Blog

A Fehér Elefánt

Ne is foglalkozz vele!  – mondja úton-útfélen sok ember. Gyakran adunk-kapunk bátorításnak gondolt tanácsokat, mint a ’ne aggódj’, ‘nem lesz semmi baj’, meg a ’ne is gondolj rá’. De mi is ezzel a baj? – kérdezed most joggal.

Az, hogy az agyunk nem tudja értelmezni a tagadás nyelvét. Ahhoz, hogy megtudja, hogy mire NE gondoljon, először gondolnia kell rá és azon kapjuk magunkat, hogy pontosan azt tesszük, amit nem akartunk tenni. Mondok egy példát: Ne gondolj a fehér elefántra! De tényleg ne! Egy kicsit se!

Na? Hogy ment? 🙂 Sikerült nem gondolni a fehér elefántra? 🙂

Ha lelki szemeid előtt már szépen kirajzolódott a fehér elefánt, akkor gratulálok – minden rendben van veled! 🙂 Ez pont így működik! 🙂 Daniel Wegner, a Harvard Egyetem professzora ezt az agy ironikus folyamatának nevezi.

Mi is ez az ironikus folyamat?

Legtöbbször képesek vagyunk minden gond nélkül valamire gondolni és annak megfelelően cselekedni.

De minél erősebben törekszünk valamire és minél extrémebb stresszhelyzetben, vagy erős mentális nyomás alatt állunk éppen, annál inkább bekövetkezik az ironikus effektus – annál inkább az történik, amit pont nem akarsz, hogy történjen.

A tudattalan folyamat áttöri a racionális védelmet és a nem kívánt gondolat utat tör és kibukkan. Ezért veszélyesek az olyan ártatlannak induló, magunkban hangosan vagy hangtalanul elmormolt mondatok, mint a ‘nem eszek desszertet az ebéd után’, vagy ‘első randin nem akarok az exről beszélni’, vagy ‘nem mondom el, hogy miért utálom a főnököm az interjún’ … mert akarjuk, vagy sem – a legtöbb esetben a tudatalattink fog érvényesülni és bizony azon kaphatjuk magunkat, hogy már 20 perce megállíthatatlanul zúdítjuk magunkból a szót a volt kedvesünkről a leendő újnak….

Szóval úgy tűnik, hogy minél inkább nem akarunk valamit, annál inkább PONT AZ férkőzik be a tudatunkba és öntudatlanul is azt tesszük – ironikus, mi? 🙂

Hogyan érhető tetten az ironikus effektus?

Wegner szerint az agy ironikus funkcióját a legegyszerűbben úgy lehet szemléltetni, ha egy ingát próbálunk meg mozdulatlanul kézben tartani: talán egy kicsit kileng, de azért sikerülhet. Ha viszont erősen arra koncentrálunk, hogy egy adott irányba nehogy kimozdítsuk, akkor valószínűbb, hogy tényleg kimozdul – és PONT abba az irányba, amibe nem akarjuk…

Egy másik kísérlet szerint arra kérik fel a kísérleti személyeket, hogy olyan dolgokra ne gondoljanak, amelyek erősen izgató hatásúak és ezáltal megnövelik a bőr elektromos vezetőképességét. Ez egy mérhető paramétert jelent annak igazolására, hogy mégiscsak arra gondoltak…. Nagyon trükkös! 🙂

Hogyan tudjuk leküzdeni ezt az ironikus problémát?

Akarhatjuk teljes gőzerővel, hogy ne legyen ez a probléma jelen, de ugye ez így pont nem fog menni. A vágyaink és késztetéseink elnyomása nem tünteti el és nem szünteti meg a vágyakat és késztetéseket, csak a szőnyeg alá söpri őket, ahonnan újult erővel szivárognak majd elő, például kínos elszólások vagy eltúlzott hirtelen reakciók formájában. Az elfojtás és elnyomás helyett tehát más módszerhez kell nyúlnunk, ha kezdeni akarunk velük valamit.

Azt is tudjuk, hogy mindannyiunknak vannak meggyőződései (pl.: ‘nem tudok prezentálni! vagy ‘nem vagyok jó a matekban’, amelyek befolyásolják a velünk történtek feldolgozását, a gondolkodásunkat és a viselkedésünket.

A jó hír az, hogy a gondolatunkat és viselkedésünket viszont mi irányítjuk, úgy is mondhatjuk, hogy olyanná alakíthatjuk a gondolatainkat és a viselkedésünket, amilyenné csak akarjuk.

Ennek mentén nézzük akkor meg, hogy mit is tehetünk:

  1. Arról beszéljünk, amit elérni szeretnénk
    Vagyis kijelentő mondatban, állításokat fogalmazzunk meg (pl. lefogyok év végére) állítsunk valamit és ne tagadjunk (nem eszek sokat, mert fogyózom). Ez lesz a célunk, amit el akarunk érni.
  2. Gondolatban játsszuk el, hogy sikerül.
    Igen, gondoljuk csak szépen végig lépésről-lépésre, hogy hogyan fogjuk a tervezett dolgot JÓL csinálni! (pl: Megtervezem mindig előre, hogy másnak mit fogok enni, ehhez vásárlólistát készítek és bevásárolok előre, mindig azonos időpontban, napi 5-ször eszem, csak az evésre figyelek, lassan eszem, eleget iszom, rendszeresen mozogni járok, havonta mérem majd magam, az első hónap végére 2 centivel kevesebb lesz a csípő kerületem, stb-stb..)
  3. Képzeljük el a következményeket, ami a célunk elérésével jár.
    Gondoljuk át a negatívakat is, hogy mi a helyzet, akkor, ha nem sikerül a célunk, az hogyan hat ránk, mennyire tesz bennünket a sikertelenség motiválatlanná – ha azzá tesz, akkor a célunk, nem is cél… úgyhogy lépjünk csak vissza az 1-es pontra szépen 🙂 Ha meg vonzónak, vagy legalábbis okénak találjuk a következményeket, az jó hír, mert akkor elég motiváltak leszünk ahhoz, hogy tényleg a tervezett cél irányába cselekedjünk. A motiváltságunk adja a cselekvési erőnket.
  4. Higgyük el, hogy rajtunk múlik a dolog, a felelősség is a miénk.
    Önbizalom és önbizalom! Nagyon fontos! A mi tervünk, a mi célünk, a mi gondolatunk, a mi tettünk- hát ki vállalja érte a felelősséget? A Nagyi, vagy a Szomszéd? Ugye hogy nem 🙂 Mi magunk vagyunk felelősek a saját döntéseinkért és tetteinkért.
  5. Ismételjük az előző lépéseket addig, amíg ‘automatikussá’ nem válik.
    A gyakorlat itt is mesterré tesz 🙂 És Muhammad Alinak is bevált: minden meccset lejátszott gondolatban előre, fizikailag is elpróbálta az elgondolt ütéseket, addig ismételte amíg az ’rutinná’ vált. Sokkolta a közönséget, amikor előre megmondta, hogy melyik menetben fogja kiütni az ellenfelét, mert szinte mindig így is volt. Ha neki működött, akkor neked is fog!

No kérem, ha már itt tartasz, akkor az a jó hírem, hogy ma is tettél valami hasznosat magadért: megértetted, hogy a fehér elefánt nem is annyira fekete bárány, csak tudni kell vele szépen bánni!

Jó gyakorlást kívánok, jelezz bátran, ha tudlak segíteni az úton vagy szeretnél erről többet tudni!

Díjmentes 0. találkozó: 60 perc együtt: csak Te meg én – na és a coaching 😊 Megismerheted, hogy milyen is az a coaching és engem is megtapasztalhatsz életnagyságban 😊 Itt foglalhatod le az időpontodat.

Blog

Nyomom ezerrel és mégsem moccanok…

Hatékony akarok lenni, ezerrel csinálom és mégsem jutok egyről a kettőre! Sokunkban megfogalmazódik ez az érzés, de lehet, hogy kevesebben tudjuk, hogy miért is történik ez velünk.

A válasz talán egyszerűbb, mint gondolnánk: a rövid távú cselekedeteink nem szolgálják a hosszú távú céljainkat. Pl: megesszük a desszertet az ebéd után, holott már egy hete fogyózunk, mással töltjük az időt a munkahelyen és ezért nem halad a nagy projekt, inkább megcsinálunk 3 kicsi feladatot, csak ne kelljen nekifogni “annak a nagy feladatnak”. És bár így gyorsabban jön a ’megcsináltam, vége!’ érzés, de közben meg csak nő bennünk a feszültség, az érzés, hogy nem haladunk mégsem a dolgokkal.

