Multi után Vállalkozás: Milyen volt az első évem szabadúszóként?

A szaftos részletek, amiket most elmondok – 1. rész

Elkezdeni nehéz. Tartja a mondás és tartom én is, mert ez elég sok mindennel így is van az én sztorimban is. Nálam például igaz arra, hogy 18 év multinacionális vállalatoknál töltött idő után döntöttem úgy, hogy 2019. januárjától főállású coach leszek. Teszem ezt vállalkozói formában és önszántamból 😊 Igen nehéz volt ezt a döntést és lépést meghoznom. Megéléseimet rendszeresen megosztom Veled, olvashattál már az első 60 napomról, majd az első 6 hónapomról, hogy miért is döntöttem úgy, hogy otthagyom a munkahelyemet és most készen állok arra, hogy megosszam az első 1 évem tapasztalatait is.

Ha már több posztot is olvastál tőlem, tudhatod azt, hogy inkább hosszabb mondatokkal fejezem ki magamat mintsem rövidebbekkel, úgyhogy biztatlak, hogy most is dőlj hátra, mert eltöltesz egy pár percet most velem és a gondolataimmal 😊 Erre biztatlak akkor is, ha ez az első alkalom, hogy olvasod a soraimat, különösen, ha rászánod magad, hogy a korábbi előzményeket is elolvasd (linkeltem, hogy könnyebb legyen😊).

Hol is kezdjem?

Ez egy fontos kérdés a blogírás közepette is, ám kardinális kérdésként jelent meg többször is bennem az év folyamán is. Amikor az ember lánya ráveszi magát, hogy fejest ugrik az ismeretlenbe és vakmerőnek ható módon követni akarja az álmait, akkor az első mámoros ’Szabad vagyok, azt csinálok, amit akarok!’ érzés mellett elég hamar megérkezik a pillanat, amikor felmerül a kérdés: hogy öööö, hol is kezdjem? Azt vettem észre, hogy ötletekben, majd konkrét tervekben sosem volt hiányom eddig sem és ez bizony jól jött az új életformámban is az év során. Nagyon könnyen aktivizálom a kreatív énemet, ami nagyszerű érzés, mert az elmúlt években szegénykém elég elhanyagolt volt. Ehhez nem kell mást tennem, mint pontosan tudni a saját motivációmat: hogy mit is akarok valójában az életemmel kezdeni. Mivel erre a kérdésre már van határozott válaszom (amin hosszú időn keresztül tudatosan dolgoztam!), így elég felidézni a saját magam válaszát és ez máris elég napindító energiának bizonyult. Talán furán is hangzik, de az év legtöbb napján alig vártam, hogy elkezdődjön a nap és csinálhassam a dolgomat.

Ám amíg a sok ötlet lehet hasznos, addig, ha túl sok van, akkor az ember könnyen elvész a lehetőségek közt. Nekem ez utóbbival meggyűlt egy kicsit a bajom, időről-időre fejen kellett magamat billentenem, hogy ne forgácsoljam szét a saját figyelmemet, időmet és erőmet, hanem mihamarabb jussak döntésre, hogy melyik terv/ötlet után is megyek és akkor foglalkozzak csak azzal. Amikor ezt nem tettem (mert ha hiszed, ha nem, nekem is van úgy, hogy elvesztem a saját irányításomat 😊), akkor azokon a napokon volt, hogy már dél is volt, mire elkezdtem azzal foglalkozni, ami aznapra fontos volt. Ez persze nem vészesen ’rossz’, de megérzem a különbséget, amikor már reggel 8-kor neki állok és pont azt csinálom, amire tényleg szükségem van. Leginkább az a különbség, hogy ezekben az esetekben délre már készen is voltam azzal a feladattal, ami nagyon klassz érzés 😊

Szummázva fentieket: a kreativitás és a fókusz is egyaránt fontos tényező, jól jön, ha mindkettő rendelkezésre áll, ám érdemes őket térben és időben tudatosan szétválasztani 😊 Legyen hely a kreativitásnak, de tudjak koncentráltan fókuszálni is. Tavaly ilyenkor ezt a két energiát az üzleti  és marketingtervem elkészítésre fordítottam – ezt most is fontos lépésnek gondolom, jó, hogy helyeztem rá fókuszt. Könnyebbé tette azt számomra, hogy amikor ’szertelen’ vagyok, akkor szépen tudjak megint fókuszálni 😊

Hogy sikerült az éved?

