Meg vagyok győződve róla! – mondjuk állunkat felszegve, magunkat kihúzva. Vajon van fogalmunk arról, hogy ezzel mit is veszünk a vállunkra? Vajon sejtjük, hogy épp egy ördögi kör kellős közepén vagyunk? Hogy miért?
Mert szentül hiszünk a meggyőződéseinkben, mélyen belénk ivódtak, gyakran eggyé válnak velünk és önmaguktól ritkán változnak. És mi ezzel a baj? – kérdezed.
Néha semmi- mondom én. Néha meg életünk végéig rossz hatással vannak ránk.
De mi is valójában a meggyőződés?
A meggyőződés olyan feltételezés, amelyeket helytállónak gondolunk és ezért szerepet játszanak a saját valóságunk megformálásában. Például: mindig rosszul emlékszem az évszámokra; mindig eltévedek idegen helyen, az összes nő pletykál, az összes pasi sörözik, sosem érek oda sehová időben, nem bírok reggelente felkelni, stb.
Tapasztalataink a meggyőződéseink szűrőjén jutnak el hozzánk, vagyis CSAK azokra az információkra irányítjuk a figyelmünket, amelyek megfelelnek ezeknek a feltételezéseinknek: vagyis ha épp mégis beugrik az évszám, ezt figyelmen kívül hagyjuk, ahogy azt is, ha mégsem késtünk el a találkozóról. Még csak tudomást sem veszünk ezekről az információkról – szóval figyelem, mert pont itt bukjuk el a dolgokat!
Elbukjuk, mert a meggyőződésünk kihat a gondolkodásunkra, azon keresztül a tetteinkre, a lelkiállapotunkra, viselkedésünkre: és tényleg azon kapjuk magunkat, hogy nem jut eszünkre az a hülye évszám és már megint elkéstünk.
Ezért okkal történik az is, hogy akik elkönyvelték magukat ’rossz előadónak, aki folyton besül a prezentációk során’ és ebben a hitben/meggyőződésben léteznek, akkor mihelyst prezentációra kerül sor, már cikázik is bennük a gondolat, hogy ’béna vagyok!’. Idegesek lesznek, gyomruk diónyi lesz. Ha meg ideges vagy, akkor ez bizony meglátszik rajtad a prezentáció közben, mert hadarsz vagy dadogsz, kerülöd a szemkontaktust – és igen, a közönség egy idő után már nem figyel és észleli a te zavartságodat. Benned meg már megy is az önigazolás: hogy na ugye! Mondtam, hogy béna előadó vagyok!
De vajon ez tényleg így van? Tudunk ezen változtatni?
Én azt mondom, hogy érdemes a meggyőződéseinket együtt magunkat is felülírni időről-időre. A meggyőződéseinket mi hozzuk létre, tehát mi is vagyunk azok, akik változtatni, formálni tudjuk azokat. Szóval álljunk meg egy pillanatra, amikor épp benne vagyunk a ‘soha sem’, vagy a ‘mindig’ mondatainkban és kérdezzük meg magunkat, hogy tényleg sose, meg tényleg mindig??? Ha a válaszunk, hogy azért vannak kivételek – akkor nyert ügyünk lehet. Ha meg nem emlékszünk kivételre (ami könnyen lehet, lásd önigazolás fentebb), akkor meg legyen bátorságunk megkérdezni magunktól, hogy tudnánk-e azt a berögzült dolgot máshogy csinálni? Mi kell nekünk ahhoz, hogy a rossz tapasztalatainkat felülírjuk? Mit tehettünk azért, hogy befogadjuk azt az információt is, amikor épp ‘kivétel’ van és az a bizonyos dolog mégis jól sikerült? Hogyan győződünk meg arról, hogy a jó kimenetelt is érzékeljük és elraktározzuk?
Ezen a ponton talán már láthatod, hogy nekem is van egy meggyőződésem: az, hogy igenis lehet a meggyőződéseken változtatni és neked is menni fog! 🙂 Nehéz dolgod lesz elhitetni velem ennek az ellenkezőjét .) De azért csak próbálkozz 🙂
Te milyen meggyőződésedtől szeretnél szabadulni? Írd meg nekem és találjuk ki rá a megoldást együtt:
Díjmentes 0. találkozó: 60 perc együtt: csak Te meg én – na és a coaching 😊 Megismerheted, hogy milyen is az a coaching és engem is megtapasztalhatsz életnagyságban 😊 Itt foglalhatod le az időpontodat.