Dan Ariely, pszichológia és viselkedési közgazdaságtan professzor gondolatait olvasva azonban körvonalazódik megoldás a munkahelyi hatékonyság növelésére:

  1. Reggeli aktivitás kihasználása: Az emailek gyors átszkennelése helyett inkább fogjuk a kipihent agyunkat azonnal munkára és igenis kezdjük ‘azzal a nagy feladattal, amit már egy ideje tologatunk” – a nap egy másik részében majd elolvashatjuk a felgyűlt emaileket.
  2. Nagyobb projektek kisebb lépésekre való lebontása: ha elég kicsi valami, könnyebben állunk neki és ezzel kedvezhetünk az ’ez is készen van’ csábításának is.
  3. Ha nincs ihlet, ne várjunk rá: Csak kezdjük el (lsd a 2-es pontot).
  4. Önbecsapás elkerülése: csak azért, mert épp csinálunk valamit, az még nem tesz bennünket hatékonnyá. Legyen merszünk eldönteni, hogy amit épp teszünk, szolgálja-e az céljainkat.
  5. Üresjárat: Ha előfordul, hogy épp nincs dolgunk, akkor ne tömjük azonnal tele mindenféle időrabló tevékenységgel, dolgozzunk inkább ilyenkor a hosszú távú céljainkon!
  6. Óvatosan a feladatlistával: ha túl sok minden van rajta, megriadunk tőle és inkább nem kezdünk neki és ezzel további feladatok fognak rákerülni, amitől az a lista csak nő és nő…. Ilyen az, amikor a kígyó a farkába harap 🙂

+1 tőlem: Ismerjük meg a magunk működését: mikor vagyunk aktívak, mennyi pihenésre van szükségünk ahhoz, hogy agyunk jól működjön, hogyan tudunk jól dolgozni, mit is teszünk akkor, amikor épp hatékonynak érezzük magunkat, hogyan segítjük vagy épp szabotáljuk magunkat munka közben….

Te tudod, hogy ezekre a választ? Nem baj, ha nem 🙂 Én itt vagyok, hogy segítsek! Díjmentes 0. találkozó: 60 perc együtt: csak Te meg én – na és a coaching 😊 Megismerheted, hogy milyen is az a coaching és engem is megtapasztalhatsz életnagyságban 😊 Itt foglalhatod le az időpontodat.

 

 

Blog

Ideális élet? Boldogság? Igen!

Te hogyan szeretnél élni? Milyen az ideális élet? Létezik egyáltalán?

Időről-időre én is elmerengek ezeken a kérdéseken, aztán egyszercsak szembejön velem valami, legutóbb például a ‘Legboldogogabb országok‘ listája. Mert hogy 2012 óta, az ENSZ kezdeményezésére minden évben megvizsgálják, hogy milyen a különböző nemzetek boldogság-indexe. A felmérés során kutatják azt, hogy a résztvevő országokban élő emberek mennyire elégedettek a jövedelmükkel, a politikai szabadsággal, a szociális hálóval, milyen erős az ország vezetése iránti bizalom, mekkora a várható élettartam, és persze arra is kitérnek arra is, hogy a kormányzati korrupció mekkora méretű az adott országban. A 170 oldalas felmérésből (teljes terjedelmében itt találod) egyébként az is kiderül (bár talán annyira nem meglepő), hogy azok a bevándorlók, akik egy alapvetően boldogabb országba érkeznek, a helyiekhez hasonlóan maguk is jobbként értékelik életminőségüket. Míg azok, akik egy kevésbé boldog országot választottak maguknak új otthonként – akár egy sokkal boldogabb országból érkezve – ahogy a helyiek, úgy ők is rosszabbként élik meg a mindennapi helyzetüket.

2018-ban a világ legboldogabb országa a 156 ország közül Finnország lett, a 2. helyen Norvégia (aki a tavalyi győztes volt), a harmadikon pedig Dánia végzett.

Hogy Magyarország hanyadik helyen végzett? Tippelsz egyet?

Naaaaa, ne legyél olyan pesszimista 🙂 Idén 6 helyet is javítottunk a tavalyi eredményünkhöz képest és a jó erős középmezőnyben végeztük a 69. helyen. A lista legvégén a kelet-afrikai Burundit hivatalosan is megkapta a ‘világ legboldogtalanabb országa’ címet.

Kíváncsi vagy, hogy mitől olyan boldogak a finnek? Nos, nekik ott van a Sisu (ejtsd: sziszu; szó szerinti jelentése: „belső”). A sisu fejezi ki a finn nemzeti felfogást, a bátorságot, elszántságot, és a sikertelenség ellenére is kitartó ösztönt jellemzi.

A finn életérzés tehát érdekes keveréke a makacsságnak, a kitartásnak, a lelki erőnek, a határozottságnak és a kurázsinak. Leginkább akkor jelenik meg, amikor különösen nehéz élethelyzettel szembesülünk, amivel hirtelen nem tudunk mit kezdeni. Ilyenkor két lehetőségünk van: feladhatjuk rögtön és sajnálhatjuk magunkat, vagy megtalálhatjuk a bennünk rejlő sisut, ami képes előcsalogatni azt a bizonyos emberfeletti erőt, hogy leküzdjük az akadályokat, és elérjük a meghatározott célt.

Aki a sisut alkalmazza, az:

  • bátran és eltökélten tud szembenézni az élet kihívásaival
  • jobban érzi magát a bőrében és megtalálja a belső középpontját
  • magabiztosan kommunikál és hatékonyan oldja meg a konfliktusokat
  • kitartóbb és testileg fittebb lehet
  • szívélyes és a stresszt jól tűrő, ellenálló gyerekeket nevel
  • következetesen cselekszik és kiáll azért, amiben hisz.

Ha szeretnél belemélyedni a témába és eltanulni a finn boldogság-receptet, akkor ajánlom figyelmedbe egy nemrég megjelent könyvet.

Addig is gondolkodj csak el, hogy Neked milyen az ideális élet? Ha elakadnál, akkor beszélj velem erről (is):

Díjmentes 0. találkozó: 60 perc együtt: csak Te meg én – na és a coaching 😊 Megismerheted, hogy milyen is az a coaching és engem is megtapasztalhatsz életnagyságban 😊 Itt foglalhatod le az időpontodat.

Források:
http://www.travelo.hu/tavol/20180316-a-vilag-legboldogabb-orszagai-2018.html

Click to access WHR_web.pdf

 

Blog

Mondja már meg valaki, hogy legyek magabiztos?!

A korábbi bejegyzés alkalmával már boncolgattuk azt, hogy mi is tulajdonképpen a magabiztosság. Most azzal folytatjuk, hogyan lehet ezt a képességet tovább fejleszteni. Mert bizony! A magabiztosság, az önbizalom nem születik velünk – ez egy szerzett képesség, aminek kialakulásában nagy szerepet játszik a közvetlen és tágabb környezetünk is. És ha ez képesség, akkor fejleszthető!

Talán pontosan ez az első dolog, amit érdemes tudatosítani magunkban, hogy higgyük el, hogy az önbizalmunk, a magabiztosságunk komoly munkával ugyan, de fejleszthető!

Az önbizalom szó azt jelenti, hogy bízunk-e magunkban és képességeinkben, hogy akármilyen helyzetben találunk megoldást– ez vezet a magabiztossághoz.

Vagyis a magabiztosság inkább egy hitbéli kérdés. A magabiztos ember hisz, bízik abban, hogy sikerrel fog járni.

Persze, mint sok minden másban, itt sem jó, ha átesünk a ló túlsó oldalára és:
1.) vagy túlzottan magabiztosak vagyunk (olyanokról is elhisszük, hogy képesek vagyunk rá és sikeresek leszünk benne, amihez a valóságban nincs közünk sem)
2.) vagy pedig alábecsüljük magunkat (amikor azt sem hisszük el magunkról és magunknak, amit tényleg tudunk).

Az ideális állapot az, amikor reálisan látjuk saját magunkat, ezért beszéltünk a korábbi cikkben is arról, hogy a magabiztosság az önismerettel kezdődik. 

De! Nem erősödhetünk meg abban, amit nem is ismerünk…  – szóval kezdjünk el magunkra és befelé figyelni! De hogyan kezdjünk ennek neki?

#1 – Figyeld, hogy mit mondasz magadnak magadban!
Mindannyian (igen, mindannyian) beszélünk önmagunkban önmagunkhoz. Figyeld csak meg, hogy hogyan beszélsz magadhoz! Mondasz esetleg olyasmit, hogy ‘Úgy nézek ki, mint egy tehén‘ vagy ‘Ronda vagyok, senkinek sem kellek‘ vagy ‘Úgyse fog ez nekem sikerülni‘? – Talált, süllyedt? 🙂 És mondanád ugyanezeket a legjobb barátodnak is? Ugye hogy nem! 🙂 De akkor magaddal miért teszed ezt?

Az első lépés, hogy észreveszed, ha negatívan, rombolóan beszélsz magadhoz – és simán csak abbahagyod. De ne úgy, hogy ‘oh, de hülye vagyok, már megint elrontottam’ 🙂 Csak simán észleled, hogy zajlik és állj meg ennél a pontnál. Ezzel tudatosítod, hogy történik, észleled – de nem folytatod. Ha ezt sokat gyakorlod, már a negatív gondolatok előtt ‘felvillan a stop tábla’ és ki sem mondod ezeket magadban, vagy ha mégis, akkor megpróbálod pozitívvá tenni: ‘Megpróbálom és meglátjuk, hogy sikerül-e’ vagy ‘Ez vagyok én, ha szeretnék mást látni a tükörben, akkor azért tennem kell’.

#2 – Figyelj a mindennapok eredményeire!
Sokszor természetesnek vesszük és szó nélkül megyünk el olyan dolgok mellett, amik mennek nekünk, de teljesen ki vagyunk akadva, ha szembejön valami, ami nehézséget okoz és azon kaphatjuk magunkat, hogy máris ezerrel kattogunk azon az egy dolgon, ami épp akkor nem úgy sikerült, vagy nem úgy megy, ahogy akarnánk.