Teszitek fel többen is ezt a kérdést nekem az utóbbi pár hétben. És bevallom, nehéz erre egyszóval vagy röviden válaszolnom. Azért nehéz, mert vállalkozni sem fehér vagy fekete. Vagy ha az, akkor én nem vagyok ehhez elég fekete vagy fehér 😊 A legrövidebb válaszom mégis az (és így nem tartom fel azokat sem, akiket már a részletek nem izgatnak annyira), hogy:

’Messzemenőkig ez volt a legjobb évem az elmúlt 6-8 évem során. Rég éreztem magam ennyire ’egyben’ és rég éreztem magam ennyire hatékonynak is.’

És hogy ez pontosan mit is jelent? No, ha tényleg kíváncsi vagy, akkor jöjjenek a szaftos részletek😊 Úgy döntöttem, hogy válaszolok azokra a kérdésekre, kommentekre, hiedelmekre, melyek egyrészt tőletek érkezik, másrészt meg magam is gyártom őket 😊

Mitől volt ennyire jó az első év?

Nagyon jó érzés azzal foglalkozni nap mint nap, amiben igazán jó vagyok és amit igazán szeretek, mert az a valami nekem fontos és hasznosnak is gondolom. Nekem a coaching ilyen. Szívesen csinálom, tanulok és teszek azért, hogy minél jobb legyek benne és örömmel tölt el a közvetlen, direktbe érkező visszacsatolás tőletek, hogy ez Neked, Nektek is jó 😊 Rendszeresen magam előtt látni a ’munkám eredményét’, azaz Téged; Veled együtt megélni a felismeréseidet, az aggodalmaidat, a félelmeidet, a motivációdat, minden apróbb és nagyobb rezdülésedet – azaz önnön magadat, ez számomra felbecsülhetetlen fontosságú és értékű! Látni azt, ahogyan változol, épülsz és fejlődsz, ez mind nagyon inspiráló számomra és örömérzetként, plusz energiaként is megélem. Talán ezért is érzem úgy, hogy amellett, hogy ez egy feszített tempójú év volt, hiszen mégiscsak a 0-ról indultam, mégis pozitív energiamérleggel zárom az évemet.

Mi ment jól nekem, mint vállalkozó coach?

• Előkészítés és tervezés az eddigi tudás és tapasztalás hasznosításával: Egyértelműen hasznomra váltak a korábbi, versenyszférában szerzett alkalmazotti, vezetői tapasztalataim, hiszen ezeknek köszönhetően gazdasági tudatossággal indultam neki az első évemnek. Ez azt jelenti, hogy anyagilag megterveztem és előkészítettem az első vállalkozói évemet, így nem az ’üres medencébe’ ugrottam fejest. A korábbi tapasztalatimnak, tudásomnak köszönhetően nem idegenkedtem az üzleti tervezéstől, ahogyan a marketingtől sem, így mint vállalkozó is elkészítettem ezeket 2019-re vonatkozóan. Természetes volt számomra a gondolat, hogy ’belépni a piacra és megvetni ott a lábam’, ehhez több kell majd, mint szerencse. Nem féltem hát használni marketing tudásomat, nem féltem kiépíteni a személyes márkámat, hiszen tisztában voltam vele: először magamat érdemes eladnom 😊 (megjegyzés: ehhez jól jön az, ha tudom, hogy ’ki vagyok én’, vagyis az önismereti munka már jóval korábban elkezdődött nálam is)
• Online jelenlét: Akik régebb óta követik az írásaimat, tudhatják, hogy pl. a LinkedIn-en már akkor is rendszeresen posztoltam, amikor még nem voltam főállású vállalkozó. Ez lehetővé tette számomra, hogy mire azzá váltam, már volt egy kialakult olvasótáborom, már volt rutinom és tapasztalatom a posztok írásában és arról is, hogy hogyan is működik a platform.
  
