Blog

Alkalmazottból Vállalkozó: Beszélgetés Dallos Zoltánnal róla, a könyvéről meg a világról

2019. július 3-a van, 2 nap telt el a vállalkozói életem második félévéből. A cikkemet, amiben brutál őszintén beszámolok (olvasói visszajelzés 😊) az első félévemről, nagy elánnal olvassátok épp, ezekben a napokban meg is dől a mindenkori látogatottság a honlapomon 😊 Én boldogan fogadom a pozitív visszajelzéseket és igazolva látom, hogy igen, érdemes autentikus lenni és felvállalni azt, ami van és úgy, ahogy van, mert ezt ti szeretettel és érdeklődve fogadjátok és reakcióra bír benneteket.

Dallos Zoltán könyvével – Merj lépni!

Ekkor szembejön velem egy poszt, ami megragadja a figyelmemet, mert egy könyvet látok, aminek az a címe, hogy Alkalmazottból Vállalkozó. Nahát, egy Sorstárs! – lepődök meg, miközben olvasom, hogy nem túl rég készült el a könyv és a szerzője multis karriert hagyott maga mögött és éli az életét, mint vállalkozó. Nézem ki az író, mintha ismerném (értsd ismerős az arca a fényképen, meg ugyanaz a fotós csinálta neki a profilképét, mint az enyémet), de nincs a közvetlen ismeretségi körömben. Dallos Zoltán – mondom ki félhangosan és egyúttal írom is fel a jegyzetembe a pasas nevét, mert az a kósza ötlet suhant át rajtam, hogy meg kéne keresni, meg kéne ismerni – biztos jót beszélgetnénk a megéléseinkről, hisz’ láthatóan hasonló utat járunk be.

És ugyanezen a napon, egy pár órával később pedig olyan történt, amitől először még kicsit talán meg is ijedtem, hogy hujuj, vigyázni kell, hogy miket is kívánok … ugyanis egy emailt kaptam Dallos Zoltán cégétől!  [Ez azért durva, nem? 😊 Legközelebb a heti lottószámokat írom fel a jegyzetembe 😊]

Zoltán kollégája ebben az emailjében azt írja, hogy Zoltán szakmai múlja és jelene közt, meg az enyém közt elég konkrétan látható párhuzamok vannak, és mi lenne, ha találkoznánk és ajándékozna nekem egyet a most megjelent könyvéből, az Alkalmazottból Vállalkozóból és kölcsönösen bloggolnánk egymásról?

Te, kedves Olvasó, ennél a pontnál már tudhatod, hogy mit mondtam erre az ajánlatra 😊 Egy nagy igent! 😊 Én is úgy vagyok drótozva, hogy szeretek felfedezni, megélni hasonszőrűséget és nagyon inspirálóan hat rám az ilyen társaság, hiszen jó felfedezni azt, hogy mások is járnak hasonló cipőben és az örömeink, de sokszor a szenvedések, a csalódások is ugyanazok. Én is azonosulok az ’adok-kapok-gyere-kapcsolódjunk-és találjuk ki ’ mentalitással, így egyszerre nagyon kíváncsi lettem rá, a könyvére, az ő sztorijára.

Így került sor július 24-én a találkozónkra, melyhez Zoltán stílusosan a Hygge kávézót ajánlotta a Bálna Kulturális Központban, amire örömmel bólintottam igent, hiszen a ’dán életérzés’ zászlója alatt igazán különleges a vállalkozói életérzésről is beszélgetni. [Meg aztán egy páran ezt tudjátok is, hogy én előszeretettel boncolgattam a különböző nemzetek életérzéseit azzal a nem titkolt szándékkal, hogy kiderítsem, vajon magyar életérzés létezik-e? Akit érdekel, annak ide linkelem, hogy mire jutottam 😊]

15 perccel hamarabb értem a tett színhelyére, mert én inkább hamarabb szeretek érkezni, mint később, de Zoltánt nem tudtam megelőzni, elmélyülten dolgozott a laptopján, miközben a kávéját itta. Előzékenyen nekem is rendelt egyet és aztán belecsaptunk a beszélgetés lecsójába.

Ami engem illett, én készültem erre az alkalomra, elolvastam egy pár posztját, megnéztem egy pár videóját, elterveztem, hogy akár podcast is lehetne ebből a beszélgetésből, hogy majd csinálunk közös képet, vittem coach kártyát, a jegyzetmappámat, a laptopomat – aztán valahogy mindez elmúlt belőlem, amikor megérkeztem és frankón nem csináltam meg ezekből semmit.

