Blog

Amikor a vezető változik, a szervezet sem maradhat ugyanaz

8 éve vettem át a céget apámtól. Az elmúlt két évben nem nőttünk, és bennem is elfogyott a lendület. Már nem érzem magam egynek a céggel. Normális ez? – kezdte a bemutatkozását Péter.

A cég nevét nem írom le, a történetet viszont Péter jóváhagyásával osztom meg.

Találkozásunkkor egy 35 fős vállalkozást vezetett, de amikor átvette az édesapjától, még csak 12-en voltak.

Az eltelt nyolc év alatt új üzletágat épített, digitalizálta a munkafolyamatokat, vállalatirányítási rendszert vezetett be, és létszámban és bevételben is többszörösére növelte a céget.

Kívülről egy sikeres vállalkozó története.

Belülről viszont valami egészen más történt.

Mindent a cégnek rendeltem alá.

Már nem volt tiszta jövőképe, és belefáradt abba, hogy minden rajta fut keresztül. Az árengedménytől az elromlott kávéfőzőn át a fűnyírásig őt találták meg.

És közben megjelent egy számára akkor még szokatlan igény:

Bűntudatom van, hogy én, mint egyén is jól akarok lenni.

Egyéni coachingban kezdtünk dolgozni, de nem azon, hogyan bírjon még többet.

Átnéztük, hogy mi az, amit valóban neki kell csinálnia, mit tud átadni, kiben tud megbízni. Vagyis hogyan lehet úgy vezető, hogy közben nem kell minden folyamatnak rajta keresztülmennie.

Gyakorolnia kellett, hogy mielőtt automatikusan ráveti magát egy feladatra, megkérdezze magától:

Ezt tényleg nekem kell megcsinálnom?

Elmondása szerint ezzel napi egy órát nyert.

Folytattuk a delegálással, a vezetői felelősségek átadásával és a cégen belüli kommunikáció rendszerezésével.

Elkezdtek tisztulni a szerepek és a folyamatok. Péter pedig lassan azt is megtapasztalta, hogy ha ebéd után nem megy vissza a céghez, a cég nélküle is működik.

Nyolc alkalom után azt mondta, szeretné folytatni, mert a közös munka segített neki abban, hogy ne minden rajta folyjon át, és elkezdje másképp látni a munkakörök, felelősségek és tiszta folyamatok jelentőségét.

És itt kezdett igazán érdekessé válni a közös munkánk.

Mert egyre világosabbá vált, hogy Péter emberi és vezetői nehézségeit nem lehet a cégtől külön kezelni.

Ha minden döntés nála köt ki, az nemcsak az ő delegálási kérdése. Ahhoz, hogy valóban át tudjon adni felelősséget, kell valaki, aki képes és hajlandó azt átvenni. Kellenek tiszta szerepek, egyértelmű felelősségek és olyan működés, amelyben nem a tulajdonos fejében van minden információ.

Egy vezető működése megjelenik a szervezet működésében is.

Például, ha nehezen engedi el a kontrollt, könnyen nála köt ki minden döntés.

Ha emberként kerüli a konfliktust, vezetőként is tovább halogathat egy nehéz döntést vagy egy teljesítményprobléma kezelését.

Ha hajlamos mások helyett is felelősséget vállalni, könnyen olyan szervezet alakul ki körülötte, ahol mások tőle várják a megoldást.

És ez fordítva is igaz.

Ha nincsenek tiszta felelősségek, működő folyamatok vagy valódi vezetői szintek, hiába szeretne hátralépni: a szervezet újra és újra visszahúzza az operatív működésbe.

Ezért számomra a kérdés sosem csak az, hogy min kellene változtatnia a vezetőnek?

Sokkal inkább az, hogy

Mire van szüksége az adott embernek ahhoz, hogy valóban képes legyen másképp működni vezetőként – és mire van ehhez szüksége a szervezetének?

Amikor már nemcsak a vezetővel dolgozom

Folytattuk a munkát, de egy idő után már nemcsak Péterrel.

2023-ban egy teljes éven át a munkatársaival is dolgoztam. Havi workshopokon foglalkoztunk stresszel, krízissel, együttműködéssel, kommunikációval, konfliktuskezeléssel, rezilienciával és érzelmi intelligenciával.

2024-ben pedig már minden szerdán náluk voltam.

Ekkorra a munka egy része klasszikus szervezetfejlesztéssé vált.