  Mondanom sem kell, ez nagy helyzeti előnynek bizonyult és bátorsággal kezdtem el építeni a további online megjelenésemet is. Mostanra elmondhatom, hogy a #VadAgnes gondolatokat több ezren rendszeresen követitek nyomon. Azt sem titkoltam eddig sem, hogy az ügyfeleim jelentős részét (85%) az online felületeken megjelent posztjaimnak köszönhetem.

• Igényteremtés: Bejegyzéseimet idén több mint 13 500 ember olvasta, ami több mint 24 000 oldalmegtekintéssel járt (azaz egy ember, ha már a weboldalamon járt, akkor még egy másik oldalt megnézett a honlapomon). Csak hogy tudd hová rakni ezt a számot, a honlapom már 2018-ban is működött, csak akkor még nem ’toltam teljes munkaidőben’ a coachingot. 2018-ban 1645 látogató volt és 3307 oldal megtekintés. Egy évvel később, azaz 2019-ben ezek a számok megnyolcszorozódtak – nekem ez így tetszik! 😊

És hogy mi történt a sok látogatóval a honlapomon?
2019-ben 102 emberrel találkoztam coaching beszélgetés céljából.  Talán épp Veled is 😊 Nagyon örülök, hogy megkapom a figyelmedet és igényt tudok benned teremteni arra, hogy gyere, bátran próbáld ki a coachingot, mert jót teszel ezzel magadnak 😊 Minden coaching beszélgetés tartogat számomra is inspirációt és tanulást is. Őszinte érdeklődéssel iszom a szavadat és alig várom, hogy kibontakozz előttem, hogy lássam ’ki is vagy’. És ez rendre megtörténik, én pedig rendre hálát érzek és Veled örülök, amikor magad is meglátod magadat. Általad és Veled, csak idén több mint 250 coaching órát jegyezhettem fel a coaching naplómba 😊.

• Folyamatos tanulás: Amíg sok dologban hasznos volt az eddig megszerzett tudásom is, azért sok olyan dolog volt, ami tanulásra késztetett. Nem is beszélve arról, hogy jómagam a tanulást értéknek, befektetésnek is látom. Voltak ebben egyszerűbb tanulási folyamatok, mint pl. ’hol ebédeljek, ha otthonról dolgozok?’ kérdés, mert ha főzök, akkor nem dolgozok (este meg inkább a családdal vagyok, mint főzök – ezt már ismertem magamról), ha meg rendelek, az egyrészt drága, másrészt attól még a család többi tagjának nem lesz kajája 😊; meg voltak olyanok is, hogy pl. ’hogyan építsek ki és árazzak egy szolgáltatási csomagot’; vagy ’mire érdemes specializálódnom, mint coach’.
  [Ha valakit érdekel, végül az ebéd kérdését rugalmasan kezelem: sokszor hétvégén több napra is főzök, van, hogy pl. főzök olyat magamnak, ami 30 perc alatt megvan és van, hogy rendelek, de akkor a többieknek is 😊. Az árazással kapcsolatban pedig szakember segítségét vettem igénybe, aki vérprofi ezen a téren. Szeretek vérprofiktól tanulni 😊 Specializációnak meg az emberi potenciál felmérését és maximalizálást választottam, ezt lett a PACSI 😊]

• Önismeret: már lerágott csontként hangozhat ez a szó, de továbbra is határozottan állítom, hogy kardinális fontosságú egyébként is, meg induló vállalkozóként is 😊 Nekem is nagy előnyömül szolgált, hogy tudom, bizonyos helyzetekben milyen reakcióra számíthatok magamtól. Pl. hogy tudom, hogy hajlamos vagyok bizonytalankodni, túlagyalni, komplikálni dolgokat és azt is tudom, hogy mikor teszem ezeket. Tudom azt is, hogy szeretem azt hinni, ’objektív vagyok magammal kapcsolatban’, ám ez a mindennapokban inkább erős önkritikát és kevesebb önelismerést jelent. Vagyis tudatosan szánnom kell időt arra, hogy elismerjem az eredményeimet 😊 Az alapos önismeret (mely folyamatosan mélyülhet) kockázat- és kudarccsökkentő hatású, és nem azért, mert nem fog az ember hibázni, hanem azért, mert tudja, hogy mi fog történni benne/vele, amikor igen 😊 És ha ezt tudja, akkor már nem is tűnik olyan kockázatosnak mégis nekifutni 😊