No nem azért, mert elment a kedvem tőle, hanem azért, mert az első pár mondat után elkapott Zoltán természetes energiája, ami csak úgy áradt belőle és azt éreztem, hogy többre megyek azzal, ha nem ’mesterkélem el’ a helyzetet jegyzeteléssel, meg technikai dolgokkal, hanem csak engedem, hogy áradjon.

Zoltán pedig élt a lehetőséggel és gyakorlottan mesélt arról, hogy hogyan is kezdte karrierjét, hogy 25 évesen bízták meg egy bankfiók vezetésével, amit 2 éven belül a korábbi 117. helyről a top 10 bankfiók közé menedzselt. Bátran belemondta a szemembe azt is, hogy akkoriban még nem arról volt híres, hogy milyen empatikus vezető – hogy bizony kőkeményen kihajtotta magából és az emberekből is az eredményt. Ám saját tapasztalatain keresztül és a mentora segítségével rájött arra is, hogy a teljesítmény nem az egyedüli fontos dolog és ahhoz, hogy az emberek hosszabb távon is teljesítsenek és tegyék ezt lojálisan, igazi munkakedvvel – ehhez elkerülhetetlen az empatikus odafigyelés. Így került benne is egyensúlyba a ’piros és a sárga’ (utalva saját DISC tesztjéből származó színeire), azaz így kezdte magát átformálni egy olyan vezetővé, aki kapcsolódik az emberekhez, mert megértette azt, hogy velük együtt érhet el még nagyobb sikereket és így hozhatja ki belőlük a maximumot. Mára már azt vallja magáról, hogy 90%-ban hagyja, hogy a kollégái éljenek és dolgozzanak mellette és vele, ám ha a helyzet azt kívánja, azonnal aktivizálja magában a ’piros énjét’ és kertelés nélkül átveszi az irányítást.

Hasonló tanulási folyamatként éli meg a vállalkozó válását is és meséli, hogy már 30 éves korában is nekifutott egyszer a vállalkozósdinak, ám akkor még nem volt erre készen, ahogy a tervei is irreálisnak bizonyultak, az anyagi tartalék pedig gyorsan elkopott. Abban a helyzetben azt látta jobbnak, ha visszamegy alkalmazottnak és tovább tanítja önmagát, tovább élezi a készségeit. Mai fejjel is azt mondja, hogy ez volt a legjobb döntés abban a helyzetben, így juthatott olyan pozíciókba, melyek megalapozták későbbi vállalkozásának sikeres indulását 2016. novemberében. Mondhatnánk, hogy ekkorra állt készen arra, hogy vállalkozzon – ám merész dolog lenne azt kijelenteni, hogy erre igazán és teljesen készen lehet lenni 😊 Elmondása szerint a végső lépéshez, hogy tényleg kilépjen a multinacionális világ aranykalitkájából, a szívritmus-zavara adta meg a lökést.

29 évesen már 2 szívműtéten is túllenni a legtöbbünket változtatásra késztetne – ezt tette Zoltánnal is. Főleg, hogy tisztában volt azzal, hogy az első szívműtétjéért 1 éves korában még nem volt felelős, hiszen a szíve betegen született – ám a másodikért már csak magát és az életmódját hibáztathatta. Hát lépett és változtatott.

Amúgy azt mondja, hogy ha tudná, hogy ez a mai napja az utolsó, akkor azt üzenné magának, hogy lépjen hamarabb, hogy merjen hamarabb a vágyai, a szíve után menni. Mert a fiatal Zoli mindig nagyon jó volt matekból, biztosra tudta azt is, hogy a Pénzügyi Főiskolára is felveszik, az meg egy jó ’plecsni’ lehet, amivel majd tud boldogulni. Csak az irány volt bizonytalan. Viszont a Sors csak akkor támogatja az utadat, ha Te magad látod azt. Nem lehet azt segíteni, aki nem tudja, hogy mit is akar. Zoltán viszont pont a multis munkájában mégis felismerte, hogy mi is az az, amit ő szeret: alkotni, építeni, embereket összefogni, csapatot létrehozni.

Ilyesformán nézve ma már nem tűnik véletlennek, hogy Zoltán a szabadúszásban, a vállalkozásban látta meg legjobban saját magát. A vállalkozása építésében éli ki alkotói vénáját, erős rendszerszemléletét, dolgozik együtt emberekkel, járja a világot, tanul a számára inspiráló személyektől és megéli a flowt. Megéli azt, hogy energiával telve ébred és a nap végére sem fárad el, mert élvezi azt, amit csinál.

