Blog, Mindent a coachingról

Mi van akkor, ha szembejön a dilemma?

Joggal kérdezhetsz vissza, hogy hát mi lenne? Mindig jöhet szembe egy dilemma. Ez egyszerű kérdés: válaszolni kell rá és meg kell oldani.

Nos igen: sokunkban ez a természetes igény, ami azonnal felmerül, ha dilemmával találkozunk. Sokunkban meg nem, ez is oké. Én az a típus vagyok, aki meg akarja oldani a dilemmát és nem által farkasszemet nézni vele, hogy aztán egyszer és mindenkorra véget vessen neki.

– És mi ezzel a baj? – kérdezi azonnal a Belső Dilemma Menedzserem tudálékos hangon.
– Az, hogy ez a természetes, magamból kitörő, megoldást kereső késztetés nem differenciál. Nem tesz különbséget, hogy ez az most az én dilemmám, vagy más dilemmája – felelem én meggyőződéssel a belső hangomnak.
– Aha… és ezzel mi a baj? – folytatja kissé feszélyezettebben a dilemma-központomat jól képviselő Belső Dilemma Menedzserem.
– Hogy ez coachként nem támogat sem engem, de a (látszat ellenére) a coachee-t sem. Az, hogy ha egy coaching helyzetben meghallom a szót, hogy dilemma, bennem pedig azonnal az kezd el kattogni, hogy meg kell oldjam ezt a dilemmát … pedig ez az Ő dilemmája…. akkor ez nem segít…. Ezzel én úgy fogom az Ő dilemmáját, mint a kutya a szomszéd kutya csontját. Erőből akarom magamnál tartani. Én akarom megoldani. De ez a dilemma az övé! És a dilemma-ráharapásnak van egy súlyos mellékhatása is: közben megszűnök a coachee-ra magára, vagyis az emberre figyelni, mert a dilemmát nézem, arra fókuszálok.
– Izé… ezt most miért mondod el pont nekem? – kérdezi tágra nyílt szemekkel, értetlenkedve a Belső Dilemma Menedzserem. Azt mondod, hogy te miattam nem vagy jó coach? – kérdezi elbizonytalanodva és dilemmára készen.
– Nem megyek bele ilyen provokációkba – mosolygok rá huncutul.
Nem hagyom, hogy Te, Dilemma, vezérelj mindig mindent. Fontos tudnod, hogy tudok nélküled is élni. Kérlek békélj meg ezzel – mondom, és szelíden nyújtom felé a jobb kezemet.

Látom rajta, hogy hezitál.
– Mi lesz akkor így az állásommal? – kérdezi dilemmázva miközben ő is kezet nyújt.
– Nem tudom – mosolygok megkönyebbülve és ezúttal dilemma-mentesen.

← Back

Thank you for your response. ✨

Vad Ágnes, Business és Life Coach, Okleveles Emberi Potenciál Maximalizáló Coach
Blog, Mindent a coachingról

Milyen egy coaching folyamat velem?

  • Pontosan átbeszéljük, hogy mi igen, vagy épp mi nem tartozik a coachingba.
  • A folyamat során a mindfulness, a tudatos életmód kialakítását támogató technikával dolgozom, mely bizonyítottan stresszoldó hatású és amiket Te is elsajátíthatsz a folyamat során.
  • Rálátást és megértést kapsz önmagadról, mélyül az önismereted.
  • Tudatosságra törekszünk: megtanulod hogy hogyan lehetsz tudatosabb akár a kommunikációdban, a munkádban vagy akár az élet más területein is.
  • Egyenrangú, partneri együttműködést alakítunk ki egymással, amelyben a szerepeink szerint vállaljuk a saját felelősségünket.
  • Garantálom a tisztességes, becsületes, őszinte magatartást és nyelvezetet a munkánk során is – ahogy magánemberként is teszem ezt.
  • Meghallgatlak és megértelek. Nem ítélkezem, mert képes vagyok saját érzelmeimet, meggyőződéseimet megfelelően kezelni.
  • Kizárólagos figyelemmel kísérlek a találkozónk során és kérdéseimmel felismeréseket ébresztek benned.
  • Támogatlak saját gondolataiddal, segítem az önmagadra vonatkozó felismeréseidet, de ha kell, kihívásokat támasztok és megünneplem a sikereidet.
  • Bátorításommal aktivizállak és mozgásba lendítelek. Segítséget nyújtok neked a célok kitűzésében, új utak nyitásában és az ezekre vonatkozó reális cselekvési tervek összeállításában.