Próbáltad már ezt fordítva csinálni? Észlelni azt, ami jól megy, amit sikerült elérned, megállni egy pillanatra és elismerni, Uram bocsá’ megdicsérni magadat érte? Miért vesszük természetesnek és siklunk el a hétköznapi eredményeink felett? Miért ne mondhatnád azt magadnak, hogy ‘Ez a vacsora is finom lett, jól megy a főzés nekem’ vagy azt, hogy ‘Hosszú munkanapom volt, elfáradtam, de megtettem, amit megtudtam, keményen dolgoztam’ vagy ‘Ma is leültem a gyerekkel tanulni, örülök, hogy erre mindig tudok szakítani időt’.

Próbáld csak ki, hogy a nap végén tudsz-e 3 dolgot mondani, amiért meg tudod magad dicsérni és figyeld meg, hogy megállsz-e háromnál, vagy lesz több is 🙂 Meg figyeld meg, hogy milyen érzés az, amikor objektívan megdicséred magad – és nyugi, másnak is mondod, hogy jól főz, vagy hogy keményen dolgozik és milyen ügyes, nem lesz ebből baj, ha magadnak is mondod 🙂

#3 – Ha nem sikerül elsőre, ne add fel!
‘Próba, szerencse’ meg ‘vak tyúk is talál szemet’- tartja a közmondás is, tartjuk mi is, mert sokan szívesen próbálkozunk új dolgokkal. Akkor szoktunk bajban lenni, ha a kiszemelt dolog elsőre mégsem sikerült, ilyenkor gyakran nem is próbáljuk tovább. Sokan ezen tapasztalás miatt inkább meg sem próbálnak dolgokat.

De van egy olyan közmondás is, hogy ‘Róma sem egy nap alatt épült’ 🙂 És milyen igaz! Vagyis miért ne próbálnád meg újra azt a dolgot? Miért állsz útjába a saját tanulási folyamatodnak? Hiszen ezekkel a próbálkozásokkal csak tovább fejlődsz, tanulsz – egyre jobban megismered magad. Nem beszélve arról, hogy a többszöri próbálkozás már önmagában is dicsérendő, hiszen, ha próbálsz valamit, akkor bizony te kitartó vagy! Hoppá! Ez egy fontos erény! Szinte biztos vagyok benne, hogy benned is lapul ebből egy jó adaggal 🙂

Szóval – mi is volt az, amit egy próbálkozás után abbahagytál? Mikor próbálod meg újból? 🙂

#4 – Légy türelmes magaddal!
Egy csapásra mindent megoldó varázspálcája csak a tündéreknek van. És sajnos a tündérek csak a mesében léteznek. Ha változtatni szeretnél magadon, ahhoz idő és kemény munka kell. Nem fogsz egyik napról a másikra megváltozni és hirtelenjében duzzadó önbizalommal és magabiztossággal rendelkezni. Figyelj oda magadra és légy türelmes magadhoz. Gondolj arra, hogy ha ‘valami elromlott benned’ az nem egy nap alatt romlott el és bizony ‘kijavítani’ sem egy nap alatt fogod tudni – ez pont olyan, mint a fogyókúra: elhízni nagyon könnyű, de formába hozni magunkat már sokkal nehezebb, ez sem történik egy nap alatt, viszont az eredmény mindenért kárpótol.

A türelem rózsát terem – meg egy kiegyensúlyozott, önmaga értékeivel tisztában lévő embert, aki békében él önmagával és a világgal.

Miért ne lehetnél Te ez az ember?

Itt vagyok és segítek ezen az úton – Írj nekem!

Díjmentes 0. találkozó: 60 perc együtt: csak Te meg én – na és a coaching 😊 Megismerheted, hogy milyen is az a coaching és engem is megtapasztalhatsz életnagyságban 😊 Itt foglalhatod le az időpontodat.

 

 

 

 

Blog

Becsülöm Önmagam!

Önbecsülés = Önszeretet

Megakadt a szemed ezen az állításon? Azonnali gondolatok kezdtek cikázni benned, hogy ez igaz / nem igaz / csak részben igaz / vagy valami még hiányzik a teljes képhez?

Barátsággal üdvözlöm a megjelenő egodat 🙂 Az ego ugyanis fontos pillére az önbecsülésnek és többnyire fordított a korreláció köztük: minél nagyobb az önbecsülésed, annál kisebb az egod – és fordítva is igaz.

Az ego fogalma sem éppen egyszerű, elképzelhetjük pl. ragasztóként, ami összetartja az önmagunkról alkotott képet a hiedelmeinkkel, értékeinkkel és viselkedésünkkel. Állandóságra és tartósságra vágyik (állandó pozitív visszajelzési igénye van) – függetlenül attól, hogy ez nekünk jó-e vagy sem.  Ezért van az, hogy ‘bevágod a durcát’ és nem kérsz bocsánatot a másiktól, holott legbelül érzed, hogy kellene. Az ego ki nem állhat tévedni, de még ennél is jobban utálja, hogy ezt be kéne ismerni. Ilyenkor mondjuk azt, hogy a ‘világ igazságtalan’/’körülmények áldozata lettem’. Az ego megszűri a világunkat, távol tartja azt, ami (szerinte) ártalmas, ezzel eltérést okoz abban, ahogy mi látjuk magunkat és ahogy elvárjuk, hogy mások lássanak bennünket.

Az önbecsülés arról szól, ahogy másokkal bánsz, úgy bánsz magaddal is.

És ebben a (túlzott) ego az egyik faktor, ami meggátolhat….

Az önbecsülés az egyén hajlandósága arra, hogy megtapasztalja önmagát, mint az élet alapvető kihívásaival megbirkózni képes, boldogságra méltó lényt. Mindez magába foglalja gondolkodási, tanulási, döntéshozási képességünket, s a felfogást, hogy a siker, a beteljesedés, a boldogság jó és természetes számunkra.

Az önbecsülés nem pillanatnyi boldogság, pillanatnyi érzés, ehelyett tudatunk megfelelő működése által az idő folyamán kiépül bennünk, s a valóságon, realitásérzetünkön alapul, szükségünk van rá, mert szükségünk van arra, hogy meg tudjunk bízni önmagunkban.

Önbizalmat nem kaphatunk másoktól, ezt csak mi tudjuk önmagunkban kialakítani!

Ehhez az első lépés az önmagunk elfogadása, szeretete.

Kérdezz tőlem:

Blog

Mindenki Magából Indul Ki!

Mindenki magából indul ki.

Tartja egy közismert népi bölcsesség . De vajon min alapszik ez a megfigyelés?

Ha erős érzelmeket élünk meg valakinek a viselkedésével kapcsolatban, szinte biztosra vehetjük, hogy a projekció is közrejátszik a dologban.

A projekció (kivetítés) egy védekező mechanizmus, amely során a bennünk keletkező, fel nem ismert, nemkívánatos gondolatokat vagy késztetéseket másoknak tulajdonítjuk, vagy bennük látjuk.

Ezáltal lehetőségünk nyílik arra, hogy az önmagunkban elfogadhatatlannak látott dolgokat elrejtsük, de közben mégiscsak kifejezésre jutnak ezek a tartalmak. Például, amikor azonnal rávágjuk, hogy a másik hazudik – akkor az esetek nagytöbbségében épp mi magunk vagyunk azok, akik nem játszanak tiszta lapokkal. A projekció tömegméretekben is működik, például amikor kisebbségi csoportokat vádolunk minden rosszért.

A projekció azért történik, mert nem adunk asszertív* módon teret dühünknek, irigységünknek és más negatív érzelmeinknek, így azokat nagy a valószínűséggel másban fogjuk viszontlátni. A projekció célja a védelem, hogy megakadályozza az „én”-t negatívan érintő, az önértékelést fenyegető, szorongáshoz, stresszhez vezető felismeréseket. Ez olyan jól működik, hogy eltorzíthatja a valóság megfelelő érzékelését.

Mit tehetünk a projekció feloldása érdekében?

  1. Vegyük észre, hogy történik. Akár mi projektálunk, akár ránk projektálnak- észleljük azonnal!
  2. Szétválasztás. Válasszuk szét a múltat a jelentől, vagyis különítsük el a múltbéli tapasztalatoktól a jelenbe vetített tartalmat. Szóval mielőtt nekiesel a másiknak, hogy megcsal, akkor nézz magadba, hogy mi a helyzet veled belül?
  3. A felismert érzelmek kifejezése magunk és a másik felé. Így tudunk felelősséget vállalni magunkért, a saját részünkért a szituációban. És pontosan elég a saját részünket vállalni.

*Az asszertivitás, vagy asszertív kommunikáció egy olyan tanulható készség, vagy viselkedés, amikor valaki magabiztosan tud megnyilvánulni érzelmileg nehéz szituációban is, anélkül, hogy passzív vagy agresszív lenne. Az asszertívan viselkedő ember kommunikációjának célja a konfliktus megoldása, miközben minden résztvevő fél igényeit szem előtt tartja – nem hódol be (passzív), és nem próbálja dominálni a másik felet (agresszív). – forrás: Wikipédia

Blog

Érzelmi Intelligencia: Fejlesszük együtt! 3. rész

Üdvözöllek újból! 😊 Készen állsz, hogy folytassuk az érzelmi intelligencia fejlesztési lehetőségeit feltáró ötletsorozatot? A korábbi cikkekben átnéztük, hogy mit tehetsz akkor, ha könnyen stresszessé válsz, ha nehezen érvényesíted magad vagy ha nehezedre esik kifejezni az érzelmeidet. Ezek olyan jelenségek, melyek jelezhetik, hogy az EQ-d fejlesztésre vágyik😊. A jelzésekről itt találsz összefoglalót.