Teljesítményértékelési rendszert alakítottunk ki, tisztáztuk a munkaköröket és belső folyamatokat, kialakítottuk az onboarding és kilépési folyamatot, új munkatársakat interjúztattunk, vezetői meetingeket és belső kommunikációs fórumokat vezettünk be.

Közben coaching a vezetőknek és ‘fogadóóra’ azoknak a kollégáknak, akiknek szükségük volt rá.

Nem azért kerültünk egyre beljebb a szervezet működésébe, mert minél több területtel szerettem volna foglalkozni.

Azért, mert ahhoz, hogy Péter más működésből tudjon vezetni, a körülötte lévő szervezetnek is képessé kellett válnia a másfajta működésre.

A kérdés ugyanaz maradt

2025-ben egy újabb területen dolgoztunk együtt: a marketingjükön.

Első látásra ez már messze van a coachingtól vagy a szervezetfejlesztéstől.

Számomra mégsem volt idegen attól, ahogyan addig együtt dolgoztunk.

A marketing az első szakmám, ezért ezen a területen nemcsak vezetői gondolkodópartnerként, hanem szakmai tanácsadóként is tudtam segíteni.

Facebook- és Google-kampányokat elemeztünk, marketingkommunikációs stratégiát építettünk, elindítottuk a LinkedIn-kommunikációt és a hírlevelet, rendszert választottunk hozzá, és betanítottam a marketinges kollégát.

A szerepem az évek során többször változott.

Voltam coach, szervezetfejlesztő, vezetői gondolkodópartner, HR- és marketingtanácsadó.

A kérdésem közben ugyanaz maradt: mire van most szüksége Péternek és a szervezetnek ahhoz, hogy meg tudjanak küzdeni azzal a nehézséggel, amivel éppen szemben állnak?

Ez az a szemlélet, ahogyan vállalatvezetőkkel dolgozom.

Hiszem, hogy ahogyan egy vezető dönt, konfliktust kezel, felelősséget vállal vagy ad át, bízik, kontrollál vagy elenged, az a szervezet működésében is megjelenik.

Ezért nemcsak azt nézem, mi okozza a vezető nehézségét, hanem azt is, hogyan jelenik meg mindez a cégében.

És azt, mire van szükség ahhoz, hogy változtatni tudjon rajta.

Néha egy felismerésre vagy egy másik nézőpontra.

Néha arra, hogy vezetőként másképp kezdjen működni. Ehhez azonban önismeretre, saját működésének megértésére is szüksége van.

Máskor arra, hogy a szervezetben is változzanak a szerepek, felelősségek, folyamatok vagy a kommunikáció.

És van olyan is, amikor egy konkrét üzleti terület rendbetételére van szükség.

Nemcsak addig dolgozom egy vezetővel, amíg megérti, min szeretne változtatni. Ha szükséges, bemegyek a szervezetbe is, hogy a változásnak ott is legyen helye megtörténni.

Mert engem az ember érdekel – és az a szervezet, amit maga körül létrehoz.

És mi lett Péterrel?

Idén, öt évvel az első beszélgetésünk után ismét levelet váltottunk.

Elmondása szerint Péter még mindig sokat dolgozik. És néha még mindig megtalálják olyan napi ügyekkel, amelyeknek talán nem nála kellene landolniuk.

Vagyis ez nem az a történet, amelynek a végén azt mondhatom, hogy minden problémát megoldottunk, Péter tökéletesen delegál, és azóta kizárólag stratégiai kérdésekkel foglalkozik.

Nem ez történt.

Egy vállalkozás változik. Új helyzetek, új lehetőségek és új nehézségek jönnek. És velük együtt újra megjelenhetnek régi vezetői dilemmák is.

De Péter januári levelében volt két mondat, amin megakadt a szemem:

Próbálom egyensúlyban tartani a magánéletet és a céges ügyeimet (ahogy ezt pár éve tanultam😊).

Majd néhány sorral később:

Lassan egy éve heti két alkalommal fél 4-kor lelépek és elmegyek edzeni.

Öt évvel korábban még bűntudata volt attól, hogy ő, mint egyén is jól akar lenni.

Ma sem mindig könnyű megtalálnia az arányt, de már keresi – és néhány dologban  már teljesen másképp cselekszik.

Megtanulja, hogy mit kell megtartania és mit átadnia és mikor kell jelen lennie és mikor hátralépnie.