Szabad ember vagyok – összegzi ragyogó szemmel -, azt csinálom, amiben jó vagyok, amit szeretek! Ha valaki megkérdezné tőlem, hogy mi a 3-5 éves tervem, akkor azt tudom mondani, hogy: ugyanez, amit már ma is csinálok. Megtaláltam azt, amivel szívesen töltöm az időmet és tehetem ezt megkötöttségek nélkül, például Portugáliából, ahol az a legnagyobb gondunk, hogy melyik bárba menjünk, ahol erősebb a wifi – nevet fel vidáman, én meg látom a szemében, hogy éli is, amit mond. Azt is szeretném még, hogy legyen 3 fő helyszín az életemben, ahol élek és dolgozok: Magyarország, Anglia meg Spanyolország/Portugália, remek lenne ingázni a 3 helyszín közt, a három háromfélét ad: megélhetést, lehetőséget és életérzést. Meg aztán, én szeretek kapcsolódni, de a magyar vállalkozói mentalitás határozottan más a külföldön megismerttől. Többször tapasztaltam külföldön, hogy ismeretlenek állnak le velem beszélgetni, amiből egy nagyon klassz beszélgetés is lehet. Sőt, egyszer így hívtak meg egy vacsorára is, mert az anyós, aki leállt velem beszélgetni, teljesen ráindult, hogy milyen jó lenne, ha találkoznék a vejével is, aki ugyanazt csinálja, mint én! 😊 Tök jó lenne, ha itthon is tudnánk hasonlóan működni, de azt látom, hogy kevesen vannak ilyen mentalitással. Mindenesetre én igyekszem őket megtalálni 😊

Ezen a ponton egy olyan kérdés jutott eszembe, ami egy állásinterjún teljesen mértékben (és joggal) elfogadhatatlan, és könnyen lehet, hogy ebben a kontextusban is az volt, mindenesetre Zoltánnak a szeme se rebben, amikor megkérdezem, hogy ezekbe a tervekbe, hogyan fér bele a család? – A barátnőm nemrég szintén vállalkozó életmódra váltott és egyre inkább bejön neki 😊- kezdi. Már ő is kezdi meglátni, hogy ez egy élhető életforma, és ő is hiszi azt, hogy ha gyereket vállalunk, akkor ezt megtudjuk majd oldani. És gyerekvállalásra egyszer biztos sor kerül – mosolyog. Fontos, hogy az embernek olyan társa legyen, aki hasonló elveket vall, aki hasonlóban hisz. Ez igaz a partnerkapcsolatra és amúgy igaz az üzleti társra is. Én elkövettem azt a hibát az elején, hogy rosszul választottam üzlettársat. Az elején még nagyon hasonlónak tűntünk, ám ahogy nőtt a vállalkozás, úgy nőtt a nyomás is, amit szerintem ő már nem tudott kezelni és amit félév alatt felépítettünk, azt mindet elbuktuk. Magamnak is fel kellett tennem a kérdést őszintén, hogy valójában miért is gondoltam azt, hogy üzlettársra van szükségem? Hiszen, ha szakmai segítségre van szükségem, akkor arra vannak remek szakemberek, akikkel lehet adott feladatokra szerződni, de megtartjuk az önállóságunkat mégis, ha meg úgy érzem elakadtam és mondjuk mentálisan lenne szükségem például egy coachra, akkor meg coachoz kell fordulnom; ha meg barátot akarok, az meg legyen barát, de ne üzlettárs. Így rájöttem, egy nagy csalódás és egy jelentős anyagi bukás után, hogy nincs szükségem társra. De kollégákra, munkatársakra viszont igen. Nagyon örülök, hogy most tartok annál a pontnál, hogy igazi szervezetté fejlődünk. Képzeld, kitettem egy egyszerű posztot, hogy ilyen meg ilyen pozira, ennyi meg ennyi órában keresek munkatársakat és 1 nap alatt 50 ember jelentkezett! Ennek nagyon örültem, hiszen itt is megmutatkozik, hogy megérte az elmúlt években arra fordítanom időt és energiát, hogy megismerjenek, hogy én magam egy márka legyek. Sokkal könnyebb így a megfelelő embereket most már toborozni, hiszen a leendő kolléga már ’ismer’ engem, van választása, hogy akar-e velem dolgozni vagy sem.