De mi történik akkor, ha rendre azon kapod magad, hogy hamar ítélkezel, aztán pedig ember legyen a talpán, aki meg akarja változtatni a véleményedet, mert te ahhoz foggal-körömmel ragaszkodsz?

Azt mutatják a kutatások, hogy aki úgy alkot gyorsan véleményt, hogy csak azokat a tényeket, információkat veszi figyelembe, amelyek alátámasztják a véleményét és az ellenérveket pedig figyelmen kívül hagyja – akkor ennek a személynek nagy gyakorisággal alacsony az EQ-ja. Az ilyen személy akár orrvérzésig is kiáll helyes vagy helytelen véleménye mellett egyaránt. Értelemszerűen nem szokták kedvelni az ilyen emberek társaságát sem munkahelyen sem másmilyen társas kapcsolatban. Megint egy ok lehet arra, hogy változtass magadon 😊

Ellenben a magasabb EQ-val megáldott emberek hagyják ötleteiket „pácolódni”, hiszen tudják, hogy az első reakciókat érzelmek okozzák. A gondolataiknak is időt adnak és megvizsgálják a lehetséges következményeket és ellenérveket is. Ezután megbeszélik az ötletüket másokkal és számításba veszik a többiek véleményét is.  Próbáld csak ki! 😊

Nézzük akkor a következőt: hogy állsz a negatív érzelmekkel?

Gyakran érzed magad feszültnek, idegesnek, hamar ’elszakad a szíj’ és rámorransz a másikra? Nem tudsz leállni egy pillanatra sem? Folyamatosan ’harci üzemmódban’ vagy, ugrásra készen? Napokig szomorú, kedvetlen vagy búskomor szoktál lenni?

Ha leginkább igenekkel válaszoltál a fenti kérdésekre, akkor sanszos, hogy hajlamos vagy ’benne ragadni’ a negatív érzelmekben. Ennek egyébként régre visszavezethető oka van: az ősembernek nap mint nap meg kellett küzdeni az életben maradásért. Amikor veszély fenyegette akkor menekülni kényszerült és ez a reakció nagyon fontos volt a túlélés szempontjából. Azonban amikor ez a veszély már elmúlt, akkor a stressz szint is visszaállt a normálisra.  A mai világban már nem a kardfogú tigristől kell rettegnünk, de akad bőven, ami stresszet generálhat, ami bennünket védekezésre, menekülésre, pozícióváltásra ösztönöz. A folyamatos stressz azonban két kézzel rombolja a testet és akár olyan egészségügyi következményei is lehetnek, mint a magas vérnyomás vagy a szívelégtelenség.

Megelőlegzem, hogy biztosan érdekel, hogy mit tehetsz, hogy ez ne történjen meg veled?

Talán mostanra ismerős is lehet a gondolat, mert az első lépés az:

  1. A saját érzelmeid megfigyelése – ez szükséges ahhoz, hogy azonosítsd, hogy épp mi is zajlik benned. Ehhez az előző részben osztottam meg egy pár lépést, ami segíthet.
  2. Ha megvan, hogy milyen érzés is az, ami épp benned van, akkor próbáld összekapcsolni a gondolatokkal. Sok érzés, a negatívak meg különösen, elég intenzíven vannak jelen, könnyebben észlelhetőek. Ilyen esetekben megkérdezhetjük magunkat, hogy mit is tudnánk mondani a helyzetünkről valakinek, aki megkérdezni, hogy mi a helyzet? Példa gyanánt gondold el, hogy ülsz az autóban és magadban, vagy félhangosan puffogsz a hülye dugó meg a többi ostoba autós miatt. Lehet, hogy már a gondolatától is felment benned a pumpa? 🙂 Mit is tehetsz ilyenkor? Képzeld el magadat gondolatban és mondd el a jelenséget, amit látsz: Rengeteg autó van az úton, az egyik piros kisautóban egy nő ül. Egy nő, aki már legalább 30 perce levegőt is alig vesz, meredt szemekkel nézi az utat, fehérre változott ujjakkal szorítja az autója kormányát, idegesen ráncolja a homlokát, húzigálja a száját. Kicsit vörös is az arca, sőt, a nyakán is vörös foltok vannak már az idegességtől. Lehet, hogy mindjárt felrobban…? Biztosan nagyon siet és ideges, mert nem halad. Sok másik autóban is hasonló fejek vannak. Ők is szeretnének haladni. Érdekes, hogy mindenki a másikra mutogat és dudál, pedig valamennyi autós a dugó része. Egyik sem hibás jobban a másiknál. Valójában hibás-e egyáltalán valaki? Együtt képezik a dugót. Vehetne egy jó nagy levegőt ez a nő, még a végén tényleg kidurran… és el is dönthetné, hogy hogyan szeretne tovább utazni abban az autóban: továbbra is ilyen vörösre duzzadt fejjel, feszülten? Vagy talán normalizált érzelmi állapotban? Ki hozhatná meg ezt a döntést, ha nem ő?!

Megtörténhet, hogy mire végig érsz a történetben, elmosolygod magad, ami egyből csökkenti a stressz szintedet és mivel a történeteden agyalsz, el is tereled a figyelmedet, kizökkentheted magad a beragadt állapotból. Persze ugyanilyen segítő hatással lehet rád, ha mondjuk bekapcsolod a zenét (vagy épp ki, hogy csend legyen), vagy nagy levegőket veszel. A lényeg, hogy ismerd fel, hogy mi zajlik benned és hozz egy döntést, hogy továbbra is ideges kívánsz-e maradni, vagy inkább csinálsz valami jobban esőt helyette.

 A döntés a tiéd. Ahogy az érzéseid is. Te döntesz az érzéseidről és nem az érzések döntenek rólad. Vedd vissza a kontrollt! 😊

Mit gondolsz, mit érzel most? Oszd meg velem:

Díjmentes 0. találkozó: 60 perc együtt: csak Te meg én – na és a coaching 😊 Megismerheted, hogy milyen is az a coaching és engem is megtapasztalhatsz életnagyságban 😊 Itt foglalhatod le az időpontodat.

Blog

Sztrókot Kaptam! 

Segítség, sztrókot kaptam! …. Szerencsére nem orvosi értelemben – bár ennek a sztróknak is lehet maradandó hatása…. A sztrók/stroke szót kezdték el használni az érzelmi intelligencia területén arra vonatkozóan, amikor valaki valamilyen jelzővel, minősítéssel illet bennünket.

Ez lehet pozitív:

  1. verbálisan, dicséret formájában  (‘jó veled dolgozni’; ‘ügyesen voltál’)
  2.  testbeszéden, gesztuson keresztül (pl. egy kedves mosoly; a másikra való teljes figyelem)

és lehet negatív:

  1. verbálisan (‘hülye vagy’; ‘megcsinálhattad volna ezt jobban is’)
  2. testbeszéden, gesztusokon keresztül (szemforgatás, a másik ‘kicüccögése’, ironikus félmosoly)

A magyar fordítások a stroke-ot szokták ‘simogatásnak’ is mondani, szerintem ez nem fejezi ki azt a tényleg ütés-szerű hatást, amit akár egy pozitív stroke is tehet egy személlyel. Azt könnyű elfogadni, hogy a negatív stroke-okat nem szeretjük, hiszen elfogadhatatlan az, ha valaki azt mondja nekünk, hogy ’hülye vagy’, ezzel rombolólag hat az önbecsülésünkre. De nem is kell, hogy ez verbálisan kimondott legyen, ha abban a helyzetben találod magad, hogy valaki becsmérlően elhúzza a száját miközben beszélsz, vagy a fejét rázza és úgy fintorog- ezek pont olyan elfogadhatatlanok, mintha szavakon keresztül is tolmácsolnák őket. Ezeket feltétel nélküli negatív stroke-oknak hívjuk.  De azt is hozzá kell tenni, hogy van olyan negatív, de mégis konstruktív visszajelzés, ami a fejlődésünket segíti (’legközelebb figyelj oda, hogy jobban artikulálj, amikor prezentálsz’ ; ’a kimutatás hasznosabb lett volna, ha egy összefoglaló táblázatot is készítesz’). Ezek már a feltételhez kötött negatív stroke-ok, tanulhatunk belőlük, ha jól vannak megfogalmazva.

Arról külön tanulmányok szólnak, hogy milyen extrém erős hatással van az emberre a pozitív megnyilvánulás, a dicséret, hogy szinte ’szárnyakat kap’. Ezek rendkívüli fontossággal bírnak az önbecsülésünk egészséges fennmaradásában és segítenek annak fejlődésében. A pozitív stroke-ok is kétfélék: feltétel nélküli pozitív (’tetszik, hogy ilyen lelkes vagy’ ; ’kedves vagy’); és feltételhez kötött pozitív (jól sikerült a tárgyalás, mert meg tudtad őket győzni’ ; ’a felső vezetés könnyen megértette az üzenetet, mert nagyon jó prezentációt készítettél). Bár a feltételhez kötött negatív (konstruktív) visszajelzés is tanító, fejlesztő jellegű, mégis a pozitív stroke-ok építik a legjobban az ember önbecsülését.

