetjük, hogy a projekció is közrejátszik a dologban.

A projekció (kivetítés) egy védekező mechanizmus, amely során a bennünk keletkező, fel nem ismert, nemkívánatos gondolatokat vagy késztetéseket másoknak tulajdonítjuk, vagy bennük látjuk.

Ezáltal lehetőségünk nyílik arra, hogy az önmagunkban elfogadhatatlannak látott dolgokat elrejtsük, de közben mégiscsak kifejezésre jutnak ezek a tartalmak. Például, amikor azonnal rávágjuk, hogy a másik hazudik – akkor az esetek nagytöbbségében épp mi magunk vagyunk azok, akik nem játszanak tiszta lapokkal. A projekció tömegméretekben is működik, például amikor kisebbségi csoportokat vádolunk minden rosszért.

A projekció azért történik, mert nem adunk asszertív* módon teret dühünknek, irigységünknek és más negatív érzelmeinknek, így azokat nagy a valószínűséggel másban fogjuk viszontlátni. A projekció célja a védelem, hogy megakadályozza az „én”-t negatívan érintő, az önértékelést fenyegető, szorongáshoz, stresszhez vezető felismeréseket. Ez olyan jól működik, hogy eltorzíthatja a valóság megfelelő érzékelését.

Mit tehetünk a projekció feloldása érdekében?

  1. Vegyük észre, hogy történik. Akár mi projektálunk, akár ránk projektálnak- észleljük azonnal!
  2. Szétválasztás. Válasszuk szét a múltat a jelentől, vagyis különítsük el a múltbéli tapasztalatoktól a jelenbe vetített tartalmat. Szóval mielőtt nekiesel a másiknak, hogy megcsal, akkor nézz magadba, hogy mi a helyzet veled belül?
  3. A felismert érzelmek kifejezése magunk és a másik felé. Így tudunk felelősséget vállalni magunkért, a saját részünkért a szituációban. És pontosan elég a saját részünket vállalni.

*Az asszertivitás, vagy asszertív kommunikáció egy olyan tanulható készség, vagy viselkedés, amikor valaki magabiztosan tud megnyilvánulni érzelmileg nehéz szituációban is, anélkül, hogy passzív vagy agresszív lenne. Az asszertívan viselkedő ember kommunikációjának célja a konfliktus megoldása, miközben minden résztvevő fél igényeit szem előtt tartja – nem hódol be (passzív), és nem próbálja dominálni a másik felet (agresszív). – forrás: Wikipédia

Blog

A pad

Ült a padon és nézte őket. A két másik embert a szemközti padon.
Persze csak félszemmel, mímelve, hogy oda sem néz- hisz’ bámulni illetlenség. De mégis teljes figyelmét nekik szentelte. A szeme sarkából pont jól látta őket. Azok ültek egymás mellett békésen, a férfi egyik karja a nő vállán nyugodott, a nő pedig a férfi lábán pihentette a kezét. Nem néztek egymásra, nem is nagyon beszélgettek, arcukon mégis egyforma mosoly ragyogott. Az a fajta mosoly, amikor azt érzed, hogy úgy jó a világ, ahogy van. Amikor örülsz annak, hogy szépen süt a nap, hogy a kedvenc kajád van a menzán, sikerült a vizsgád, vagy hogy rajtakaptad azt a helyes pasit a buszról, hogy megbámult és hirtelenjében igazán szépnek érezted magad a tavaszi virágos szoknyádban.

Ejh! De jó lenne így mosolyogni! – hasított bele a fiatal lányba a vágy, miközben tovább figyelte a szemközt ülőket. Nézte, hogy a nő kissé félrebillenti a fejét és lágyan a férfi vállára helyezi azt. A férfi feje válaszul a nő már ősz hajára hajolt és mosolyuk egyszerre szélesedett ki, sok mély ráncot hozva a szemük sarkába, a többi ránc mellé. A férfi cserzett bőrű, sokat dolgozott keze finoman simogatni kezdte a nő vállán az idejétmúlt mintás ruhát, mire a nő lakkozatlan körmű, idős kézfeje is cirógatni kezdte a férfi lábát. Ekkor a nő odasúgott valami a férfi fülébe, aztán darabosan, kissé öregesen és foghiányosan felnevettek.

Vannak már vagy 70 évesek – konstatálta a fiatal lány magában.

De szeretnék én is így megöregedni! – sóvárgott tovább. Olyan jó lenne megtalálni azt, akivel én is majd együtt öregszem meg, akivel jóban-rosszban kitartunk egymás mellett, aki a társam. Akivel együtt nevetünk, együtt sírunk! Akivel majd én is ilyen boldog leszek és ülünk majd együtt a padon! Akiben megbízom és ő is megbízik bennem. Akit szeretek. És aki viszontszeret….

Érezte, hogy elfutja a szemét a könny. Érezte azt is, hogy a sóvárgás szinté már irigységgé hatalmasodott el benne. Elszégyelte magát, gyorsan elkapta a tekintetét, törzsét is elfordítva új célpont után nézett, miközben nagy levegőket véve percekig próbálta magát megnyugtatni.

Hirtelen egy finom köhintésre lett figyelmes. A köhintés pontosan mellőle jött.

Drága, ne haragudjon, hogy zavarom…. – szólalt meg egy idős női hang. A lány odakapta a fejét és meglepődve, zavartan tapasztalta, hogy a szemközti padon ülő idős nő és férfi áll vele szemben. Hogy kerültek ide? Az előbb még azon a másik padon ültek….

Tessék? – szólalt meg nagy nehezen, és kissé félve is, mert tartott tőle, hogy szemén még meglátszanak az előbbi könnyek. Csak félszemmel sandított rájuk.

Aranyom, csak azt akartam mondani, hogy na…., hát, hogy is mondjam csak …..– kezdett bele az idős nő kissé bizonytalanul és belekarolt a mellette álló bácsi karjába, mintha erőt akarna onnan meríteni. Az pedig szelíden mosolygott és bólogatott.

Szóval csak azt akartam mondani, hogy láttuk a férjemmel, hogy itt ül a padon. És ahogy néztük magácskát, eszünkbe jutott az, amikor fiatalok voltunk. Olyan korúak, mint most maga lehet…. tán 20-21? … – töprengett a néni, de nem várt választ, hanem folytatta:

Eszünkbe jutott, hogy milyen jó is volt akkor… akkoriban ismerkedtünk meg, tele voltunk reménnyel, tettvággyal. Összeházasodtunk, aztán sikerült egy kis tanyát venni, gondoztuk a jószágokat, meg megszülettek a gyerekek is. Négyen is… – Négy fiú! – szólalt meg büszkén a bácsi is.