És talán egyre inkább elhiszi azt is, hogy a saját életének nem kell véget érnie ott, ahol a cégéé elkezdődik.

#VadAgnes #Coaching #LeadershipDevelopment #OD #OrganizationalDevelopment #Szervezetfejlesztes

új vezető kihívásai
Blog

Új vezetők kihívásai

’Akkor nem tehetünk mást, te most innentől átveszed a people management részt. Hogy őszinte legyek, csalódtam Laciban, mert az ő szintjén ezt már tudnia kellene. Egy 2-es szintű vezetőnek ezt már tudnia kellene!’ – hallom a hátam mögül a szavakat, melyek puskagolyóként csapódtak az utca kövén.

A fenti telefonbeszélgetésbe akaratom ellenére csöppentem bele. Egy konferencia beléptetői sorában álltam épp a nyílt utcán, amikor határozott tűsarok kopogással beállt mögém a telefonáló. Tisztán és artikuláltan beszélt, fenti mondatai azonnal hatottak rám is, önkéntelenül egy lépést tettem előre, hogy kikerüljek a hallótávolságból, hiszen jól hallhatóan szigorúan személyes és bizalmas dolgokról volt szó.

És amíg dafke se néztem hátra, addig érzés szinten csak megjelent a bosszúság bennem, hogy vajon mi a túrért kell ennyire hangosan az utcán beszélni olyan dolgokról, ami egészen bizonyosan nem tartozik a nagyvilágra?!

Majd azon kezdtem el töprengeni, hogy ’szegény Laci’ (akit nem meg- vagy lesajnáltam, pusztán együttéreztem vele), vajon tudja-e, hogy épp most van vezetői mivoltjában (jó hangosan) elítélve?

Hogy talán itt törik épp keresztbe a vezetői karrierjét? Itt, egy sorban állva, a nagyvilág füle hallatára a nyílt utcán?!

Érdekelt volna az is, hogy vajon

– kap-e alkalmat és lehetőséget, hogy ő is elmondhassa a maga álláspontját?

– volt-e tiszta elvárás felé kommunikálva, hogy mit is akar tőle látni a szervezet?

– volt-e alkalma „people management”-et tanulni, kapott-e valós és minőségi segítséget ebben a folyamatában?

– a telefonáló vajon vette-e a fáradtságot, hogy személyesen is beszéljen Lacival?

Mert azt tudtuk eddig is, hogy egy vezető felé rengeteg elvárás érkezik. A szervezettől, a munkatársaktól, a vezetőtársaktól. Persze, egy vezető jó, ha állja a sarat – hiszen ezért vezető, nemde?

Hiszen mi, akit ő vezetővé emeltük, kiválasztottuk, mindent megtettünk, hogy ő sikeres vezető lehessen. Nemde?!

Csak mert a statisztika szerint, a frissen kinevezett vezetők több mint fele nem teljesíti a vele szemben támasztott követelményeket … és ennek elsősorban nem a szaktudás hiánya az oka.

Sokkal inkább a vezetői tapasztalat hiánya,

vagy a lassú reagálás,

vagy a megfelelő támogatás hiánya okozza a problémákat.

Az is köztudott, hogy egy új, vagy újonnan kinevezett vezetőnek számos kihívással kell megküzdenie. A napi feladatokon túl meg kell ismernie az embereket, be kell illeszkednie a szervezeti rendszerbe, ha volt, akkor egykori elődjének hagyatékával is illene valamit kezdenie, na meg az sem árt, ha a vezetői meetingeken időnként brillírozni is tud.

És manapság mindezekre nincsenek hónapok. Napok, esetleg hetek vannak csupán, hogy a történéseket, az új információkat feldolgozza és reagáljon rájuk.

És ami a leginkább hiányzik egy új vezetőnél, az gyakran pont a #peoplemanagement tudás. Mert hiába van 5-10 éve a cégnél, hiába piszok jó szakember, emberekkel bánni egy egészen más történet. Figyelni, hallgatni, megérteni, reagálni, motiválni, delegálni, számonkérni, visszajelezni… fenntartani és növelni a kollégák teljesítményét, közben kezelni a konfliktusokat, megértően támogatni a magánéleti elakadásokat ez mind-mind egy <kiváló vezető> feladata.

Akivé majd LESZ egy új vezető.