Ha a leírtak függvényében végiggondolod a mai napodat, te milyen stroke-okat kaptál ma? És milyeneket adtál…?

Erzelmi Intelligencia-EQ
Blog

Érzelmi Intelligencia: Fejlesszük együtt! – 2. rész

Hello Kedves Blog Olvasó! 😊 Mostanra már észlelhetted, hogy az elmúlt pár blogbejegyzésem mindegyike az érzelmi intelligenciáról (EQ) szólt, hogy mi is az és hogyan is lehet ezt fejleszteni, hiszen segítségével sokkal jobb munka és magánéleti minőséget élhetünk meg. Amennyiben lemaradtál a korábbi részekről, akkor itt, az első részt pedig itt olvashatod.

Ma újabb pontokat fogunk átnézni abból a listából, ami jelezheti azt, hogy érdemes az EQ-don dolgoznod. Te mit válaszolsz, ha ezt a kérdést kapod:

Nehezen érvényesíted magad?

Vagyis gyakran találod magad olyan helyzetben, amikor nem hallgatnak meg, nem fogadják el a gondolataidat, nem kíváncsiak a véleményedre, vagy épp a szavadba vágnak, ha beszélsz? Ez téged hogyan érint? Megsértődsz talán, elhallgatsz és elvonulsz, vagy pont kifakadsz és azért is elmondod, amit akarsz?  A magas érzelmi intelligenciával rendelkező emberek képesek a jó modort, az empátiát és a kedvességet egyensúlyban tartani az önérvényesítés és a határaik meghúzásának képességével. Ez a kombináció ideális a konfliktusok kezeléséhez, azonban ennek hiányában viselkedésünk passzívvá vagy túlságosan agresszívvá válik.

Hogyan is juthatsz el Te odáig, hogy megtartsd az egyensúlyt és a megfelelő érzelmi reakcióval válaszolj még a kényesebb helyzetekre is?

Mint sok minden, ez is a magadra való figyeléssel kezdődik, a magad megfigyelésével kezdődik. Hogy észleled-e, látod-e magad az adott helyzetben? Tudatában vagy-e annak a sok érzésnek, gondolatnak, ami épp keresztül cikázik rajtad? És a legfontosabb talán: mennyire ragadsz bele ezekbe a gondolatokba, érzésekbe? Milyen hosszan vagy benne az érzelemben, legyen az öröm, vagy harag, vagy épp feszültség? Ha megfogalmazódnak benned hasonlók, hogy ’egész nap ideges voltam’, vagy ’már órák óta csak ez foglalkoztat’, vagy ’még egy szót szól és felrobbanok’ , vagy ’semmi kedvem nincs már ehhez egy ideje’ – akkor bizony te beleragadtál abba az adott érzésbe, és amíg az előző gondolatokhoz hasonlóak meg nem fogalmazódnak benned, ezt azt jelentheti, hogy bizony még csak tudatában sem voltál annak, hogy ez zajlik benned vagy veled. De azért vagy itt, azért olvasod most pont ezt a cikket, mert érdekel, hogy hogyan tudnál ezen változtatni, szóval nincs ok aggodalomra😊

Folytassuk és nézzük át lépésről lépésre, hogyan tudsz ezen változtatni:

  1. Alakíts ki rendszeres ’ellenőrzési pontotokat’ magadnak és naponta többször állj meg és kérdezed meg magadtól ’Hogy vagyok? Mit érzek?’ (tudom, kicsit furán hangzik, na de másoktól is meg szoktad ezt kérdezni, magadtól miért ne tennéd?) Ezzel máris fülön csíped az éppen aktuális gondolat és érzés-csomagot, ami benned van.
  2. Ha ez megvan, akkor kérdezd meg magadtól, hogy ’hogyan segít az a düh/harag/félelem/zavarodottság (a fülön csípett érzelem) ami éppen benned van?’ – ha nem találsz túl sok mindent válaszként, akkor joggal teheted fel a kérdést, hogy akkor minek is vagy épp abban az érzésben? Mi változik, ha benne maradsz és mi lenne akkor, ha egy lépéssel távolabb lépnél és mintegy messziről ’ránéznél’ csak? Tudom, hogy ezek nem egyértelmű kérdések. Teljesen normális az, ha most ezekre nincs kapásból válaszod. Ha gondolkozni kezdesz rajtuk, már azzal is egy lépést teszel afelé, hogy fejlődni tudjon az érzelmi intelligenciád, szóval hajrá! 🙂
  3. Hozz döntést arról, hogy miután felismerted, hogy épp mi zajlik benned, hogyan fogsz rá reagálni? Előveszed a korábban használt technikádat? Visszahúzódsz vagy épp kiabálsz? Vagy épp felteszed magadnak a kérdést, hogy mi mást tehetnél? Mondjuk mi volna, ha a magadban felfedezett dolgokat megosztanád a másik féllel? Pl: ’Borzasztóan feszültség van bennem, mert nem tudom neked elmondani azt, amit szeretnék’ vagy ’Annyira vágyom rá, hogy meghallgasd, hogy mit gondolok’ vagy ’Már reggel óta össze van szorulva a gyomrom, nem tudok most figyelni, ne haragudj. Beszélhetünk később?’. Ha egész egyszerűen csak kiteszed az asztalra azt és objektívan elmeséled azt, ami épp benned van, sokkal hamarabb fogod azt tapasztalni, hogy az emberek ezt megértik és elfogadják és ők is igazítják ehhez a saját válaszlépésüket. Mi tart vissza, hogy legalább egy próbát tegyél?

És mi van akkor, ha neked nehéz megtalálni a szavakat, ha nehéz megfogalmazni, hogy milyen érzés is van benned?

Ilyen is van- sokunkkal van ilyen, hogy így mondjam😊 Sokan megtapasztaljuk az érzelmek széles skáláját, ám tényleg kevesen tudjuk pontosan beazonosítani őket. A Business Insider egyik kutatása kimutatta, hogy a válaszadók csupán 36%-a volt képes erre, ami azért baj, mert a címkézetlen érzelmek gyakran félreérthetőek, ezért irracionális döntésekhez és kontraproduktív cselekedetekhez vezethetnek. Coachként több eszközünk is van arra, hogy stimuláljuk az ’alvó’ szókincset, vagy épp új szókincset alakítsunk ki. Egy érdekes adat ehhez: egy átlagember aktív szókincse 3-5 ezer szó, ezeket használja napi szinten, míg a passzív szókincse elérheti a további 5-10 ezret is! A magyar nyelvben egyébként kb. 60-100 ezer mai magyar szót tartanak számon. Szóval coachként az egyik ilyen lehetőség az érzéskártya, ahol egy-egy kártyára egy-egy érzelem neve van felírva. Ezekkel dolgozunk az ülés során. A tapasztalat azt mutatja, hogy a segítségükkel kinyílik a szókincs, könnyebben megtaláljuk a bennünk lakó érzésre a legmegfelelőbb szót.  Te magad is tudod azonban fejleszteni a szókincsedet:

  • sok olvasással (és itt a klasszikus értelemben vett olvasásra gondolok, amikor egy-egy regényt, verset vagy más irodalmi művet olvasol);
  • aktív figyelemmel (űzhetsz abból hobbit, hogy figyeled ki hogyan beszél, hogy elcsípd azokat a szavakat, amit te esetleg nem használsz, de éppenséggel használhatnál is);
  • bátorsággal: ne félj utánajárni olyan szónak, amit nem ismersz
  • játszani: az Activity vagy a Scrabble (Szókirakó) társasjátékok is nagyon jól átmozgatják az agy kommunikációt kezelő részét
  • üsd fel a szinonima szótárakat, kapd le a polcról az otthoni lexikonokat és nagy szemekkel csodálkozz rá, hogy a ’jó’ szónak ennyi megfelelője is lehet: megfelelő, használható, helyes, korrekt, kiváló, remek, nagyszerű, ideális, kedvező, optimális, szuper, kitűnő, kifogástalan, pompás, zsír, fejedelmi, elsőrendű, remek, príma, isteni, mennyei ….. és még 40 további szó!

No, kedvet kaptál egy kis szótanuláshoz? Látogass el a szinonimaszotar.hu-ra és vigyél magaddal tovább 5 olyan szót, ami megtetszik és nem szoktad használni😊 Ha van kedved oszd meg, melyik 5 szót választottad 😊

Blog

Egy Alelnök 9 Karrier Tippje

Izgalmas volt első kézből meghallgatni egy jelenleg is aktív Vice President tapasztalatait arról (IT multinacionális vállalatnál), hogy mit is gondol ő fontosnak és mi segítette őt, hogy ’röpke’ 15 év alatt alelnökké válhasson. Ami külön jó, hogy egyetértett abban, hogy ez mások számára is hasznos lehet (bár talán nem ultra-meglepő, ha szabad így fogalmaznom 😊)

Ezeket emelte ki:

  1. Fókuszáljunk a vevőinkre (nem csak a klasszikus értelemben értett vevőinkre, hanem ‘belső’ vevőinkre -kollégák, akikkel együtt dolgozunk-. Győződjünk meg arról, hogy meghalljuk, megértjük igényeiket és ennek megfelelően rugalmas, interaktív kapcsolatot alakítunk ki)
  2. Legyünk kiválóak a szakmánkban, a területen, ahol dolgozunk (nem elég a csak ’jó’, emelkedjünk ki az átlagból)
  3. Képezzük magunkat folyamatosan (sosem vagyunk készen, mindig van hova továbblépni, van mit tanulni)
  4. Építsük ki a kapcsolatrendszerünket (ez volt az egyik, amire a legnagyobb hangsúlyt fektette. Az ő történetében ez volt az egyik faktor, ami a saját sikeréhez vezette.)
  5. Remek kommunikációs készség
  6. Álljunk készen megoldani minden problémát
  7. Vállaljunk kockázatot (ez volt a másik, amit kiemelt, ami neki kellett ahhoz, hogy most ott legyen, ahol)
  8. Legyünk saját magunk szószólói (önmarketing) (ez pedig a 3. elem volt, amit hangsúlyozott)
  9. Állítsunk célokat, de maradjunk rugalmasak (jó az, hogy van célunk, de hagyjunk teret az élet ’ad-hoc’ történéseinek is)

Neked hogy tetszik ez a lista? Mit adnál még hozzá?