Sajnos meghaltak mind – fordult sírósra a néni hangja és a bácsi szeme is befelhősödött… Tudja, a háború, meg az a sok betegség, járvány … egyiket ez vitte el, a másikat meg az…. Olyan idősen halt meg a legfiatalabb, mint most maga….

Elhallgattak. Szinte szakítani lehetett a feszült csöndet. Némaságukban benne volt az egész életük. Az elmúlt több mint 70 év minden öröme és kegyetlen fájdalma. Szemüket elfutotta a könny és egymást szorosan karoló kezük egyszeriben megreszketősödött.

Ahogy az előbb ott ültünk és néztük magát – folytatta a néni, kicsit még most is szipogva – irigykedve arra gondoltunk, hogy Istenem! De jó is magának, hogy ilyen fiatal! Még előtte van mindennek, még nem kellett, hogy megeddze az élet, még hiheti, hogy az élet jó.
És csak tegye is, Aranyom! Higgye csak szüntelen, hogy élni jó, hogy élni érdemes! Tartson ki akkor is a hite, amikor már nem marad mása! Fel ne adja egy percre sem!

Isten áldja Aranyom, minden jót! – búcsúzott a néni hirtelen. Gyere Papa, menjünk – nézett sürgetően a néni a bácsira, az meg mindent-értően vissza a nénire. Arcukra visszaült az időtlen mosoly és aprókat lépve, közös némaságba burkolózva és egymásba karolva lassan távolodni kezdtek.

A lány üveges szemmel nézett utánuk, kísérte őket a tekintetével és látta a remegős lépteiket, a meghajlott hátukat. Most már nem is vágyott annyira az ő helyükben lenni, most már kifejezetten jó volt 21 évesen a tavaszi napfényben ücsörögni, túl lenni az összes vizsgán és gondtalannak lenni. Hirtelenjében szinte boldognak érezte magát.

Nézőpontok… – gondolta merengve a fiatal lány – Az ember boldogsága a nézőpontján múlna?

the end.png

Blog

Érzelmi Intelligencia: Fejlesszük együtt! 3. rész

Üdvözöllek újból! 😊 Készen állsz, hogy folytassuk az érzelmi intelligencia fejlesztési lehetőségeit feltáró ötletsorozatot? A korábbi cikkekben átnéztük, hogy mit tehetsz akkor, ha könnyen stresszessé válsz, ha nehezen érvényesíted magad vagy ha nehezedre esik kifejezni az érzelmeidet. Ezek olyan jelenségek, melyek jelezhetik, hogy az EQ-d fejlesztésre vágyik😊. A jelzésekről itt találsz összefoglalót.

De mi történik akkor, ha rendre azon kapod magad, hogy hamar ítélkezel, aztán pedig ember legyen a talpán, aki meg akarja változtatni a véleményedet, mert te ahhoz foggal-körömmel ragaszkodsz?

Azt mutatják a kutatások, hogy aki úgy alkot gyorsan véleményt, hogy csak azokat a tényeket, információkat veszi figyelembe, amelyek alátámasztják a véleményét és az ellenérveket pedig figyelmen kívül hagyja – akkor ennek a személynek nagy gyakorisággal alacsony az EQ-ja. Az ilyen személy akár orrvérzésig is kiáll helyes vagy helytelen véleménye mellett egyaránt. Értelemszerűen nem szokták kedvelni az ilyen emberek társaságát sem munkahelyen sem másmilyen társas kapcsolatban. Megint egy ok lehet arra, hogy változtass magadon 😊

Ellenben a magasabb EQ-val megáldott emberek hagyják ötleteiket „pácolódni”, hiszen tudják, hogy az első reakciókat érzelmek okozzák. A gondolataiknak is időt adnak és megvizsgálják a lehetséges következményeket és ellenérveket is. Ezután megbeszélik az ötletüket másokkal és számításba veszik a többiek véleményét is.  Próbáld csak ki! 😊

Nézzük akkor a következőt: hogy állsz a negatív érzelmekkel?

Gyakran érzed magad feszültnek, idegesnek, hamar ’elszakad a szíj’ és rámorransz a másikra? Nem tudsz leállni egy pillanatra sem? Folyamatosan ’harci üzemmódban’ vagy, ugrásra készen? Napokig szomorú, kedvetlen vagy búskomor szoktál lenni?

Ha leginkább igenekkel válaszoltál a fenti kérdésekre, akkor sanszos, hogy hajlamos vagy ’benne ragadni’ a negatív érzelmekben. Ennek egyébként régre visszavezethető oka van: az ősembernek nap mint nap meg kellett küzdeni az életben maradásért. Amikor veszély fenyegette akkor menekülni kényszerült és ez a reakció nagyon fontos volt a túlélés szempontjából. Azonban amikor ez a veszély már elmúlt, akkor a stressz szint is visszaállt a normálisra.  A mai világban már nem a kardfogú tigristől kell rettegnünk, de akad bőven, ami stresszet generálhat, ami bennünket védekezésre, menekülésre, pozícióváltásra ösztönöz. A folyamatos stressz azonban két kézzel rombolja a testet és akár olyan egészségügyi következményei is lehetnek, mint a magas vérnyomás vagy a szívelégtelenség.

Megelőlegzem, hogy biztosan érdekel, hogy mit tehetsz, hogy ez ne történjen meg veled?

Talán mostanra ismerős is lehet a gondolat, mert az első lépés az:

