Egy magabiztos ember képes a tárgyra koncentrálni, benne az ‘én’ (ego) megszűnik és megszületik a ‘tökéletes teljesítmény’, mert nem saját magára fókuszál.
Ellenben egy ideges embert felemészti az egója és a félelemmel, aggódással teli gondolatok, ezért nem tud semmi másra koncentrálni csak magára. Szó szerint tudatában van mindennek, amit éppen mond és tesz és pont ezzel árulja el a bizonytalanságát. Hiszen minden, amit korábban öntudatlanul tett (pl. kéztartás, ahogy ül a széken) az egyszerre egy felfokozott tudatállapot részévé válik. Ezzel pedig a cselekedetei sokkal esetlenebbek lehetnek.
Gondoljunk csak egy első randevú kényelmetlenségére, amikor ezerszer megigazítjuk a ruhát, vagy ‘szándékosan elegánsan’ akarunk lépdelni. Bizonytalanok vagyunk magunkban, hogy ez mind megy-e nekünk odafigyelés nélkül is, ezért ezekre fókuszálunk.
Az ember cselekedeteinek négy szakasza van:
- Öntudatlan inkompetencia: amikor az ember nincs tudatában annak, hogy valami hiányzik a sikerhez
- Tudatos inkompetencia: már tudatában van annak, hogy valami hiányzik
- Tudatos kompetencia: már azt is tudjuk, hogy mi hiányzik
- Öntudatlan kompetencia: úgy mennek jól a dolgok, hogy nem is figyelünk rájuk. ….
…. Valahol ezen a ponton kezdődik a magabiztosság.
És hogy mit tehetsz érte? Erről beszélünk majd legközelebb 🙂