 

Blog, Mindent a coachingról

Érzelmi Intelligencia! Hogy Te Milyen Magas Vagy! – 1. rész

Hadd csapjak rögtön a dolgok közepébe egy bizonyított ténnyel: napjainkra már több évtizednyi kutatási anyag bizonyítja, hogy az érzelmi intelligencia a munkavégzésben is kulcsfontosságú: a legjobban teljesítők 90 %-ánál fontos szerepe van az EQ-nak abban, miért jutnak előbbre, mint mások. A munkájukban sikeres emberek tehát fejlett érzelmi intelligenciával rendelkeznek. Talán nem meglepő módon ugyanezek az emberek a magánéletükben is sikeresek…

Megvan még az előző blogbejegyzésemben lévő teszt eredménye a fejedben, hogy hány állítás is volt igaz rád a tesztből? Nézzük őket szépen sorjában:

  1. Könnyen stresszessé válsz?

Érzelmeink elfojtásával vagy azok nem megfelelő kezelésével könnyen feszültség, stressz és szorongás keletkezhet bennünk.  Az EQ fejlesztésével mindez sokkal jobban kezelhetővé válik, mert képesek leszünk azonnali és helyzetnek megfelelő válaszokat adni a nehéz helyzetekre, mielőtt a dolgok túlnőnének rajtunk.

De hogyan is kell ezt tenni?

Legfontosabb lépés, hogy pontosan észleld, hogy mi is zajlik benned. Ehhez erőt kell venni magadon és megállni egy pillanatra. Hunyd be a szemed, vegyél pár nagy lélegzetet és képzeld el, hogy valaki más szemével látod magad. Nézz végig magadon és vizsgáld meg mit látsz? Mit látsz az arcodon? Milyen a testtartásod? Hogyan veszed a levegőt? Mi történik belégzéskor a testeddel? Mi történik kilégzéskor? Milyen izmaidat érzed? Milyen érzés, hangulat van benned? Hol vannak ezek az érzések? Mutass rá, tapintsd meg.  Nézd végig magadat, nézz bele magadba – alaposan. Minden részlet számít. Nevezd nevén azt, amit meglátsz – akár fennhangon is: Nyomás van a mellkasomban. Gombóc van a torkomban. Feszültség van a gyomromban.  Kavarognak a gondolatok a fejemben. Gondold azt is végig, hogy hogyan szoktál hasonló helyzetekben reagálni? Mit teszel? Mit mondasz? Mit látnak rajtad mások?

Extra tipp: Miközben válaszolgatsz, figyelj a szóhasználatodra: pl. az ’ideges vagyok’ helyett mondd inkább azt, hogy feszültséget észlelek. Hogy miért fontos ez? Az agy azonosítja magát a kimondott, határozottan állított dolgokkal. Ha azt mondod ideges vagy, akkor úgymond belehelyezed magad az érzésbe, ezáltal bele is ragadsz abba és tényleg ideges is leszel (talán még jobban is, mint voltál). Amúgy pont ezért működik a pozitív gondolkodás is, az agy a pozitív mondatokat is parancsnak veszi – viszont negatív, feszült állapotba azért nem annyira szeretünk beleragadni, igaz?  Szóval a negatív ténymegállapításokat inkább tedd passzívvá, lépj el tőlük azzal, hogy úgy fogalmazol: feszültséget érzek a gyomromban. Így csak ’ránézel’ az érzésre, de nem azonosulsz vele.

Összegezve kimondhatjuk, hogy az érzelmi intelligencia fejlesztésének alapja a saját érzelmeink megértése. Ahhoz, hogy megértsük az érzelmeinket, először meg kell látnunk őket, hogy azonosíthassuk őket. Ez vezet el odáig, hogy megértjük mi zajlik bennünk.

Erre jó lehet a fenti gyakorlat. Ha erre tudatosan oda tudsz figyelni és rendszeresen, vagy legalább időről-időre monitorozod magad különféle (pozitív és negatív) helyzetekben, ahol képes vagy objektíven rálátni magadra és az érzésidre, akkor már tettél egy nagy lépést az EQ-d fejlesztése felé.

(Van kedved ezt rögtön ki is próbálni? Szakítsd meg az olvasást, hunyd be a szemed, vegyél 3 nagy levegőt és nézz végig magadon és magadon. Tedd fel a fenti kérdéseket és válaszolj rájuk. Én addig itt várok 😊  – Végeztél? És hogy esett ez a gyakorlat? 😊 Mi ment jól? Mi volt nehéz benne? — Kérdezném tőled most, ha épp egy coaching folyamatban lennénk 😊 Ugyanis a coaching folyamat is éppen ezért (is) tud olyan hatásos lenni, mert úgy működünk együtt a folyamatban, úgy támogatlak, hogy te egyre jobban rálátsz a saját állapotodra, érzéseidre, megismered a saját működésedet, hogy mire hogyan reagálsz.  Vagyis egy coaching folyamatban is fejlesztjük az érzelmi intelligenciádat.)

Oké, akkor most képzeld el, hogy ettől a naptól kezdve tisztábban látod magad, felismered az érzéseidet. Akkor most hogyan tovább? – kérdezed ezt joggal. Ha már tudod, hogy mi zajlik benned, ha már meg tudod határozni hol és pontosan nevén nevezni, akkor az ’éntudatosságodért’ már sokat tettél. És egyben ez az állapot meghív egy lehetőségre: ha már tudod, hogy éppen mi zajlik, akkor lehetőséged van eldönteni, hogy hogyan is reagálsz rá. Egy választási lehetőséget kapsz, ahol Te magad döntöd el, hogy mihez is kezdesz az adott szituációval. Hogy reagálsz rá? Talán pont ugyanúgy, ahogy eddig is, ami stresszhez vezetetett eddig mindig, vagy éppenséggel kipróbálsz valami mást?

Erre majd a következő bejegyzésben nézünk rá részleteiben. Addig is gyakorold a megállás és észlelés művészetét😊

Díjmentes 0. találkozó: 60 perc együtt: csak Te meg én – na és a coaching 😊 Megismerheted, hogy milyen is az a coaching és engem is megtapasztalhatsz életnagyságban 😊 Itt foglalhatod le az időpontodat.

Felhasznált tartalom:

Blog, Mindent a coachingról

Érzelmi Intelligencia, Te Csodás!

Az előző blogbejegyzés alkalmával, amikor azt osztottam meg veled, hogy melyek azok a tényezők, jellemzők, tulajdonságok, amik miatt nagy eséllyel kapkodnak majd utánad egy állásinterjún, arra jutottam, hogy a legtöbbjük akkor van jelen benned, ha fejlett érzelmi intelligenciával (EQ) rendelkezel. És ráadásul a jó hírt akkor is a blog végére hagytam: az EQ fejleszthető – felnőttkorban is!

Továbbra is tervezem, hogy egy pár ötletet megosszak veled, hogy hogyan is lehet az érzelmi intelligenciát fejleszteni. De szeretnék kérni egy kis türelmet, hogy mielőtt egyből a fejlesztésbe csapnánk, nézzük át közösen, hogy mi is az az érzelmi intelligencia. Ha már Te is meg én is ugyanazt értjük alatta, akkor még könnyebbé válhat majd a fejlesztésére irányuló tippek gyakorlati alkalmazása is 😊

Az érzelmi intelligencia definíciójáról jelen pillanatban 27 000 Google találat érkezik csak magyar nyelven, angolul már több mint 7 millió! Ezt csak azért jelzem, hogy előfordulhat, hogy nem az én definícióm lesz a legjobb, a legpontosabb, a legrészletesebb – viszont ez lesz az alap, amire te is meg én most támaszkodni fogunk😊 A referencia linkeken (lejjebb) önszorgalomból kitekinthetsz majd és nagyon sok más részletet is olvashatsz az EQ-ról.

Tehát: Az érzelmi intelligencia az intelligencia azon fajtája, ami a saját és mások érzelmeinek érzékelésével, kezelésével és pozitív befolyásolásával kapcsolatos.

Milyen részei vannak az EQ-nak?