  1. A saját érzelmeid megfigyelése – ez szükséges ahhoz, hogy azonosítsd, hogy épp mi is zajlik benned. Ehhez az előző részben osztottam meg egy pár lépést, ami segíthet.
  2. Ha megvan, hogy milyen érzés is az, ami épp benned van, akkor próbáld összekapcsolni a gondolatokkal. Sok érzés, a negatívak meg különösen, elég intenzíven vannak jelen, könnyebben észlelhetőek. Ilyen esetekben megkérdezhetjük magunkat, hogy mit is tudnánk mondani a helyzetünkről valakinek, aki megkérdezni, hogy mi a helyzet? Példa gyanánt gondold el, hogy ülsz az autóban és magadban, vagy félhangosan puffogsz a hülye dugó meg a többi ostoba autós miatt. Lehet, hogy már a gondolatától is felment benned a pumpa? 🙂 Mit is tehetsz ilyenkor? Képzeld el magadat gondolatban és mondd el a jelenséget, amit látsz: Rengeteg autó van az úton, az egyik piros kisautóban egy nő ül. Egy nő, aki már legalább 30 perce levegőt is alig vesz, meredt szemekkel nézi az utat, fehérre változott ujjakkal szorítja az autója kormányát, idegesen ráncolja a homlokát, húzigálja a száját. Kicsit vörös is az arca, sőt, a nyakán is vörös foltok vannak már az idegességtől. Lehet, hogy mindjárt felrobban…? Biztosan nagyon siet és ideges, mert nem halad. Sok másik autóban is hasonló fejek vannak. Ők is szeretnének haladni. Érdekes, hogy mindenki a másikra mutogat és dudál, pedig valamennyi autós a dugó része. Egyik sem hibás jobban a másiknál. Valójában hibás-e egyáltalán valaki? Együtt képezik a dugót. Vehetne egy jó nagy levegőt ez a nő, még a végén tényleg kidurran… és el is dönthetné, hogy hogyan szeretne tovább utazni abban az autóban: továbbra is ilyen vörösre duzzadt fejjel, feszülten? Vagy talán normalizált érzelmi állapotban? Ki hozhatná meg ezt a döntést, ha nem ő?!

Megtörténhet, hogy mire végig érsz a történetben, elmosolygod magad, ami egyből csökkenti a stressz szintedet és mivel a történeteden agyalsz, el is tereled a figyelmedet, kizökkentheted magad a beragadt állapotból. Persze ugyanilyen segítő hatással lehet rád, ha mondjuk bekapcsolod a zenét (vagy épp ki, hogy csend legyen), vagy nagy levegőket veszel. A lényeg, hogy ismerd fel, hogy mi zajlik benned és hozz egy döntést, hogy továbbra is ideges kívánsz-e maradni, vagy inkább csinálsz valami jobban esőt helyette.

 A döntés a tiéd. Ahogy az érzéseid is. Te döntesz az érzéseidről és nem az érzések döntenek rólad. Vedd vissza a kontrollt! 😊

Mit gondolsz, mit érzel most? Oszd meg velem:

Díjmentes 0. találkozó: 60 perc együtt: csak Te meg én – na és a coaching 😊 Megismerheted, hogy milyen is az a coaching és engem is megtapasztalhatsz életnagyságban 😊 Itt foglalhatod le az időpontodat.

Blog

Sztrókot Kaptam! 

Segítség, sztrókot kaptam! …. Szerencsére nem orvosi értelemben – bár ennek a sztróknak is lehet maradandó hatása…. A sztrók/stroke szót kezdték el használni az érzelmi intelligencia területén arra vonatkozóan, amikor valaki valamilyen jelzővel, minősítéssel illet bennünket.

Ez lehet pozitív:

  1. verbálisan, dicséret formájában  (‘jó veled dolgozni’; ‘ügyesen voltál’)
  2.  testbeszéden, gesztuson keresztül (pl. egy kedves mosoly; a másikra való teljes figyelem)

és lehet negatív:

  1. verbálisan (‘hülye vagy’; ‘megcsinálhattad volna ezt jobban is’)
  2. testbeszéden, gesztusokon keresztül (szemforgatás, a másik ‘kicüccögése’, ironikus félmosoly)

A magyar fordítások a stroke-ot szokták ‘simogatásnak’ is mondani, szerintem ez nem fejezi ki azt a tényleg ütés-szerű hatást, amit akár egy pozitív stroke is tehet egy személlyel. Azt könnyű elfogadni, hogy a negatív stroke-okat nem szeretjük, hiszen elfogadhatatlan az, ha valaki azt mondja nekünk, hogy ’hülye vagy’, ezzel rombolólag hat az önbecsülésünkre. De nem is kell, hogy ez verbálisan kimondott legyen, ha abban a helyzetben találod magad, hogy valaki becsmérlően elhúzza a száját miközben beszélsz, vagy a fejét rázza és úgy fintorog- ezek pont olyan elfogadhatatlanok, mintha szavakon keresztül is tolmácsolnák őket. Ezeket feltétel nélküli negatív stroke-oknak hívjuk.  De azt is hozzá kell tenni, hogy van olyan negatív, de mégis konstruktív visszajelzés, ami a fejlődésünket segíti (’legközelebb figyelj oda, hogy jobban artikulálj, amikor prezentálsz’ ; ’a kimutatás hasznosabb lett volna, ha egy összefoglaló táblázatot is készítesz’). Ezek már a feltételhez kötött negatív stroke-ok, tanulhatunk belőlük, ha jól vannak megfogalmazva.

Arról külön tanulmányok szólnak, hogy milyen extrém erős hatással van az emberre a pozitív megnyilvánulás, a dicséret, hogy szinte ’szárnyakat kap’. Ezek rendkívüli fontossággal bírnak az önbecsülésünk egészséges fennmaradásában és segítenek annak fejlődésében. A pozitív stroke-ok is kétfélék: feltétel nélküli pozitív (’tetszik, hogy ilyen lelkes vagy’ ; ’kedves vagy’); és feltételhez kötött pozitív (jól sikerült a tárgyalás, mert meg tudtad őket győzni’ ; ’a felső vezetés könnyen megértette az üzenetet, mert nagyon jó prezentációt készítettél). Bár a feltételhez kötött negatív (konstruktív) visszajelzés is tanító, fejlesztő jellegű, mégis a pozitív stroke-ok építik a legjobban az ember önbecsülését.

Ha a leírtak függvényében végiggondolod a mai napodat, te milyen stroke-okat kaptál ma? És milyeneket adtál…?

Erzelmi Intelligencia-EQ
Blog

Érzelmi Intelligencia: Fejlesszük együtt! – 2. rész

Hello Kedves Blog Olvasó! 😊 Mostanra már észlelhetted, hogy az elmúlt pár blogbejegyzésem mindegyike az érzelmi intelligenciáról (EQ) szólt, hogy mi is az és hogyan is lehet ezt fejleszteni, hiszen segítségével sokkal jobb munka és magánéleti minőséget élhetünk meg. Amennyiben lemaradtál a korábbi részekről, akkor itt, az első részt pedig itt olvashatod.

Ma újabb pontokat fogunk átnézni abból a listából, ami jelezheti azt, hogy érdemes az EQ-don dolgoznod. Te mit válaszolsz, ha ezt a kérdést kapod:

Nehezen érvényesíted magad?

