Ne is foglalkozz vele! – mondja úton-útfélen sok ember. Gyakran adunk-kapunk bátorításnak gondolt tanácsokat, mint a ’ne aggódj’, ‘nem lesz semmi baj’, meg a ’ne is gondolj rá’. De mi is ezzel a baj? – kérdezed most joggal.
Az, hogy az agyunk nem tudja értelmezni a tagadás nyelvét. Ahhoz, hogy megtudja, hogy mire NE gondoljon, először gondolnia kell rá és azon kapjuk magunkat, hogy pontosan azt tesszük, amit nem akartunk tenni. Mondok egy példát: Ne gondolj a fehér elefántra! De tényleg ne! Egy kicsit se!
Na? Hogy ment? 🙂 Sikerült nem gondolni a fehér elefántra? 🙂
Ha lelki szemeid előtt már szépen kirajzolódott a fehér elefánt, akkor gratulálok – minden rendben van veled! 🙂 Ez pont így működik! 🙂 Daniel Wegner, a Harvard Egyetem professzora ezt az agy ironikus folyamatának nevezi.
Mi is ez az ironikus folyamat?
Legtöbbször képesek vagyunk minden gond nélkül valamire gondolni és annak megfelelően cselekedni.
De minél erősebben törekszünk valamire és minél extrémebb stresszhelyzetben, vagy erős mentális nyomás alatt állunk éppen, annál inkább bekövetkezik az ironikus effektus – annál inkább az történik, amit pont nem akarsz, hogy történjen.
A tudattalan folyamat áttöri a racionális védelmet és a nem kívánt gondolat utat tör és kibukkan. Ezért veszélyesek az olyan ártatlannak induló, magunkban hangosan vagy hangtalanul elmormolt mondatok, mint a ‘nem eszek desszertet az ebéd után’, vagy ‘első randin nem akarok az exről beszélni’, vagy ‘nem mondom el, hogy miért utálom a főnököm az interjún’ … mert akarjuk, vagy sem – a legtöbb esetben a tudatalattink fog érvényesülni és bizony azon kaphatjuk magunkat, hogy már 20 perce megállíthatatlanul zúdítjuk magunkból a szót a volt kedvesünkről a leendő újnak….
Szóval úgy tűnik, hogy minél inkább nem akarunk valamit, annál inkább PONT AZ férkőzik be a tudatunkba és öntudatlanul is azt tesszük – ironikus, mi? 🙂
Hogyan érhető tetten az ironikus effektus?
Wegner szerint az agy ironikus funkcióját a legegyszerűbben úgy lehet szemléltetni, ha egy ingát próbálunk meg mozdulatlanul kézben tartani: talán egy kicsit kileng, de azért sikerülhet. Ha viszont erősen arra koncentrálunk, hogy egy adott irányba nehogy kimozdítsuk, akkor valószínűbb, hogy tényleg kimozdul – és PONT abba az irányba, amibe nem akarjuk…
Egy másik kísérlet szerint arra kérik fel a kísérleti személyeket, hogy olyan dolgokra ne gondoljanak, amelyek erősen izgató hatásúak és ezáltal megnövelik a bőr elektromos vezetőképességét. Ez egy mérhető paramétert jelent annak igazolására, hogy mégiscsak arra gondoltak…. Nagyon trükkös! 🙂
Hogyan tudjuk leküzdeni ezt az ironikus problémát?
Akarhatjuk teljes gőzerővel, hogy ne legyen ez a probléma jelen, de ugye ez így pont nem fog menni. A vágyaink és késztetéseink elnyomása nem tünteti el és nem szünteti meg a vágyakat és késztetéseket, csak a szőnyeg alá söpri őket, ahonnan újult erővel szivárognak majd elő, például kínos elszólások vagy eltúlzott hirtelen reakciók formájában. Az elfojtás és elnyomás helyett tehát más módszerhez kell nyúlnunk, ha kezdeni akarunk velük valamit.
Azt is tudjuk, hogy mindannyiunknak vannak meggyőződései (pl.: ‘nem tudok prezentálni! vagy ‘nem vagyok jó a matekban’, amelyek befolyásolják a velünk történtek feldolgozását, a gondolkodásunkat és a viselkedésünket.
A jó hír az, hogy a gondolatunkat és viselkedésünket viszont mi irányítjuk, úgy is mondhatjuk, hogy olyanná alakíthatjuk a gondolatainkat és a viselkedésünket, amilyenné csak akarjuk.
Ennek mentén nézzük akkor meg, hogy mit is tehetünk:
- Arról beszéljünk, amit elérni szeretnénk
Vagyis kijelentő mondatban, állításokat fogalmazzunk meg (pl. lefogyok év végére) állítsunk valamit és ne tagadjunk (nem eszek sokat, mert fogyózom). Ez lesz a célunk, amit el akarunk érni. - Gondolatban játsszuk el, hogy sikerül.
Igen, gondoljuk csak szépen végig lépésről-lépésre, hogy hogyan fogjuk a tervezett dolgot JÓL csinálni! (pl: Megtervezem mindig előre, hogy másnak mit fogok enni, ehhez vásárlólistát készítek és bevásárolok előre, mindig azonos időpontban, napi 5-ször eszem, csak az evésre figyelek, lassan eszem, eleget iszom, rendszeresen mozogni járok, havonta mérem majd magam, az első hónap végére 2 centivel kevesebb lesz a csípő kerületem, stb-stb..) - Képzeljük el a következményeket, ami a célunk elérésével jár.
Gondoljuk át a negatívakat is, hogy mi a helyzet, akkor, ha nem sikerül a célunk, az hogyan hat ránk, mennyire tesz bennünket a sikertelenség motiválatlanná – ha azzá tesz, akkor a célunk, nem is cél… úgyhogy lépjünk csak vissza az 1-es pontra szépen 🙂 Ha meg vonzónak, vagy legalábbis okénak találjuk a következményeket, az jó hír, mert akkor elég motiváltak leszünk ahhoz, hogy tényleg a tervezett cél irányába cselekedjünk. A motiváltságunk adja a cselekvési erőnket. - Higgyük el, hogy rajtunk múlik a dolog, a felelősség is a miénk.
Önbizalom és önbizalom! Nagyon fontos! A mi tervünk, a mi célünk, a mi gondolatunk, a mi tettünk- hát ki vállalja érte a felelősséget? A Nagyi, vagy a Szomszéd? Ugye hogy nem 🙂 Mi magunk vagyunk felelősek a saját döntéseinkért és tetteinkért. - Ismételjük az előző lépéseket addig, amíg ‘automatikussá’ nem válik.
A gyakorlat itt is mesterré tesz 🙂 És Muhammad Alinak is bevált: minden meccset lejátszott gondolatban előre, fizikailag is elpróbálta az elgondolt ütéseket, addig ismételte amíg az ’rutinná’ vált. Sokkolta a közönséget, amikor előre megmondta, hogy melyik menetben fogja kiütni az ellenfelét, mert szinte mindig így is volt. Ha neki működött, akkor neked is fog!
No kérem, ha már itt tartasz, akkor az a jó hírem, hogy ma is tettél valami hasznosat magadért: megértetted, hogy a fehér elefánt nem is annyira fekete bárány, csak tudni kell vele szépen bánni!
Jó gyakorlást kívánok, jelezz bátran, ha tudlak segíteni az úton vagy szeretnél erről többet tudni!
Díjmentes 0. találkozó: 60 perc együtt: csak Te meg én – na és a coaching 😊 Megismerheted, hogy milyen is az a coaching és engem is megtapasztalhatsz életnagyságban 😊 Itt foglalhatod le az időpontodat.