Akkor, ha Ő MAGA is MEGFELELŐ TÁMOGATÁST kap…

Sejtem, hogy ha Te épp HR, vagy cégvezetés területen dolgozol, már egy ideje mélyeket sóhajtasz, hogy pontosan érted, hogy miről írok, hogy Te pont így csinálnád, ha

  • nem egyedül lennél
  • hallgatnának rád és elfogadnák a javaslataidat
  • nem vágták volna le a tréning és vezetőfejlesztési büdzsédet
  • lenne több időd ilyen érdemi feladatokra és nem fulladnál meg az adminisztrációban
  • lenne valaki, aki meg NEKED segít ebben!

Én pedig nyújtom a kezem feléd, nézek a szemedbe és mondom: ÉN ITT VAGYOK.

Itt vagyok Neked, a Vezetőidnek, a Szervezetednek.

Én vagyok a Te coach partnered, a Te értő szakmai kezed ’meghosszabbítása’, aki ugyanilyen értő füllel és tudással támogatja a VEZETŐT, aki felé ekkorák az elvárások!

Egyéni vagy team #coaching-gal, adott helyzetre szabott készségfejlesztői #workshop-okkal tudlak Téged és a Szervezeted Vezetőit a legnagyobb kihívások közepette is úgy támogatni, hogy a támasztott elvárások megléphetőek legyenek!

Vigyük együtt sikerre a peoplemanagement-et!

#VadAgnes #leadershipdevelopment

Empatikus vezetés - Coaching ROI
Blog

Empatikus Vezetés – azaz Hogyan Alakítsuk át az Érzelmeket Vállalati Nyereséggé?

A munkában nincs helye az érzelmeknek. Mára ez hiedelem nemcsak megkopni látszik, hanem épp az ellenkezője látszik körvonalazódni: szó szerint kifizetődő is lehet, ha egy munkahelyen megjelenik az érzelem. Persze, ennek mikéntje egy összetett folyamat.

Hogyan lett trendi az empatikus vezetés?

Egyre több vezető ráeszmél, hogy egy munkatárs nem tudja (vagy csak ideiglenesen képes) az irodán kívül hagyni mindennemű érzéseit, félelmeit, aggályait. Egy vezető ezért nem bújhat ki azon felelőssége alól sem, hogy képes legyen megérteni az embereket és azok érzéseit is. Kizárólag így tud hatékony kapcsolatokat építeni a csapatban, hogy ha figyelembe veszi az egyéni sajátosságokat is – beleértve az egyéni érzeteket is.

Jómagam huszonévesen, a 2000-es években kezdtem el dolgozni egy multinacionális nagyvállalatnál marketing munkakörben. Fiatal, tapasztalatlan és egyben lelkes munkaerőként ösztönösen igényeltem a tapasztaltabb kollégák iránymutatását és nagyra értékeltem a tudásmegosztást is. Feladatom nem kisebb volt, mint a vállalat magyarországi marketingjét megteremteni és pozícionálni az iparágvezető céget a magyar piacon is.

A kitartó tanulni akarásom és a megfelelő támogatás együttesen látványosan formálta a pályámat. Nem telt el egy év sem, amikor egy dühödt telefonhívást kaptam. A vonal másik végén ’A Vevő’ volt. Köszönés helyett meglehetősen nagy indulatokkal rám rontott: „Hagyják ezt abba! Nem tudok úgy keresni az interneten, hogy ne a maguk cégét találjam meg! Most kénytelen vagyok maguktól vásárolni!” – A szám a fülemig ért, hiszen, munkám eredménye ezen, a némileg ingerült visszajelzésen keresztül is már jól látszódott.

 Fel sem merült bennem, hogy mindez történhetett volna máshogy is.

Hogy könnyen kerülhettem volna én is egy olyan munkahelyi környezetbe, ami még a 2000-es évek tájékán nagyon jellemző volt: ahol még fennhangon hirdették, hogy az ’erőforrásunk az ember’. Ezeken a munkahelyeken úgy szólt a vezető a HR-hez (ha volt HR-es egyáltalán), hogy ’kéne egy új ember’. Mintha csak azt mondták volna, hogy kellenek friss virágok a vázába, mert a mostaniak már elhervadtak.

Ez akkortájt ’normális’ volt – a legtöbb munkahely így működött.