Vagyis gyakran találod magad olyan helyzetben, amikor nem hallgatnak meg, nem fogadják el a gondolataidat, nem kíváncsiak a véleményedre, vagy épp a szavadba vágnak, ha beszélsz? Ez téged hogyan érint? Megsértődsz talán, elhallgatsz és elvonulsz, vagy pont kifakadsz és azért is elmondod, amit akarsz?  A magas érzelmi intelligenciával rendelkező emberek képesek a jó modort, az empátiát és a kedvességet egyensúlyban tartani az önérvényesítés és a határaik meghúzásának képességével. Ez a kombináció ideális a konfliktusok kezeléséhez, azonban ennek hiányában viselkedésünk passzívvá vagy túlságosan agresszívvá válik.

Hogyan is juthatsz el Te odáig, hogy megtartsd az egyensúlyt és a megfelelő érzelmi reakcióval válaszolj még a kényesebb helyzetekre is?

Mint sok minden, ez is a magadra való figyeléssel kezdődik, a magad megfigyelésével kezdődik. Hogy észleled-e, látod-e magad az adott helyzetben? Tudatában vagy-e annak a sok érzésnek, gondolatnak, ami épp keresztül cikázik rajtad? És a legfontosabb talán: mennyire ragadsz bele ezekbe a gondolatokba, érzésekbe? Milyen hosszan vagy benne az érzelemben, legyen az öröm, vagy harag, vagy épp feszültség? Ha megfogalmazódnak benned hasonlók, hogy ’egész nap ideges voltam’, vagy ’már órák óta csak ez foglalkoztat’, vagy ’még egy szót szól és felrobbanok’ , vagy ’semmi kedvem nincs már ehhez egy ideje’ – akkor bizony te beleragadtál abba az adott érzésbe, és amíg az előző gondolatokhoz hasonlóak meg nem fogalmazódnak benned, ezt azt jelentheti, hogy bizony még csak tudatában sem voltál annak, hogy ez zajlik benned vagy veled. De azért vagy itt, azért olvasod most pont ezt a cikket, mert érdekel, hogy hogyan tudnál ezen változtatni, szóval nincs ok aggodalomra😊

Folytassuk és nézzük át lépésről lépésre, hogyan tudsz ezen változtatni:

  1. Alakíts ki rendszeres ’ellenőrzési pontotokat’ magadnak és naponta többször állj meg és kérdezed meg magadtól ’Hogy vagyok? Mit érzek?’ (tudom, kicsit furán hangzik, na de másoktól is meg szoktad ezt kérdezni, magadtól miért ne tennéd?) Ezzel máris fülön csíped az éppen aktuális gondolat és érzés-csomagot, ami benned van.
  2. Ha ez megvan, akkor kérdezd meg magadtól, hogy ’hogyan segít az a düh/harag/félelem/zavarodottság (a fülön csípett érzelem) ami éppen benned van?’ – ha nem találsz túl sok mindent válaszként, akkor joggal teheted fel a kérdést, hogy akkor minek is vagy épp abban az érzésben? Mi változik, ha benne maradsz és mi lenne akkor, ha egy lépéssel távolabb lépnél és mintegy messziről ’ránéznél’ csak? Tudom, hogy ezek nem egyértelmű kérdések. Teljesen normális az, ha most ezekre nincs kapásból válaszod. Ha gondolkozni kezdesz rajtuk, már azzal is egy lépést teszel afelé, hogy fejlődni tudjon az érzelmi intelligenciád, szóval hajrá! 🙂
  3. Hozz döntést arról, hogy miután felismerted, hogy épp mi zajlik benned, hogyan fogsz rá reagálni? Előveszed a korábban használt technikádat? Visszahúzódsz vagy épp kiabálsz? Vagy épp felteszed magadnak a kérdést, hogy mi mást tehetnél? Mondjuk mi volna, ha a magadban felfedezett dolgokat megosztanád a másik féllel? Pl: ’Borzasztóan feszültség van bennem, mert nem tudom neked elmondani azt, amit szeretnék’ vagy ’Annyira vágyom rá, hogy meghallgasd, hogy mit gondolok’ vagy ’Már reggel óta össze van szorulva a gyomrom, nem tudok most figyelni, ne haragudj. Beszélhetünk később?’. Ha egész egyszerűen csak kiteszed az asztalra azt és objektívan elmeséled azt, ami épp benned van, sokkal hamarabb fogod azt tapasztalni, hogy az emberek ezt megértik és elfogadják és ők is igazítják ehhez a saját válaszlépésüket. Mi tart vissza, hogy legalább egy próbát tegyél?

És mi van akkor, ha neked nehéz megtalálni a szavakat, ha nehéz megfogalmazni, hogy milyen érzés is van benned?

Ilyen is van- sokunkkal van ilyen, hogy így mondjam😊 Sokan megtapasztaljuk az érzelmek széles skáláját, ám tényleg kevesen tudjuk pontosan beazonosítani őket. A Business Insider egyik kutatása kimutatta, hogy a válaszadók csupán 36%-a volt képes erre, ami azért baj, mert a címkézetlen érzelmek gyakran félreérthetőek, ezért irracionális döntésekhez és kontraproduktív cselekedetekhez vezethetnek. Coachként több eszközünk is van arra, hogy stimuláljuk az ’alvó’ szókincset, vagy épp új szókincset alakítsunk ki. Egy érdekes adat ehhez: egy átlagember aktív szókincse 3-5 ezer szó, ezeket használja napi szinten, míg a passzív szókincse elérheti a további 5-10 ezret is! A magyar nyelvben egyébként kb. 60-100 ezer mai magyar szót tartanak számon. Szóval coachként az egyik ilyen lehetőség az érzéskártya, ahol egy-egy kártyára egy-egy érzelem neve van felírva. Ezekkel dolgozunk az ülés során. A tapasztalat azt mutatja, hogy a segítségükkel kinyílik a szókincs, könnyebben megtaláljuk a bennünk lakó érzésre a legmegfelelőbb szót.  Te magad is tudod azonban fejleszteni a szókincsedet:

  • sok olvasással (és itt a klasszikus értelemben vett olvasásra gondolok, amikor egy-egy regényt, verset vagy más irodalmi művet olvasol);
  • aktív figyelemmel (űzhetsz abból hobbit, hogy figyeled ki hogyan beszél, hogy elcsípd azokat a szavakat, amit te esetleg nem használsz, de éppenséggel használhatnál is);
  • bátorsággal: ne félj utánajárni olyan szónak, amit nem ismersz
  • játszani: az Activity vagy a Scrabble (Szókirakó) társasjátékok is nagyon jól átmozgatják az agy kommunikációt kezelő részét
  • üsd fel a szinonima szótárakat, kapd le a polcról az otthoni lexikonokat és nagy szemekkel csodálkozz rá, hogy a ’jó’ szónak ennyi megfelelője is lehet: megfelelő, használható, helyes, korrekt, kiváló, remek, nagyszerű, ideális, kedvező, optimális, szuper, kitűnő, kifogástalan, pompás, zsír, fejedelmi, elsőrendű, remek, príma, isteni, mennyei ….. és még 40 további szó!