Anyukád mire lenne a legbüszkébb veled kapcsolatban? – böktem ki egy újabb kérdést, ami egy felnevetés volt az első válasz. Mindenre! – mosolyogja magát el Zoltán. Anyukám ilyen, ő mindig nagyon büszke volt rám 😊 Most is ott vannak apukámmal minden rendezvényemen és hát nagyon büszkék rám, hogy meg tudok tölteni egy nagy termet 200+ fővel. Meg kell hagyni, én is az vagyok magamra 😊 Már a többedik rendezvényünket csináljuk a Lurdyban, és évről évre nő a létszám. Szeptemberben lesz a következő rendezvényünk, és most megint szintet akarok ugrani: nagyobb termet béreltem minőségibb technikával és szuperek lesznek az előadók is. A pontos tematika még alakulóban, de a digitális nomádság napirenden lesz – árulja el sejtelmesen. És még az is lehet, hogy most én leszek a 4. előadó. Tavaly már voltam és nagyon jó volt, az emberek szeretik. Az előadókat amúgy úgy választom ki, hogy érdekes személyiségek legyenek. Vagy olyanok, akik valamit letettek az asztalra, pl. biciklivel körbejárta a Földet (Szabó Ádám és Illés Adorján), vagy olyanokat, akikről azt érzem, hogy hamarosan dobnak valami nagyot és berobbannak a köztudatba.

Mi az, amit adsz ezekkel a rendezvényekkel? – kérdezem. Inspirációt, családias légkört, ahol lehet beszélgetni az előadókkal és nyilván egy felület, ami további ismertséget ad nekem, nekünk. Amolyan branding tevékenység. Nagyon szeretem a rendezvényeinket, szerintem hasonlít a TED rendezvényekre, el is játszottam a gondolattal, hogy hogyan tudnám az én TED rendezvényeimet is megvalósítani itthon – és már izzik is a szeme már a gondolatra is. Mert ilyen Gery Vee is (Gary Vaynerchuk)! Nagyon őrült a fickó, de nagyon inspirál, hogy mindenhol át tudja adni az üzenetét. Van neki saját cipőmárkája, aminek a cipőfűzőjén van az üzenete, vagy ott van az Empathy Wine részlege is – fantasztikus! Magamnak is el tudok képzelni hasonlókat 😊 Ugyanígy inspirál Tim Ferriss, több könyvével is, most legjobban a Titánok Eszköztára cíművel. Imádom az interjúkat benne, mind valamennyi esszencia! Szerintem mindenkiben van egy könyv. Van, akiben több is- mosolyodik újra el – hamarosan elárulok többet is! Az első könyvemről, az Alkalmazottból Vállalkozóról pedig szentül hiszem, hogy az 10 év múlva is megállja a helyét, mert a világ erre tart: a szabadúszás felé tart, hogy megszűnnek a földrajzilag kötött munkahelyek és bárhonnan dolgozhatunk.

Ha lehetne egy kívánságod, az mi lenne? – és várok a válaszára egy kicsit, mert ezen egy másodpercet gondolkozik. Hm, nem is tudom – kezdi-, megvan mindenem. Talán egy új bicikli 😊 A régit eladtam, de most újra szeretnék Triatlonozni és ehhez kellene egy jó kis bicikli. Talán ez az egy nehéz a sok utazásban, hogy megtartsd a saját magad életritmusát legyél bárhol is, hogy tartsd az egészséges étkezést és ne csábulj el Spanyolországban a jó kis mártogatósokkal 😊 Nekem fontos az egészségem, megtanított az élet figyelni magamra és figyelek is. A szívműtétekből teljesen felépültem, most már tudatosan futok és sportolok. Figyelnem kell nagyon, tudatosan kell eddzenem, de teszem, mert így jó nekem.

A nap végén, szerinted mi az, amit mások tőled tanulhatnak? – kérdezem az időnk lejárta közeledtével.

Hogy merjenek! Merjenek a szívükre hallgatni és lépni. Lépni afelé, amit szívből szeretnek csinálni! Ez lesz a flow.

Nos, köszi a beszélgetést Zoli – köszi, hogy kapcsolódtál és kapcsolódni engedtél, még kíváncsibban fogom a könyvedet elolvasni. Biztos vagyok benne, hogy a beszélgetésünkhöz hasonlóan, az olvasás közben is fogom érezni a hasonszőrűségek 😊 Kívánom mindazt, amit magadnak is kívánsz, hogy érjenek be a most induló ötleteid, projektjeid, hogy tudd megtartani a flowt, amiben most látlak létezni!

És tudod, hisz’ mondtad is …  ha coach kell, csak szólj! .)

ui: a közös szelfit lőni viszont tényleg szimplán csak elfelejtettem ☹ Mikor pótoljuk?

Írta: Vad Ágnes, Business és Life Coachwww.vadagnes.coach

#mutimitolvasol
#vadagnes

Véleményed van? Oszd meg!

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.