Aztán az idő előrehaladtával egyre több szervezet észlelte, hogy nem lehet a munkavállalóra kizárólag erőforrásként, ’egy cellaként egy excelben’ gondolni. Hogy sokkal kifizetődőbb, ha az új munkatárs nem lép ki 3 hónap után, vagy hogy nem ’kelletlenül dolgozik’. Ez pedig úgy érhető el, ha értékeinek és erősségeinek megfelelő munkakört lát el, azaz figyelembe vesszük őt, mint Ember is.

Ekkor kezdett el a posztindusztrális világ először beszélni munkaerő megtartásról, elköteleződésről, munkahelyi lojalitásról, tehetséggondozásról. Végre kimondásra került, hogy egy munkavállaló többé nem redukálódik a készségek listájára.

Minden egyes munkatárs egy egyedi tehetség-halmaz, érzelmekkel, szükségletekkel, értékekkel és célokkal, amelyeket figyelembe kell venni vezetőként.

Csak így képes egy vezető igazán ráhangolódni a csapatára, hogy képes megismerni az meg kell találni az “egyéni beállítottságokat is”. Az Ember megismerésével lesz képes egy szervezet vonzani és megtartani a számára megfelelő szakembereket és a legjobb feltételeket megteremteni számukra.

Az empatikus vezetés nem más, mint a vezető azon képessége, hogy a másik ember szempontjait is értően és érzően képes meglátni és figyelembe venni, ahogy képes a saját maga érzéseit és gondolatait is a megfelelő módon megosztani másokkal.

Mindez egy nyílt és őszinte teret eredményez, amit mostanában pszichológiai biztonságnak is hívnak. Egy ilyen környezetben az egyén képes fejlődni és megbecsülve érzi magát, mely további fejlődésre sarkallja.

Az empatikus vezetés tehát humánus is. Gyakran támadják is az empátiát gyakorló vezetőket, hogy ’nem elég keménykezűek’ és hamar megkapják a ’gyenge vezető’ címkét is.

Pedig nem is tévedhetnének nagyobbat.

Mostanra már számos kutatás bizonyítja, hogy az empátiára épülő munka az emberekkel kifejezetten előnyös az üzleti élet számára, még számokban is mérhető. Kutatások igazolják, hogy a szervezet jövedelmezősége összefügg a vezetők érzelmi kompetenciájával.

Manchester Inc. kutatása a coaching üzleti hatását vizsgálta, amely lényegében közel áll az empatikus vezetéshez. A következtetések a következők* (lsd. még a lábjegyzetet a cikk után is!):

a coaching 48%-kal növeli a munka minőségét,

52%-kal csökkenti a konfliktushelyzetek számát,

és ennek eredményeként 23%-kal csökkenti a költségeket

és 23%-kal növeli a jövedelmezőséget.

Érdemes ránézni még a többi számosítható eredményre is:

Forrás: Maximizing the Impact of Executive Coaching: Behavioral Change, Organizational Outcomes, and Return on Investment – By Joy McGovern, Ph.D., Michael Lindemann, Ph.D., Monica Vergara, M.A., Stacey Murphy,Linda Barker, M.A., & Rodney Warrenfeltz, Ph.D.

Ahogy a nem-számosítható eredmények is jelentősek:

Forrás: Maximizing the Impact of Executive Coaching: Behavioral Change, Organizational Outcomes, and Return on Investment – By Joy McGovern, Ph.D., Michael Lindemann, Ph.D., Monica Vergara, M.A., Stacey Murphy,Linda Barker, M.A., & Rodney Warrenfeltz, Ph.D.

Miben különbözik az empatikus vezetés az autoriter vezetéstől?

A direktív-autoriter stílusában a vezetőt az a meggyőződés vezérli, hogy a munkatárs (akit ő csak ’beosztottnak’ hív) “nincs rendben”: nem elég képzett, fegyelmezett stb. A pszichológiában ezt “apa-gyerek” kapcsolatnak nevezik: a vezető (apa) határoz meg feladatokat és irányít, a csapat (gyerek) engedelmesen követi a parancsokat. Ennek eredményeként a menedzser dicsér vagy büntet. Az „apa” elismerést kap az eredményekért, a „gyerekek” a hibásak a kudarcokért.

A modern megközelítések már eltérnek az direktív, megmondó megközelítéstől. A csapatban a kapcsolatok sokkal inkább a partnerségre épülnek, amiben egyenlőek pozíciók, “felnőtt – felnőtt” a kapcsolódás. Vagyis nemcsak a vezető, hanem minden dolgozó is részt tud venni a célok kitűzésében, állandó felügyelet nélkül dolgozni, és felelősséget viselni az eredményért.