No, kedvet kaptál egy kis szótanuláshoz? Látogass el a szinonimaszotar.hu-ra és vigyél magaddal tovább 5 olyan szót, ami megtetszik és nem szoktad használni😊 Ha van kedved oszd meg, melyik 5 szót választottad 😊

Blog, Mindent a coachingról

Érzelmi Intelligencia! Hogy Te Milyen Magas Vagy! – 1. rész

Hadd csapjak rögtön a dolgok közepébe egy bizonyított ténnyel: napjainkra már több évtizednyi kutatási anyag bizonyítja, hogy az érzelmi intelligencia a munkavégzésben is kulcsfontosságú: a legjobban teljesítők 90 %-ánál fontos szerepe van az EQ-nak abban, miért jutnak előbbre, mint mások. A munkájukban sikeres emberek tehát fejlett érzelmi intelligenciával rendelkeznek. Talán nem meglepő módon ugyanezek az emberek a magánéletükben is sikeresek…

Megvan még az előző blogbejegyzésemben lévő teszt eredménye a fejedben, hogy hány állítás is volt igaz rád a tesztből? Nézzük őket szépen sorjában:

  1. Könnyen stresszessé válsz?

Érzelmeink elfojtásával vagy azok nem megfelelő kezelésével könnyen feszültség, stressz és szorongás keletkezhet bennünk.  Az EQ fejlesztésével mindez sokkal jobban kezelhetővé válik, mert képesek leszünk azonnali és helyzetnek megfelelő válaszokat adni a nehéz helyzetekre, mielőtt a dolgok túlnőnének rajtunk.

De hogyan is kell ezt tenni?

Legfontosabb lépés, hogy pontosan észleld, hogy mi is zajlik benned. Ehhez erőt kell venni magadon és megállni egy pillanatra. Hunyd be a szemed, vegyél pár nagy lélegzetet és képzeld el, hogy valaki más szemével látod magad. Nézz végig magadon és vizsgáld meg mit látsz? Mit látsz az arcodon? Milyen a testtartásod? Hogyan veszed a levegőt? Mi történik belégzéskor a testeddel? Mi történik kilégzéskor? Milyen izmaidat érzed? Milyen érzés, hangulat van benned? Hol vannak ezek az érzések? Mutass rá, tapintsd meg.  Nézd végig magadat, nézz bele magadba – alaposan. Minden részlet számít. Nevezd nevén azt, amit meglátsz – akár fennhangon is: Nyomás van a mellkasomban. Gombóc van a torkomban. Feszültség van a gyomromban.  Kavarognak a gondolatok a fejemben. Gondold azt is végig, hogy hogyan szoktál hasonló helyzetekben reagálni? Mit teszel? Mit mondasz? Mit látnak rajtad mások?

Extra tipp: Miközben válaszolgatsz, figyelj a szóhasználatodra: pl. az ’ideges vagyok’ helyett mondd inkább azt, hogy feszültséget észlelek. Hogy miért fontos ez? Az agy azonosítja magát a kimondott, határozottan állított dolgokkal. Ha azt mondod ideges vagy, akkor úgymond belehelyezed magad az érzésbe, ezáltal bele is ragadsz abba és tényleg ideges is leszel (talán még jobban is, mint voltál). Amúgy pont ezért működik a pozitív gondolkodás is, az agy a pozitív mondatokat is parancsnak veszi – viszont negatív, feszült állapotba azért nem annyira szeretünk beleragadni, igaz?  Szóval a negatív ténymegállapításokat inkább tedd passzívvá, lépj el tőlük azzal, hogy úgy fogalmazol: feszültséget érzek a gyomromban. Így csak ’ránézel’ az érzésre, de nem azonosulsz vele.

Összegezve kimondhatjuk, hogy az érzelmi intelligencia fejlesztésének alapja a saját érzelmeink megértése. Ahhoz, hogy megértsük az érzelmeinket, először meg kell látnunk őket, hogy azonosíthassuk őket. Ez vezet el odáig, hogy megértjük mi zajlik bennünk.

Erre jó lehet a fenti gyakorlat. Ha erre tudatosan oda tudsz figyelni és rendszeresen, vagy legalább időről-időre monitorozod magad különféle (pozitív és negatív) helyzetekben, ahol képes vagy objektíven rálátni magadra és az érzésidre, akkor már tettél egy nagy lépést az EQ-d fejlesztése felé.

(Van kedved ezt rögtön ki is próbálni? Szakítsd meg az olvasást, hunyd be a szemed, vegyél 3 nagy levegőt és nézz végig magadon és magadon. Tedd fel a fenti kérdéseket és válaszolj rájuk. Én addig itt várok 😊  – Végeztél? És hogy esett ez a gyakorlat? 😊 Mi ment jól? Mi volt nehéz benne? — Kérdezném tőled most, ha épp egy coaching folyamatban lennénk 😊 Ugyanis a coaching folyamat is éppen ezért (is) tud olyan hatásos lenni, mert úgy működünk együtt a folyamatban, úgy támogatlak, hogy te egyre jobban rálátsz a saját állapotodra, érzéseidre, megismered a saját működésedet, hogy mire hogyan reagálsz.  Vagyis egy coaching folyamatban is fejlesztjük az érzelmi intelligenciádat.)

Oké, akkor most képzeld el, hogy ettől a naptól kezdve tisztábban látod magad, felismered az érzéseidet. Akkor most hogyan tovább? – kérdezed ezt joggal. Ha már tudod, hogy mi zajlik benned, ha már meg tudod határozni hol és pontosan nevén nevezni, akkor az ’éntudatosságodért’ már sokat tettél. És egyben ez az állapot meghív egy lehetőségre: ha már tudod, hogy éppen mi zajlik, akkor lehetőséged van eldönteni, hogy hogyan is reagálsz rá. Egy választási lehetőséget kapsz, ahol Te magad döntöd el, hogy mihez is kezdesz az adott szituációval. Hogy reagálsz rá? Talán pont ugyanúgy, ahogy eddig is, ami stresszhez vezetetett eddig mindig, vagy éppenséggel kipróbálsz valami mást?