• Vágyak megélése: Tavaly ilyenkor nagyon vártam már, hogy legyen végre olyan időszak az életemben, amikor azt ’csinálom, ami nekem fontos, amiben jó vagyok és ami másoknak is jó, szerettem volna újra megélni az alkotás, a teremtés folyamatát, hogy valami olyan történik, ami korábban nem és amiben örömmel vállalom a saját felelősségemet. Szerettem volna az eddigi tudásomra alapozva új dolgokba kezdeni, és új szakterületbe igazán mélyen beleásni magam. Egy vállalkozás indítása mindezekre ’remek játszótér’. Lelkességem nem ismert határokat az év 330 napján 😊 Valóban átélni mindazt, amire korábban vágytam, nagyon jó érzés. És lám, maradt még több mint 30 nap az évben így is, ami az aggályoknak, a félelmeknek, rosszkedvnek, a halogatásnak, a lustaságnak jutott 😊 Ezt elfogadni, hogy ezek IS az út részei, hogy bizony, még amikor a ’csillagok is együtt állnak’, akkor is van úgy, hogy  nincs kedvem, hogy nem sikerül….. ez nekem fontos tanulás, ahogyan az is, hogy ezeken át lehet és át is tudok jutni 😊

Mi az, amire még álmaimban sem gondoltam és lett belőle akár siker, akár kudarc?

• Már az első hónapokban is lesznek ügyfelek! – Ha valaki azt mondja nekem, hogy január második felében lesznek ügyfeleim, nem hittem volna neki. Pedig többen is úgy voltatok vele, hogy a 2019-es évet magatokkal, magatokért és velem együtt kezditek 😊 Úgy alakult, hogy többőtökkel azóta is tartom a kapcsolatot és nagyon jó látni, hallani, hogy a coaching során generált energia, lendület és önismeret nemcsak kitart, hanem visz benneteket előre! És persze, ez sem történt teljesen ’véletlenül’. A váltásomra hosszabban készültem lelkiekben és anyagiakban egyaránt, ám aktív ’ügyfélszerzésben’ nem voltam egészen idén januárig. Utólag igazolva látom azt a gondolatomat, hogy előnyös az, ha ’személyes márkaépítés’ időben hamarabb kezdődik, mint az ’értékesítés’ maga. Mielőtt idén januárban kimondtam direktben azt, hogy ’a mai naptól főállású coach vagyok, itt vagyok, gyertek és dolgozzunk együtt’, azelőtt már egy éven keresztül gyártottam tartalmat, facilitáltam remek beszélgetéseket, hoztam létre meet-upokat – azaz mutattam meg magamat. Azt gondolom, hogy ez jó volt így, hiszen mire valóban vállalkozóvá váltam, addigra már voltak olvasóim, követőim, ’ismeretlen ismerőseim’ sokan, akik közül többen is valódi ismerősökké, barátokká, ügyfelekké is váltak 😊

• Álmomban sem gondoltam volna azt, hogy 2019. január 4-én, a főállású vállalkozásomba állásom 4. napján már „betegszabira” fogok menni … kificamítottam ugyanis a bokámat (erről persze írtam, mert a kezem ettől még működött :D), ahogyan azt sem gondoltam volna, hogy egy szép, látási viszonyokban rendezett meleg nyári napon rommá töröm az autómat annyira, hogy jobb döntés lesz eladni és venni egy újat ☹ Csak hogy biztosan emlékezzek a történtekre, a baleset során megsérült az ujjam és sínbe is kellett tenni, mely több napon keresztül vádlón emlékeztetett a történtekre (bizony, volt ebben önvád rendesen). És ha mindez nem okozott volna elég bizonytalanságot, nehézséget, akkor ráadásként szeptemberben megműtöttek epekővel. Szerencsére ez utóbbit már tudatosan terveztem pont azért, hogy amennyire lehet, redukáljam akár a munkából való kiesésemet, akár a járulékos nehéz érzeteket magamban. Mert hogy ezek az esetek azért masszívan felhangosították bennem az összes aggályomat, kételyemet és alaposan megcincálták a magamba vetett hitet is (biztos, hogy a vállalkozni akarok? biztos, hogy tudok venni egy másik autót és nem kopik fel az állunk? biztos, hogy meg tudom én mindezt csinálni?)
  