A ma vezetőjének ezért előnyös és üzletileg is hasznos jó emberismerőnek lennie, hiszen így lesz képes az empátiáján keresztül azt a kapcsolódást megtalálni a másik személyhez, ami a legjobban fog kettőjük közt működni. Hiszen mindannyian egy kicsit mégis mások vagyok, más igényekkel, értékekkel – az empatikus vezetéssel mindez feltárható és mind az egyén, mind a szervezet érdekének szolgálatába képes állítani.

Érzelmi intelligencia és az empátia

Az empátiát gyakran azonosítják az érzelmi intelligenciával. Valójában az empátia, csak egy része az érzelmi intelligenciának. Az érzelmi intelligencia az intelligencia azon fajtája, ami a saját és mások érzelmeinek érzékelésével, kezelésével és pozitív befolyásolásával kapcsolatos.

Goleman, mint az ’EQ Atyja’ 4 területet azonosított:

1.     öntudatosság, vagyis saját érzelmeink felismerése és ezek alapján döntéseink kialakítása

2.     önirányítás, azaz alkalmazkodás a körülményekhez, a legmegfelelőbb reakció megtalálása a helyzetekhez (megküzdés, stresszkezelés, optimizmus)

3.     társas tudatosság, azaz mások érzelmeinek felismerése és értése és arra adott reakció (empátia)

4.     társas kapcsolatok megfelelő kezelése, pl. konfliktus

Talán ebből jól látszódik, hogy mindezt átíveli az empátia. Ugyanakkor az empátia nem csak egyszerűen annyit jelent, hogy: „Megértem, milyen a helyedben lenni.” Az empátián keresztül valóban képesek vagyok megérteni a teljes kontextust, hogy pl., miért hozta meg valaki azokat a döntéseket, amelyeket meghozott. Mi történt, ami miatt valaki megtette azokat a lépéseket, amelyeket megtett? És tegyen bármit is, az empátiával rendelkező nem ítéli azt meg, hogy jól vagy épp rosszul tette.

Az empatikus vezető magas érzelmi intelligenciával rendelkezve ’teremtő és nyílt’ környezetet képes létrehozni, melyben az egyéni felelősségek is emberi méltósággal letisztulnak – az eredmények pedig így születhetnek meg.

Az empatikus vezetés fejlesztése:

·       Tanuld meg megérteni saját (és így mások) érzelmeid teljes skáláját, “pozitívakat és negatívakat” egyaránt (megkülönböztetni, elfogadni és kezelni őket)

·       Mutass példát a csapatodnak, hogyan lehet megfelelő módon kimutatni a munkahelyi érzéseket (még a nehéz érzeteket is), anélkül, hogy károsítaná az emberi kapcsolatot és az eredményt

·       Tarts a határokat a csapattal való kommunikáció során – mind a saját, mind a többiek között (vonódj be, legyél aktív, de ne kényszeríts a másikra magad, ha nem igényli ezt és ne próbáld megoldani helyette a személye problémáját)

·       Fejleszd a kommunikációd hatékonyságát: hallgass többször aktívan (figyelem), csatol vissza többször (és fogadd is, ha neked érkezik visszajelzés).

·       Gyakorold a bizalmat a csapatban: add meg a lehetőséget az egyéni felelősségvállalásra is (folyamatért, eredményért)

·       Tanuld meg észrevenni a munkavállalók érzelmeit – non-verbális jelzésekkel és párbeszédekben is

·       Alakítsd át viselkedési mintáidat és a csapattal való kommunikációdat: vedd jobban figyelembe az emberek sajátosságait (érzelmi állapot nehéz élethelyzetekben, temperamentum, szükségletek-igények, értékek)

Az empatikus vezetés kockázatai

Az empatikus vezetésben a határokat is tiszteletben kell tartani. Az üzleti életben fontosak a pénzügyi eredmények, ezért az empátiát nem szabad összetéveszteni a szánalommal.

A vezetőnek meg kell értenie, tisztelnie kell a csapat érzelmeit, lehetőséget kell adnia azok megélésére. De ne „essünk” ezekbe az állapotokba. Például, ha egy alkalmazott konfliktust provokál, a vezető bevallhatja: „Rendben, most dühös vagy, ezért teremted ezt a helyzetet. Tarthatunk egy kis szünetet – és ezután visszatérünk a konstruktív párbeszédhez, megpróbáljuk megérteni egymást.”