Erre majd a következő bejegyzésben nézünk rá részleteiben. Addig is gyakorold a megállás és észlelés művészetét😊

Díjmentes 0. találkozó: 60 perc együtt: csak Te meg én – na és a coaching 😊 Megismerheted, hogy milyen is az a coaching és engem is megtapasztalhatsz életnagyságban 😊 Itt foglalhatod le az időpontodat.

Felhasznált tartalom:

Blog, Mindent a coachingról

10 dolog, amiért Téged választanak az állásinterjún!

Olvastam a Forbes.com-on egy cikket, ahol azt fejtegetik, hogy milyen jelölteket is keresnek a cégek, a munkaadók? Ki is képes arra, hogy nagy bizonysággal elnyerjen egy állást? Összességében nekem tetszenek az összegyűjtött pontok, valószínűleg azért, mert magam is hasonló szempontok alapján választok a vezetői munkakörömben embereket- és eddig ez igazán jól bejött.

De! Most épp az is elgondolkodtatott, hogy igen, itt van egy tutinak mondható 10 állítás, de hogy milyen emberi kvalitás, érték, belső tulajdonság az egy emberben, ami mindezt lehetővé teszi? Mi kell vajon ahhoz, hogy valaki ezeket a pontokat teljesíteni tudja? Mitől válik ez a mágikus 10 pont elérhetővé számunkra? Hiszen, ha ezekre a kérdésekre tudunk választ adni, akkor sokkal könnyebb az adott tulajdonságot, vagy épp tulajdonságokat jól ‘kigyúrni”, fejleszteni, hogy aztán a segítségével méltóképpen domboríthassunk egy állásinterjún.

Szóval ilyen szemüveggel kezdtem nézegetni, olvasgatni az alábbi pontokat, melyeket most Te is olvashatsz, hogy vajon mit is keres egy munkaadó egy jelöltben?

Olyasvalakit, aki

  1. Azonnal és világosan mutat be egy helyzetet, logikusan érvel és gyorsan hoz döntést váratlan helyzetekben is.
  2. Előre meglátja azokat a helyzeteket, melyek kockázatot jelentenek a folyamatra/a cégnek/ és ezt időben jelzi az illetékeseknek, adott esetben akár megoldást is javasol rá.
  3. Boldogan ajánlja fel a segítségét másoknak, amikor épp szükség van rá
  4. Mindent megtesz azért, hogy a feladatokat a lehető legjobb módon végezze el, hogy a dolgok végére járjon minél előbb és minél jobban.
  5. Hajlandó újat is tanulni és a tudását megosztani másokkal.
  6. Rengeteg kiváló ötlete van.
  7. Jó humorérzékkel rendelkezik.
  8. Önálló és felelősségteljes, amit ígér és vállal, azt betartja és elvégzi.
  9. Kiválóan együttműködik többféle típusú emberrel is.
  10. Szenvedélyes és a munkát nem csak a fizetésért végzi el. Jól.

Most itt nyugodtan vegyél egy nagy levegőt, engedd meg magadnak, hogy az olvasottak után kialakuljanak gondolatok a fejedben – ha már itt tartasz az olvasásban, szinte egészen biztos vagyok, hogy bukkantak is fel gondolatok😊 Hát nekem is😊 A 10 pontot összerakni az ideális pályázóról a munka kisebbik része. Szerintem. Felismerni, megtalálni, aktiválni és hosszú távon megtartani ezt az embert már egész komoly kihívást jelenthet.

De mit is keresünk akkor pontosan egy jelöltben? Mitől lesz egy jelölt pont ilyen (vagy nagyon hasonló) mint a fenti felsorolásban? Mi szükséges ahhoz, hogy egy hús-vér ember a fenti pontokat teljesíteni tudja? – Nem ígérhetem neked a Szent Grált erre a kérdésre, de szívesen megosztom, hogy én mire jutottam ezeknek a kérdéseknek a megválaszolásában.

Nos itt van: érzelmi intelligencia – Most talán kicsit meglepődtél? Te másra jutottál? Könnyen lehet és örülnék is, ha ezt akár komment formájában megosztanád majd velem. Addig is elmondom, hogy hogyan jutottam erre.

Sok fogalom van az érzelmi intelligenciára (EQ – Emotional Intelligence/Quotient), de nagyon röviden megfogalmazhatjuk úgy is, hogy az érzelmi intelligencia segíti elő a szoros emberi kapcsolatok kialakítását, ahogy saját magunk menedzselési képességét is pozitívan segíti. Nekem ez már önmagában elég válasz lehet, de ha még azt is tudjuk az érzelmi intelligenciáról, hogy annak jelenléte a munkahelyen lehetővé teszi, hogy jobban tudjunk kommunikálni munkatársainkkal, főnökeinkkel, beosztottjainkkal, az ügyfelekkel  – lényegében bárkivel, illetve, hogy minderre akkor is képesek vagyunk, amikor komoly stressz, vagy nyomás van rajtunk és csak úgy zúdul ránk a sok információ- akkor azt gondolom, hogy már Te is érdeklődést mutatsz, hogy mi minden másra is jó még egy erős érzelmi intelligencia hányados? És hogy hogyan segít az emberi kapcsolatok kialakításában és a kommunikációban? Úgy, hogy az érzelmi intelligencia az, ami lehetővé teszik, hogy érzékeljük magunk és mások érzelmeit és az adott helyzetben a legmegfelelőbb módon reagáljunk rá (asszertív kommunikáció). A Wikipédia is egy jó, összeszedett definíciót hoz, olvasd csak el.

Kíváncsi vagyok, hogy mennyire tudtalak lázba hozni ezzel mostanra, mindenesetre meghívlak most arra, hogy a fenti 10 pontot olvasd át most még egyszer, de immáron úgy, hogy az érzelmi intelligenciáról olvasottakat is beépíted. Nézzünk szúrópróba szerűen egy pár pontot a fentiekből, hogy hogy segít az érzelmi intelligencia?