  Jelentem, nem adom könnyen magam és az utóbbi években kifejlesztett tudásom szerint külső segítséget (mentor, szupervízor, barát, család) is kértem. Így volt alkalmam nemcsak az ’átmeneti hithiány’ állapotot és következményeit megélni, hanem sikerrel túl is jutni rajta. És tudom, hogy hullámvölgyek mindig is voltak és lesznek is és egyre többet tudok, tanulok arról, hogy hogyan is vészelhetem át ezeket az időszakokat a legjobban 😊  

• Úgy indultam tavaly ilyenkor, hogy lesznek rendezvényeim. Mert speciel pont vállalati rendezvényekkel foglalkoztam az alkalmazotti létem utolsó éveiben, szóval úgy gondoltam, hogy ezt biztosan tudom, hogyan is kell. Amolyan pár órás, workshopos, beszélgetős, egy-egy témát boncolgató előadásokra gondoltam, kb. kéthavi rendszerességgel. Ehhez képest egyet terveztem és mivel arra kevés volt a jelentkező, ezért elmaradt. Nem szégyellem bevallani, hogy csalódott is voltam, bekapcsolt a ’mit csinálok rosszul?’ lemez elég hamar. Jobbnak láttam hát másokkal is beszélni arról, hogy mi is ebből az én tanulságom. Persze több is van (időzítés, téma, célcsoport, helyszín, stb), számomra most a legfontosabb, hogy egy elmaradt rendezvény nem egyenlő azzal, hogy soha nem is fog sikerülni összehozni egy másikat 😊 Ezen a ponton feladni olyan lenne, mintha meg sem próbáltam volna. Úgyhogy készüljetek: azért is fogok olyan rendezvényeket összehozni, hogy pótszéket kell majd behozni! 😊

• Az első blog bejegyzéseimet az év elején tényleg csak a magam kedvére írtam, amolyan ’terápiás’ jelleggel kiírtam magamból mindent, hiszen a tavalyi és idei években nagy változások történtek, pontosabban nagy változásokat generáltam én magamnak. Hamar kiderült számomra, hogy jól esik, ha ezekről beszélek és írok is, könnyebben tudom feldolgozni és hamar látszódott az is, hogy Te kedves Olvasóm, pedig partnerem vagy és értő figyelemmel olvasod a soraimat 😊 Ezt szívből köszönöm, jó érezni azt, hogy többen is vagyunk, akik hasonlóan gondolkodnak és éreznek! Azt is hallom Tőletek, hogy a soraim bátorításul, megerősítésként szolgálnak, melyek hullámain megmozdultok és tesztek magatokért. Sokan írtok nekem a kommenteken keresztül, külön üzenetekben, emailekben, hogy hogyan és miként is támogatott benneteket ’az a bizonyos írásom’, hogy hogyan inspirált benneteket az, hogy ha még egyszer is, de beszéltünk egymással. Ilyenkor mindig úgy érzem, hogy általatok én is ajándékot kapok, mert fantasztikus azt érezni, hogy ’beengedtek’ és kapcsolódni tudunk úgy, hogy az előrevisz benneteket! Azt írjátok, mondjátok, hogy szeretitek az írásaimon keresztül érződő pozitív hozzáállást, emberséget, hogy ’hasonlítok rátok’, hogy merek írni örömről és bánatról egyaránt, hogy úgy vagyok pozitív, hogy nem vagyok ’túl rózsaszín’, de nem is mindig akarom megmondani a ‘tutit’, vagy nem akarok tökéletesnek tűnni. Örülök a benyomásaitoknak és sokszor mondtam már meg fogom is: KÖSZÖNÖM! Már egy jó ideje nem csak magam miatt írok, hanem miattad is kedves Olvasóm! Örülök, hogy ebben a formában is adhatok Neked is – és nekem elég jó, ha mindig ’csak egy embernek’ adok: épp annak, akik olvassa a soraimat: épp Neked!