Figyelj azonban arra, hogy ne ’ragadj bele a manipulációba’, amiben a munkavállaló a munkavállaló az „áldozat” szerepét tölti be, míg a vezetőként Neked meg pedig a „megváltó” szerep jut. A vezetőnek nem szabad ezt a szerepet felvállalnia (Karpman háromszög).

Az empatikus vezetés trendje a szervezetekben egyre aktuálisabb lesz. Az Edelman Trust Barometer éves globális felmérése szerint az emberek kormányba és médiába vetett bizalma csökken, a munkaadókban viszont növekszik. De az üzleti elvárások is emelkednek.

A munkahelyi kapcsolatok is megkövetelik az „adok és kapok” egyensúlyát: ha a vezetők megértést és támogatást kínálnak a csapatnak, az emberek hűségük és termelékenységük révén fektetnek be a vállalatba.

————————————————————————————————-

Hasznos volt? Dolgozzunk együtt!

Egyéni és vállalati coaching – Időpontfoglalás

Munkavállalói elkötelezettséget növelő workshopokért keress a vad.agnes@vadagnes.coach email címemen.

————————————————————————————————-

* Lábjegyzet

Történt az, hogy ezen cikk megjelenése után kaptam egy visszajelzést az általam is mélyen tisztelt és elismert Miklos A. Szilagyi-tól. Miklós visszajelzése a coaching ROI-ra, illetve az általam forrásként használt Manchaster Review kutatásra vonatkoztak. Úgy fogalmazott, hogy “Komoly ember előtt ezek a számok a saját cégére vonatkozóan nem mondanak semmit, sőt, bocs, durva leszek, kóklernek tarthatja azt, aki ilyennel marketingeli a coaching szolgáltatását. Sőt, továbbmegyek, aki nem így következtet, az nem komoly ember.“

Indoklásul pedig az alábbiakat hozta fel:

“1996-2000 között coacholt 100 executive volt a bázisa, az USA észak-keleti és közép-atlantinak nevezett régióban csinálták, nagyot nem tévedünk, ha azt mondjuk, hogy a keleti parti yankee kultúra képviselői vettek benne részt. Ebből készült az idézett 2001-es tanulmány. (…) 20 év távlata, Amerika, mi közünk is van ehhez, még ha pontosak is a számok, ami nem ellenőrizhető vissza a paper-ből? De igazából nem is ez az igazi baj vele… hanem hogy minden cég, minden beágyazódás, iparág más.”

És az a helyzet, hogy ezzel mélyen egyértek én is: hogy minden cégnél másmilyen lesz a coaching hatása, azaz sztenderként felmutatni (és onnantól kezdve elvárni), hogy pl. grammra pontosan “23%-kal növekedjen a jövedelmezőség, mert ennyi a coaching ROI-ja” – ez nyilvánvalóan nem teljesíthető, pontosan az egyes cégek ÉS emberek ÉS iparágak egyedisége miatt.

Való igaz, hogy a coaching ROI-t emeltem ki, mint amolyan ‘központi képelem’, ugyanakkor egy pillanat erejéig sem szeretnék téves elvárásokat, hamis lőzungokat terjeszteni a kedves Olvasóban és abban bízom most is (ahonnan fakad a bátorságom is arra vonatkozóan, hogy pont a coaching ROI-t emeltem ki), hogy a Tisztelt Olvasó figyelemmel és értve olvas. Hogy képes helyén kezelni a rendelkezésésre álló információt és igény esetén kellő éleslátással, kritikai szemlélettel és simán “csak” JPÉ-vel (józan paraszti ésszel) szűri az olvasottakat.

Hogy mindez részemről túlzottan jóhiszemű, talán naiv? Ám legyen, vállalom ezt is .). Mert a coaching nekem arról is nagyon szól, hogy megbízom az emberekben és vállalom a következményeket a tetteimért.

Köszönöm ezúton is Miklós, hogy felhívtad a figyelmemet, hogy könnyen félre is értelmezhető így az egész cikk üzenete, hogy akár ez rám is rossz fényt vethet – mélyen hálás vagyok, hogy átgondolásra kértél a kritikával és hogy mindezt kiemelkedő szakmaisággal és emberséggel tetted meg. Köszönöm!

#VadAgnes #Coaching #Leadershipcoaching #Leadershipdevelopment #Empatikusvezetés #employeeengagement