Azonnal és világosan mutat be egy helyzetet, logikusan érvel és gyorsan hoz döntést váratlan helyzetekben is. – A fejlett EQ-val rendelkező azért tudja ezt, mert fel tudja mérni, hogy éppen ki a hallgatósága és annak a hallgatóságnak a ’szintjét’ képes a kommunikációjával megcélozni, úgy elmondani a mondanivalóját, hogy azt a közönsége megértse, de mindeközben észleli, ha ez nem valósul meg, vagy csak részben és ezt azonnal korrigálni képes. Így elnyeri a megértést, ezzel a támogatási esélyei hatványozottan nőnek, így a javaslatait, döntéseit is szívesen fogadják és nagy hajlandósággal értenek majd vele egyet.

Rengeteg kiváló ötlete van. Az EQ egy olyan képesség is, mely lehetővé teszi, hogy tudatosan olyan érzelmi állapotba kerüljünk, amely produktivitáshoz és sikerességhez vezet. Az érzelmek hasznosításával az EQ-val jellemezhető személy kreatívabban gondolkodik.  Ez az önmotiválás képessége is egyben.

Boldogan ajánlja fel a segítségét másoknak, amikor épp szükség van rá. Az EQ képesség mások érzéseinek olvasására, érzékenynek lenni azokra, illetve befolyásolni őket.

Kiválóan együttműködik többféle típusú emberrel is. Az EQ teszi lehetővé a kielégítő kapcsolatok létrehozását és fenntartását, hiszen a személy képes a figyelmét rugalmasan ráirányítani vagy elirányítani bizonyos dolgokról, megérezni, megérteni a saját maga és mások érzéseit, a megfelelő módon használni, illetve szabályozni azokat.

És innentől rád hagyom, hogy a többi pontot is végig gondold, de hagytam a végére egy igazán remek hírt: az érzelmi intelligencia fejleszthető! Akár felnőttkorban is😊

Hogyan? Erről a következő bejegyzésemben fogok írni. Addig is ajánlom figyelmedbe az alábbi linkeket az érzelmi intelligenciáról (melyek egyben az általam felhasznált irodalmak is voltak):

A blogbejegyzést a Forbes.com Ten Things Every Hiring Manager Is Looking For cikke ihlette.

Blog, Mindent a coachingról

Ünnepeljünk!

– Meghívlak! – szólított meg őszinte mosollyal az arcán az ismeretlen.
– Engem? Mire? – néztem az ismeretlenre a szemem sarkából sandán, kissé talán gyanakvóan is. Hisz’ nem is tudom, hogy ki ez!
– Ünnepelni! – válaszolta mosolyogva, mit sem törődve az én viszolygó pillantásommal.
– Ünnepelni?? És mégis mit? – kérdeztem pökhendien, egy félfintorral az arcomon.  A karácsony még odébb van – fújtattam egyet lerázóan.
– Nem mit, hanem kit: téged! – felelte arcátlanul magabiztos örömmel az idegen.
– Hát ez egyre furább – szakadt ki belőlem az értetlenség. – Mit kell rajtam ünnepelni?
– A sikereidet, amit ma coachként elértél – felelte nyugodtan.
– Te azt meg honnan tudhatnád? Egyáltalán, honnan tudod, hogy coach vagyok és épp mit csinálok? – kérdeztem összezavarodva, de most már kíváncsian meredve az ismeretlenre. Kicsit tán mégis ismerősnek tűnt, most hogy így jobban megnéztem.
– Ott voltam. Láttalak dolgozni. – árulta el sejtelmesen.

Ezzel már végképp nem tudtam mit kezdeni, hát hagytam, hogy folytassa:
– Láttam, hogy maximális figyelemmel, tiszta szemekkel, nyitottan fogtál hozzá a záró háromszög beszélgetéshez. Benned volt a vágy, hogy még ez az utolsó utáni alkalom is legyen jó, hadd mutassa meg itt is a coaching, hogy mire is képes- hadd ragyogjon ma is a coachee és kapjon szárnyakat, ahogy tette eddig is a coaching ülések során. És így is lett: amint megnyílt a tér, amint a coachee megérezte a biztos, értő jelenlétedet, az őszinte kíváncsiságodat, kirobbanó irammal kezdte sorolni, hogy mi minden változott, mi mindent ért el a coaching folyamatban, hogyan segítette ez őt a munkahelyén, de mint magánembert is, mennyire hálás azért, mert új perspektívát lát és új nézőpontra képes most már saját maga is, hogy milyen fantasztikus kincs van a kezében, ami a változás képessége, és az érzés, hogy ő bizony erre képes! Hogy mennyire örül annak, hogy ennek kézzelfogható jelei vannak a környezetében, a közvetlen csapata most először végzett a feladattal határidőre és jól! A főnöke is pozitívan reagált vissza és jelezte neki, hogy maradjon ezen az úton, mert kiváló menedzserjelöltté válhat, hisz nagyon tehetséges. Ahogy mondta mindezt, a coachee ragyogott, belülről ragyogott és csak úgy duzzadt az energiától és a stabil, magát tisztelő önbizalomtól. A főnöke, aki végig ott ült, mosolygott és rendre visszaigazolta a változásokat és nyugtázta, hogy a kitűzött célok bizony 100%-ban teljesültek!

Itt elhallgatott az ismeretlen ismerős, arca kipirult, gyorsabban vette a levegőt és csak nézett rám hosszan. Sütött a pillantása, de álltam. Farkasszemet néztünk egy pár másodpercig mire folytatta halkan, de tisztán érthetően:
– És láttalak. Láttalak téged, ahogy ott ülsz, arcodon szelíd félmosoly, de belül buja, hangos öröm, hogy atyavilág! Hát ez milyen jól sikerült! Büszkén és szeretettel néztél a coachee-ra, volt abban a nézésben valami anyai, mint amikor a szülő látja a gyermeke első lépéseit megtenni. Még ott van mellette, de már elengedte a kezét, mert hisz benne, hogy egyedül is képes járni. Útra kelt. Van ereje, hogy elérje a célját. És hite is. Hogy képes rá. És Te, Coach, Te is hozzájárultál ehhez! Kellett a Te tudásod, hited, tapasztalatod, figyelmed és személyed, hogy ezt láthasd, amit ma láttál! Ez igen! Szép munka volt, gratulálok! – mondta bele egyenesen az arcomba.

Fel sem tűnt, hogy nem is veszek levegőt egy ideje. Hogy visszatartott lélegzettel nézek rá és fel sem tűnt, hogy ahogy hallgatom, boldog, büszke mosoly költözött az arcomra.
– Köszönöm – leheltem halkan – Ez nagyon jól esett! Ezzel sarkon fordultam és a boldog mosollyal az arcomon kacsázva, sasszézva szeltem át a szobát. A fülemben dobogott a vér, a szívem gyorsabban és hangosan vert, arcom kipirult.
– Megcsináltam! – nézett a távolodó sziluettemre az ismeretlen elérzékenyülve.- Most örül! Örül magának! Ünnepeljünk! – vigyorodott el és elhalványodott.