• És amíg a blogírással kapcsolatban a fentieket egyértelműen pozitív hozadékként élem meg, addig igen, van árnyoldala is a dolognak, mint ahogy a fény sincs az árnyék nélkül. Az nekem természetes, hogy mindannyian mások vagyunk és ebből kifolyólag mindenkinek más fog tetszeni, szóval nem törekszem arra, hogy ’mindenkinek megfeleljek’, ám nem törekszem arra sem, hogy ’szuperkülönleges’ legyek. Önmagam akarok lenni, olyan, amilyen én vagyok: emberszerű magatartással, tele gondolatokkal, jó sok érzéssel, jó és rossz döntésekkel, örömmel és bánattal, olyan valaki, aki igényes a munkájára, környezetére, másokra és magára is. Ám időről-időre van, hogy valakinek mindez mégis ’túl rózsaszín’, ’túl negédes’ vagy csak ’túl valamilyen’ és páros lábbal ’belém száll’, csak azért mert neki az esik éppen jól. Nekem meg nem esik jól még akkor sem, ha ebből a helyzetből azért elég kevés van. Az önvizsgálatnak szerintem mindig ideje és helye van és az ilyen esetek pedig csak fokozzák bennem a késztetést és egyben tanítanak is: hol a határ(om)? Mi szól rólam és nekem és mi arról, aki épp ’fikáz engem’? Ebben is mindannyian különböző ’szinten járunk’ és lehet úgy, hogy egy párbeszédben, egy helyzetben, pont én vagyok ’lejjebb’. Erre nyilván fájdalmas rájönnöm, hiszen más dolog a sérülékenységről beszélni, mint azt megélni – megélni azt, hogy ’bah! bizonyos pontjaim a többéves ápolás mellett is ki-ki sebesednek és vérezni kezdenek a mai napig’.
  
  Amit viszont nem tudok jól tolerálni az a nagyképűség. A szakszerű, hivatástudatból űzött nagyképűség. Amikor pökhendi melldöngetéssel érkezik a lekicsinylő kinyilatkoztatás felém, mert az a másik ember aztán tutira tudja a tutit. Beismerem, rám ez sokkolóan hat. Nagy szemeket meresztek, hogy ‘fú, hát ez valszeg még nem ment ki a divatból …. meg valszeg nem is fog’. Nehezemre esik jól reagálni rá, különösen, ha egy olyan személytől érkezik, akit amúgy meg nagyra tartok és elismerően tekintek a munkásságára. Ilyenkor már legalább megpróbálom a ’korrektív’ érzés- és viselkedésmintáimat előhívni, ám ez nem mindig megy – ettől meg csalódott szoktam lenni. Ami felvidít viszont, hogy tudom azt is magamról, hogy remekül tanulok és kitartó vagyok, ez a két dolog máskor is kisegített a ’pácból’ – így innen is mondom mindenkinek, aki úgy érzi, hogy ezek a sorok neki szólnak és szeretné ezt az inget leemelni a polcról és magára húzni: nem fogom feladni. Könnyen biztos nem adom fel és köszi, hogy mutatod, hol és mit kell tovább tanulnom. Pont ezt teszem 🙂

Itt a vége?!

Dehogy! 🙂 A blog folytatásban szó lesz a

• jövőbeni terveimről
• a konkrét számokról: megéri vagy nem éri meg nekem a vállalkozósdi
• a legsikeresebb bejegyzéseimről és legkedvesebb coaching emlékeimről
• mindarról, amit én tanulságként megéltem és kínálom Neked szíves felhasználásra 🙂

Ha abszolút szemfüles vagy, akkor biztos nem kerülte el az a figyelmedet, hogy a PACSI-t (Potenciál Aktivizáló Coaching a Sikereidért) még kedvezményes áron szerezheted be – de már csak 2019. december 31-ig.

Ha mindez hidegen hagy, ám egy díjmentes 0. coaching alkalomra azért neveznél, azt itt teheted meg:

IDŐPONTFOGLALÁS