  • öntudatosság, vagyis saját érzelmeink felismerése és ezek alapján döntéseink kialakítása
  • önirányítás, azaz alkalmazkodás a körülményekhez, a legmegfelelőbb reakció megtalálása a helyzetekhez (megküzdés, stresszkezelés, optimizmus)
  • társas tudatosság, azaz mások érzelmeinek felismerése és értése és arra adott reakció (empátia)
  • társas kapcsolatok megfelelő kezelése, pl. konfliktus

Mi történik, ha valaki fejlett érzelmi intelligenciával rendelkezik?

  • A statisztikák szerint, akár háromszor jobb munkateljesítményre is képes ez a személy
  • Nagy eséllyel jó vezető válik belőle
  • Nagy valószínűséggel tartalmas, minőségi társas és párkapcsolatot ápol, mely jó alapja lehet egy boldog házasságnak
  • Nyitott és elfogadó, emiatt ’minden könnyebben jön neki’

Honnan tudhatod, hogy neked milyen fejlettségű az érzelmi intelligenciád? Erre szintén elég sok teszt van, de itt van néhány tulajdonság, nézzük, melyikben ismersz magadra?

Figyelem! Légy tényleg őszinte! 😊

  1. Könnyen stresszessé, ingerültté válsz
  2. Nehezen érvényesíted magad
  3. Nehéz szavakba önteni az érzelmeidet
  4. Hamar ítélkezel és utána vehemensen véded az álláspontodat
  5. Nem tudod elengedni a negatív érzelmeket
  6. Nem vagy nagyon nehezen tudsz megbocsátani
  7. Gyakran érzed úgy, hogy nem értenek meg
  8. Nem ismered a gyenge pontjaidat
  9. Sosem vagy mérges
  10. Gyakran hibáztatsz másokat az érzéseid miatt
  11. Könnyen megsértődsz

Egy pillanatra álljunk itt meg. Szeretnék Tőled kérdezni most: Milyen érzés volt a fenti pontokat olvasni? Olvastál ismerős dolgokat, vagy éppen újdonságot? Melyik pont gondolkodtatott el a legjobban?

Hogyan is történik az értékelés? E szerint a teszt szerint, amennyiben a 11 állítás közül, ha minimum 5 illik rád is, akkor elég nagy eséllyel valódi lehetőséged van arra, hogy tovább fejleszd az érzelmi intelligenciádat. Neked fogom ajánlani akkor a következő bejegyzésemet, ahol már én is alig várom, hogy megoszthassam Veled a tippeket 😊

Felhasznált tartalom:

Blog, Mindent a coachingról

10 dolog, amiért Téged választanak az állásinterjún!

Olvastam a Forbes.com-on egy cikket, ahol azt fejtegetik, hogy milyen jelölteket is keresnek a cégek, a munkaadók? Ki is képes arra, hogy nagy bizonysággal elnyerjen egy állást? Összességében nekem tetszenek az összegyűjtött pontok, valószínűleg azért, mert magam is hasonló szempontok alapján választok a vezetői munkakörömben embereket- és eddig ez igazán jól bejött.

De! Most épp az is elgondolkodtatott, hogy igen, itt van egy tutinak mondható 10 állítás, de hogy milyen emberi kvalitás, érték, belső tulajdonság az egy emberben, ami mindezt lehetővé teszi? Mi kell vajon ahhoz, hogy valaki ezeket a pontokat teljesíteni tudja? Mitől válik ez a mágikus 10 pont elérhetővé számunkra? Hiszen, ha ezekre a kérdésekre tudunk választ adni, akkor sokkal könnyebb az adott tulajdonságot, vagy épp tulajdonságokat jól ‘kigyúrni”, fejleszteni, hogy aztán a segítségével méltóképpen domboríthassunk egy állásinterjún.

Szóval ilyen szemüveggel kezdtem nézegetni, olvasgatni az alábbi pontokat, melyeket most Te is olvashatsz, hogy vajon mit is keres egy munkaadó egy jelöltben?

Olyasvalakit, aki

  1. Azonnal és világosan mutat be egy helyzetet, logikusan érvel és gyorsan hoz döntést váratlan helyzetekben is.
  2. Előre meglátja azokat a helyzeteket, melyek kockázatot jelentenek a folyamatra/a cégnek/ és ezt időben jelzi az illetékeseknek, adott esetben akár megoldást is javasol rá.
  3. Boldogan ajánlja fel a segítségét másoknak, amikor épp szükség van rá
  4. Mindent megtesz azért, hogy a feladatokat a lehető legjobb módon végezze el, hogy a dolgok végére járjon minél előbb és minél jobban.
  5. Hajlandó újat is tanulni és a tudását megosztani másokkal.
  6. Rengeteg kiváló ötlete van.
  7. Jó humorérzékkel rendelkezik.
  8. Önálló és felelősségteljes, amit ígér és vállal, azt betartja és elvégzi.
  9. Kiválóan együttműködik többféle típusú emberrel is.
  10. Szenvedélyes és a munkát nem csak a fizetésért végzi el. Jól.

Most itt nyugodtan vegyél egy nagy levegőt, engedd meg magadnak, hogy az olvasottak után kialakuljanak gondolatok a fejedben – ha már itt tartasz az olvasásban, szinte egészen biztos vagyok, hogy bukkantak is fel gondolatok😊 Hát nekem is😊 A 10 pontot összerakni az ideális pályázóról a munka kisebbik része. Szerintem. Felismerni, megtalálni, aktiválni és hosszú távon megtartani ezt az embert már egész komoly kihívást jelenthet.

De mit is keresünk akkor pontosan egy jelöltben? Mitől lesz egy jelölt pont ilyen (vagy nagyon hasonló) mint a fenti felsorolásban? Mi szükséges ahhoz, hogy egy hús-vér ember a fenti pontokat teljesíteni tudja? – Nem ígérhetem neked a Szent Grált erre a kérdésre, de szívesen megosztom, hogy én mire jutottam ezeknek a kérdéseknek a megválaszolásában.

Nos itt van: érzelmi intelligencia – Most talán kicsit meglepődtél? Te másra jutottál? Könnyen lehet és örülnék is, ha ezt akár komment formájában megosztanád majd velem. Addig is elmondom, hogy hogyan jutottam erre.

Sok fogalom van az érzelmi intelligenciára (EQ – Emotional Intelligence/Quotient), de nagyon röviden megfogalmazhatjuk úgy is, hogy az érzelmi intelligencia segíti elő a szoros emberi kapcsolatok kialakítását, ahogy saját magunk menedzselési képességét is pozitívan segíti. Nekem ez már önmagában elég válasz lehet, de ha még azt is tudjuk az érzelmi intelligenciáról, hogy annak jelenléte a munkahelyen lehetővé teszi, hogy jobban tudjunk kommunikálni munkatársainkkal, főnökeinkkel, beosztottjainkkal, az ügyfelekkel  – lényegében bárkivel, illetve, hogy minderre akkor is képesek vagyunk, amikor komoly stressz, vagy nyomás van rajtunk és csak úgy zúdul ránk a sok információ- akkor azt gondolom, hogy már Te is érdeklődést mutatsz, hogy mi minden másra is jó még egy erős érzelmi intelligencia hányados? És hogy hogyan segít az emberi kapcsolatok kialakításában és a kommunikációban? Úgy, hogy az érzelmi intelligencia az, ami lehetővé teszik, hogy érzékeljük magunk és mások érzelmeit és az adott helyzetben a legmegfelelőbb módon reagáljunk rá (asszertív kommunikáció). A Wikipédia is egy jó, összeszedett definíciót hoz, olvasd csak el.

Kíváncsi vagyok, hogy mennyire tudtalak lázba hozni ezzel mostanra, mindenesetre meghívlak most arra, hogy a fenti 10 pontot olvasd át most még egyszer, de immáron úgy, hogy az érzelmi intelligenciáról olvasottakat is beépíted. Nézzünk szúrópróba szerűen egy pár pontot a fentiekből, hogy hogy segít az érzelmi intelligencia?

Azonnal és világosan mutat be egy helyzetet, logikusan érvel és gyorsan hoz döntést váratlan helyzetekben is. – A fejlett EQ-val rendelkező azért tudja ezt, mert fel tudja mérni, hogy éppen ki a hallgatósága és annak a hallgatóságnak a ’szintjét’ képes a kommunikációjával megcélozni, úgy elmondani a mondanivalóját, hogy azt a közönsége megértse, de mindeközben észleli, ha ez nem valósul meg, vagy csak részben és ezt azonnal korrigálni képes. Így elnyeri a megértést, ezzel a támogatási esélyei hatványozottan nőnek, így a javaslatait, döntéseit is szívesen fogadják és nagy hajlandósággal értenek majd vele egyet.

Rengeteg kiváló ötlete van. Az EQ egy olyan képesség is, mely lehetővé teszi, hogy tudatosan olyan érzelmi állapotba kerüljünk, amely produktivitáshoz és sikerességhez vezet. Az érzelmek hasznosításával az EQ-val jellemezhető személy kreatívabban gondolkodik.  Ez az önmotiválás képessége is egyben.

Boldogan ajánlja fel a segítségét másoknak, amikor épp szükség van rá. Az EQ képesség mások érzéseinek olvasására, érzékenynek lenni azokra, illetve befolyásolni őket.

Kiválóan együttműködik többféle típusú emberrel is. Az EQ teszi lehetővé a kielégítő kapcsolatok létrehozását és fenntartását, hiszen a személy képes a figyelmét rugalmasan ráirányítani vagy elirányítani bizonyos dolgokról, megérezni, megérteni a saját maga és mások érzéseit, a megfelelő módon használni, illetve szabályozni azokat.