Én meg mit sem sejtve, boldogan trillázva néztem hátra – de már nem volt ott senki. A szoba hátuljában lévő tükörből csak én néztem vissza magamra. Boldogan. Rózsaszínben tündökölve, fanfárok és tűzijáték kíséretében.

Ünnepeltem magam.

Blog, Mindent a coachingról

Mi van akkor, ha szembejön a dilemma?

Joggal kérdezhetsz vissza, hogy hát mi lenne? Mindig jöhet szembe egy dilemma. Ez egyszerű kérdés: válaszolni kell rá és meg kell oldani.

Nos igen: sokunkban ez a természetes igény, ami azonnal felmerül, ha dilemmával találkozunk. Sokunkban meg nem, ez is oké. Én az a típus vagyok, aki meg akarja oldani a dilemmát és nem által farkasszemet nézni vele, hogy aztán egyszer és mindenkorra véget vessen neki.

– És mi ezzel a baj? – kérdezi azonnal a Belső Dilemma Menedzserem tudálékos hangon.
– Az, hogy ez a természetes, magamból kitörő, megoldást kereső késztetés nem differenciál. Nem tesz különbséget, hogy ez az most az én dilemmám, vagy más dilemmája – felelem én meggyőződéssel a belső hangomnak.
– Aha… és ezzel mi a baj? – folytatja kissé feszélyezettebben a dilemma-központomat jól képviselő Belső Dilemma Menedzserem.
– Hogy ez coachként nem támogat sem engem, de a (látszat ellenére) a coachee-t sem. Az, hogy ha egy coaching helyzetben meghallom a szót, hogy dilemma, bennem pedig azonnal az kezd el kattogni, hogy meg kell oldjam ezt a dilemmát … pedig ez az Ő dilemmája…. akkor ez nem segít…. Ezzel én úgy fogom az Ő dilemmáját, mint a kutya a szomszéd kutya csontját. Erőből akarom magamnál tartani. Én akarom megoldani. De ez a dilemma az övé! És a dilemma-ráharapásnak van egy súlyos mellékhatása is: közben megszűnök a coachee-ra magára, vagyis az emberre figyelni, mert a dilemmát nézem, arra fókuszálok.
– Izé… ezt most miért mondod el pont nekem? – kérdezi tágra nyílt szemekkel, értetlenkedve a Belső Dilemma Menedzserem. Azt mondod, hogy te miattam nem vagy jó coach? – kérdezi elbizonytalanodva és dilemmára készen.
– Nem megyek bele ilyen provokációkba – mosolygok rá huncutul.
Nem hagyom, hogy Te, Dilemma, vezérelj mindig mindent. Fontos tudnod, hogy tudok nélküled is élni. Kérlek békélj meg ezzel – mondom, és szelíden nyújtom felé a jobb kezemet.

Látom rajta, hogy hezitál.
– Mi lesz akkor így az állásommal? – kérdezi dilemmázva miközben ő is kezet nyújt.
– Nem tudom – mosolygok megkönyebbülve és ezúttal dilemma-mentesen.

Vad Ágnes, Business és Life Coach, Okleveles Emberi Potenciál Maximalizáló Coach
Blog, Mindent a coachingról

Milyen egy coaching folyamat velem?

  • Pontosan átbeszéljük, hogy mi igen, vagy épp mi nem tartozik a coachingba.
  • A folyamat során a mindfulness, a tudatos életmód kialakítását támogató technikával dolgozom, mely bizonyítottan stresszoldó hatású és amiket Te is elsajátíthatsz a folyamat során.
  • Rálátást és megértést kapsz önmagadról, mélyül az önismereted.
  • Tudatosságra törekszünk: megtanulod hogy hogyan lehetsz tudatosabb akár a kommunikációdban, a munkádban vagy akár az élet más területein is.
  • Egyenrangú, partneri együttműködést alakítunk ki egymással, amelyben a szerepeink szerint vállaljuk a saját felelősségünket.
  • Garantálom a tisztességes, becsületes, őszinte magatartást és nyelvezetet a munkánk során is – ahogy magánemberként is teszem ezt.
  • Meghallgatlak és megértelek. Nem ítélkezem, mert képes vagyok saját érzelmeimet, meggyőződéseimet megfelelően kezelni.
  • Kizárólagos figyelemmel kísérlek a találkozónk során és kérdéseimmel felismeréseket ébresztek benned.
  • Támogatlak saját gondolataiddal, segítem az önmagadra vonatkozó felismeréseidet, de ha kell, kihívásokat támasztok és megünneplem a sikereidet.
  • Bátorításommal aktivizállak és mozgásba lendítelek. Segítséget nyújtok neked a célok kitűzésében, új utak nyitásában és az ezekre vonatkozó reális cselekvési tervek összeállításában.

Díjmentes 0. találkozó: 60 perc együtt: csak Te meg én – na és a coaching 😊 Megismerheted, hogy milyen is az a coaching és engem is megtapasztalhatsz életnagyságban 😊 Itt foglalhatod le az időpontodat.


ICF tagként a professzionálisan képzett coachok nemzetközi közösségéhez tartozom.


Human Potential Certification - VadAgnes.Coach

Okleveles Emberi Potenciál Maximalizáló Coachként szakszerűen hozom ki belőled a legjobbat.


További információk rólam:


Fontos információ: Törvényesen ma Magyarországon csak orvos diagnosztizálhat és gyógyíthat. Az általam nyújtott szolgáltatás mns. egyéb oktatásnak (Teáor: 855901) minősül. Az előzőek következtében nem végzek pszichoterápiát, ill. tevékenységem nem helyettesíti az orvosi kezeléseket. 

Coachként abban segítek, hogy felismerd, tudatosítsd és megszabadulj azoktól a gátaktól, melyek akadályoznak a fejlődésben, továbblépésben. Egészségügyi, üzleti vagy egyéb döntések meghozatala előtt konzultálj szakértővel; a coaching során elhangzott információk felhasználása kizárólag a Te felelősségedre és kockázatodra történik. A coach semmilyen felelősséggel nem tartozik, hogy Te hogyan alkalmazod (és alkalmazod-e) a kapott gyakorlatokat, információt.