Díjmentes 0. találkozó: 60 perc együtt: csak Te meg én – na és a coaching 😊 Megismerheted, hogy milyen is az a coaching és engem is megtapasztalhatsz életnagyságban 😊 Itt foglalhatod le az időpontodat.


ICF Member

ICF tagként a professzionálisan képzett coachok nemzetközi közösségéhez tartozom.


Human Potential Certification - VadAgnes.Coach

Okleveles Emberi Potenciál Maximalizáló Coachként szakszerűen hozom ki belőled a legjobbat.


További információk rólam:


Fontos információ: Törvényesen ma Magyarországon csak orvos diagnosztizálhat és gyógyíthat. Az általam nyújtott szolgáltatás mns. egyéb oktatásnak (Teáor: 855901) minősül. Az előzőek következtében nem végzek pszichoterápiát, ill. tevékenységem nem helyettesíti az orvosi kezeléseket. 

Coachként abban segítek, hogy felismerd, tudatosítsd és megszabadulj azoktól a gátaktól, melyek akadályoznak a fejlődésben, továbblépésben. Egészségügyi, üzleti vagy egyéb döntések meghozatala előtt konzultálj szakértővel; a coaching során elhangzott információk felhasználása kizárólag a Te felelősségedre és kockázatodra történik. A coach semmilyen felelősséggel nem tartozik, hogy Te hogyan alkalmazod (és alkalmazod-e) a kapott gyakorlatokat, információt.

Blog, Mindent a coachingról

Véletlenek nincsenek …?

Azt mondják, hogy véletlenek nincsenek – főként nem egy magam által írt blogban, ugye…

A dolgok összefüggenek, összeérnek. Valahol biztosan. Szóval az sem véletlen volt, hogy pont coach képzésre jelentkeztem közel 40 évesen (igen-igen, ez a mágikus szám, nálam is egy fordulópontnak tűnik). Az elmúlt években egyre többször, egyre tisztábban láttam és hallottam meg magamat, hogy mi az, amit szeretek, mi okoz örömöt, mi az, ami erőfeszítés nélkül, spontán is jól megy. És ez kijelölt egy haladási irányt a számomra. A coach utamat. Könnyű volt erre az útra rálépni, jól esett nekem ’belül’ és semmi nem állt az utamba ’kívül’. Természetesen jó érzés volt, olyan, mintha mindig is ezt csináltam volna.

A ‘hivatalos coach-csá válásom’ úgy kezdődött, hogy 2017-ben, egy márciusi napon, ott találtam magam egy teremben tíz másik nővel. Akik szintén vágytak a coach szakma mélységeinek elsajátításásra. Én meg titkon arra is vágytam, hogy legyen legalább egy férfi a csoportban. Csak mert az jó. Jó, ha a különböző energiák jelen vannak. De nem volt egy sem. Erre találtam egy nekem tetsző magyarázatot: ez pont így lesz jó, mert nem tereli el a figyelmemet férfi-energia (mert igen, el tudja :)), így nyugodtan és teljes sávszélességgel lehetek befogadó arra, ami majd következik. Beleértve magamat, a saját reakcióimat, érzéseimet is. Hogy mennyire beletrafáltam ebbe, azt csak most, pár hónappal később, a saját lábamra való állásom közepette kezdem csak kapizsgálni….

Fókuszáltnak és el-és befogadónak lenni egyszerre szinte kizárja egymást, hiszen ha nagyon figyelsz valamire, hogy engedhetsz be mindent és hogy fogadhatod el azt mind ítélkezés nélkül? Mégis ez a kívánt állapot a coach minőségünkben, ebben az állapotunkban tudjuk legjobban támogatni a másik embert. A helyzet az, hogy ezen állapot elérése magánemberként is cél kell, hogy legyen. Véletlen volna a mondás, hogy ha megtalálod magad, minden mást megtalálsz….?  Ugye, hogy nem? John Whitmore* is erre jutott: ” Fejleszd a tudatosságod. Sok coach és más ember is úgy érzi, hogy a tudását folyamatosan fejlesztenie kell, tréningre kell mennie, pedig a belső munkánkat kell elvégeznünk.”

Szóval most itt vagyok és figyelek (=fókusz) és várom, hogy láthassalak Téged (=el- és befogadlak). Mikor kezdünk?

*John Whitemore: Coaching for Performance: Growing People, Performance and Purpose

← Back

Thank you for your response. ✨