És innentől rád hagyom, hogy a többi pontot is végig gondold, de hagytam a végére egy igazán remek hírt: az érzelmi intelligencia fejleszthető! Akár felnőttkorban is😊

Hogyan? Erről a következő bejegyzésemben fogok írni. Addig is ajánlom figyelmedbe az alábbi linkeket az érzelmi intelligenciáról (melyek egyben az általam felhasznált irodalmak is voltak):

A blogbejegyzést a Forbes.com Ten Things Every Hiring Manager Is Looking For cikke ihlette.

Vad Ágnes, Business és Life Coach, Okleveles Emberi Potenciál Maximalizáló Coach
Blog, Mindent a coachingról, Uncategorized

Nézz a Jövőbe!

Év vége van. Ne ijedj meg, nem akarok én is az újévi fogadalmakról beszélni. Illetve mégis. Sokan méltatják vagy éppen vitatják az újévi fogadalmak szükségességét, hogy jó vagy nem jó tenni fogadalmakat, segít vagy nem segít az embernek, sikerül-e betartani őket vagy sem – ezekre a pontokra én most nem térek ki. Inkább arra gondoltam ránézni, hogy mi is valójában az újévi fogadalom, ha pőrére vetkőztetjük és elvesszük tőle az időbeli jelzőjét (újévi) és egy hétköznapibb szóval helyettesítjük az ünnepieskedő fogadalom szót? Mert mi a fogadalom tulajdonképpen? Ígéret, adott szó, eskü, becsületszó – ezek mind lehetnek szinonímái. Nekem most az adott szó ezek közül megtetszett. Szavunkat adni – erre készülnek sokan egy új év kezdetén. És vajon mire van szükségünk ahhoz, hogy a szavunkat adjuk?

Talán legelőször is, ki kell találni azt, hogy mire vagy miért is akarjuk a szavunkat adni. Ez lesz a cél.

És lőn, meg is határoztuk a célt.

A gyakorlottabb fogadalom-tevők – vagyis szavukat adók- ilyenkor el is töprengenek, hogy akkor mit is kell tenniük, hogy eljussanak a célig? Végiggondolják a lépéseket, határoznak meg határidőket.

És lőn, lett egy cselekvési tervünk.

És vajon mi a legfontosabb, hogy 1 év múlva, egy újabb újév hajnalán, elmondhassuk, elértük a célunkat? Ha most beszélgetnénk, akkor sokatmondó rádnézéssel tartanék hatásszünetet és várnám, hogy vajon mit is felelsz a kérdésre. A kérdésre a válasz nem bonyolult – nyugtatnálak meg a képzeletbeli beszélgetésünkben és nyugtatlak meg itt is. No, mit gondolsz, mi kell ahhoz, hogy valamit elérjünk? Kérdezem meg kicsit átformálva a kérdésemet újból. És ekkor Neked bevillan! Tágra nyílt szemekkel, fennhangon az arcomba mondod: Hát én! Hogy elszánt legyek! Kell az akaraterőm!

És lőn, megtaláltad a választ. Magadban.

Mert a válasz benned van. Mert a válasz Te magad vagy. Mert a változás benned van. Belőled indul. Te vagy a gazdája. Akkor változtatsz, akkor változol, amikor csak akarsz. Miért kéne neked ehhez egy új évet várni? 🙂 Változz most. Változtass akármikor! Változtass, hogy a magad legjobbja lehess!

Szóval nézz a jövőbe. A jövőt pedig magadban keresd! Nézz magadba! Ehhez ajánlok egy szuper kis tervező füzetet*, amely segít lezárni az éved és megtervezni a következőt. >> Töltsd le innen!

* tervező füzet forrása: YearCompass ; Instagram: #yearcompass

fb_icon_325x325 Csatlakozz Te is a nemzetközi eseményhez és töltsd ki a füzetet 2017.12.26 és 2018.01.06 között >> YearCompass Facebook-esemény


Kedves 2018! Ezúton fogadom, hogy a változtatást aktívan folytatni fogom. Hogy éberen tartom magamban a tanulási, fejlődési igényt és támogatok másokat abban, hogy felfedezzék magukban a változás erejét, hogy a maguk legjobbjai lehessenek!

Blog, Mindent a coachingról

Ünnepeljünk!

– Meghívlak! – szólított meg őszinte mosollyal az arcán az ismeretlen.
– Engem? Mire? – néztem az ismeretlenre a szemem sarkából sandán, kissé talán gyanakvóan is. Hisz’ nem is tudom, hogy ki ez!
– Ünnepelni! – válaszolta mosolyogva, mit sem törődve az én viszolygó pillantásommal.
– Ünnepelni?? És mégis mit? – kérdeztem pökhendien, egy félfintorral az arcomon.  A karácsony még odébb van – fújtattam egyet lerázóan.
– Nem mit, hanem kit: téged! – felelte arcátlanul magabiztos örömmel az idegen.
– Hát ez egyre furább – szakadt ki belőlem az értetlenség. – Mit kell rajtam ünnepelni?
– A sikereidet, amit ma coachként elértél – felelte nyugodtan.
– Te azt meg honnan tudhatnád? Egyáltalán, honnan tudod, hogy coach vagyok és épp mit csinálok? – kérdeztem összezavarodva, de most már kíváncsian meredve az ismeretlenre. Kicsit tán mégis ismerősnek tűnt, most hogy így jobban megnéztem.
– Ott voltam. Láttalak dolgozni. – árulta el sejtelmesen.

Ezzel már végképp nem tudtam mit kezdeni, hát hagytam, hogy folytassa:
– Láttam, hogy maximális figyelemmel, tiszta szemekkel, nyitottan fogtál hozzá a záró háromszög beszélgetéshez. Benned volt a vágy, hogy még ez az utolsó utáni alkalom is legyen jó, hadd mutassa meg itt is a coaching, hogy mire is képes- hadd ragyogjon ma is a coachee és kapjon szárnyakat, ahogy tette eddig is a coaching ülések során. És így is lett: amint megnyílt a tér, amint a coachee megérezte a biztos, értő jelenlétedet, az őszinte kíváncsiságodat, kirobbanó irammal kezdte sorolni, hogy mi minden változott, mi mindent ért el a coaching folyamatban, hogyan segítette ez őt a munkahelyén, de mint magánembert is, mennyire hálás azért, mert új perspektívát lát és új nézőpontra képes most már saját maga is, hogy milyen fantasztikus kincs van a kezében, ami a változás képessége, és az érzés, hogy ő bizony erre képes! Hogy mennyire örül annak, hogy ennek kézzelfogható jelei vannak a környezetében, a közvetlen csapata most először végzett a feladattal határidőre és jól! A főnöke is pozitívan reagált vissza és jelezte neki, hogy maradjon ezen az úton, mert kiváló menedzserjelöltté válhat, hisz nagyon tehetséges. Ahogy mondta mindezt, a coachee ragyogott, belülről ragyogott és csak úgy duzzadt az energiától és a stabil, magát tisztelő önbizalomtól. A főnöke, aki végig ott ült, mosolygott és rendre visszaigazolta a változásokat és nyugtázta, hogy a kitűzött célok bizony 100%-ban teljesültek!

Itt elhallgatott az ismeretlen ismerős, arca kipirult, gyorsabban vette a levegőt és csak nézett rám hosszan. Sütött a pillantása, de álltam. Farkasszemet néztünk egy pár másodpercig mire folytatta halkan, de tisztán érthetően:
– És láttalak. Láttalak téged, ahogy ott ülsz, arcodon szelíd félmosoly, de belül buja, hangos öröm, hogy atyavilág! Hát ez milyen jól sikerült! Büszkén és szeretettel néztél a coachee-ra, volt abban a nézésben valami anyai, mint amikor a szülő látja a gyermeke első lépéseit megtenni. Még ott van mellette, de már elengedte a kezét, mert hisz benne, hogy egyedül is képes járni. Útra kelt. Van ereje, hogy elérje a célját. És hite is. Hogy képes rá. És Te, Coach, Te is hozzájárultál ehhez! Kellett a Te tudásod, hited, tapasztalatod, figyelmed és személyed, hogy ezt láthasd, amit ma láttál! Ez igen! Szép munka volt, gratulálok! – mondta bele egyenesen az arcomba.

Fel sem tűnt, hogy nem is veszek levegőt egy ideje. Hogy visszatartott lélegzettel nézek rá és fel sem tűnt, hogy ahogy hallgatom, boldog, büszke mosoly költözött az arcomra.
– Köszönöm – leheltem halkan – Ez nagyon jól esett! Ezzel sarkon fordultam és a boldog mosollyal az arcomon kacsázva, sasszézva szeltem át a szobát. A fülemben dobogott a vér, a szívem gyorsabban és hangosan vert, arcom kipirult.
– Megcsináltam! – nézett a távolodó sziluettemre az ismeretlen elérzékenyülve.- Most örül! Örül magának! Ünnepeljünk! – vigyorodott el és elhalványodott.

Én meg mit sem sejtve, boldogan trillázva néztem hátra – de már nem volt ott senki. A szoba hátuljában lévő tükörből csak én néztem vissza magamra. Boldogan. Rózsaszínben tündökölve, fanfárok és tűzijáték kíséretében.

Ünnepeltem magam.