Blog

Kösz nem, inkább itthon maradok…

A becslések szerint a világ népességének körülbelül egyharmada/fele introvertált. Vagyis nagyon sokan azok! Ezért lett minden január 2-a az Introvertáltak Világnapja. Célja a társadalom tagjainak figyelmét felhívni az introvertált személyiségű emberek eltérő kommunikációs érzékenységére és közösségi igényeire. Mert az introvertáltság bizony bizonyítottan létezik.

Az intro- és extroverzió fogalmát a pszichoanalitikus Carl Gustav Jung alkotta meg, aki a két típus jellemzőiről 1921-ben megjelent, A lélektani típusok című művében írt először.

Jung szerint az extrovertált személyiség kifelé forduló, számára leginkább a külvilág eseményei a mérvadók.

Az introvertált ezzel szemben szívesebben merül el a saját, belső világában – de már ő is határozottan állította, hogy nincs ’tiszta’ intro- vagy extrovertált ember.

De hamis lenne azt is állítani, hogy az introvertááltnak lenni annyit jelent, hogy ‘nem szól semmit’, mint ahogy az sem igaz, hogy ha valaki extrovertált, akkor ‘mindig ő a társaság közepe’. A kép ennél jóval árnyaltabb, különösen, hogy akadnak ambivertáltak is, akik képesek a két típus közötti rugalmas váltásra, vagyis egyszerre intro- és extrovertáltak is. Szóval időbe telhet felismerni, hogy pontosan milyenek is vagyunk (és a személyiség amúgyis összetett, több jellemző alkotja).

Amit Jung a típusok leírásakor még nem tudhatott, az az, hogy ennek a különbségnek a kulcsa az agyműködésünk eltéréseiben rejlik:

  1. Az autonóm (vegetatív) idegrendszerünk működése, ami az aktivitási szintünket szabályozza (milyen mennyiségű külső inger ideális számunkra – az introvertáltak érzékenyek a hangokra/zajokra)
  2. Az agykéreg, amely az introvertáltak esetében jobban ki van téve a túlingerlésnek (ez okozza, hogy jobban teljesítenek csendesebb környezetben)
  3. A homloklebeny, mely az elemző gondolkodásért, a problémamegoldásért, tanulási folyamatokért felelős, sokkal aktívabbak az intovertáltaknál.
  4. Limbikus rendszer: Az érzelemszabályozában is mérhető a különbség, az introvertáltak inkább a biztonságot kedvelik, szemben az extrovertáltakkal, akik többnyire nyitottak a kockázatra, a kalandra.

Ezért fordulhat elő, hogy valójában mindannyian extrovertáltak és introvertáltak is lehetünk, akár egyszerre is, mert az agyunk egyes területeire más és más vonások lehetnek jellemzőek.

Mindnyájan emberek vagyunk, és akár extrovertált, akár introvertált személyiségünk van, a legjobb, amit tehetünk, ha szeretünk, ha szeretettel fordulunk a körülöttünk élő emberek felé. A második legjobb dolog pedig a tanulás: ez az, ami igazán értékessé teszi az életünket – ha minél többet tudhatunk meg a körülöttünk lévő világról.

Szeretet, tanulás – ez a kettő az összekötő kapocs.

Te tudod, hogy melyik típus vagy? Biztos vagy benne? Töltsd csak ki ezt az online tesztet, aztán majd kiderül(sz) 🙂 Azonban ez a teszt is csak iránymutatás, a következő cikkben arról fogok írni, hogy milyen tulajdonságok jellemzőek az egyes típusokra – meg fogsz lepődni! 🙂

>> Na jó legyen, kitöltöm azt a tesztet!

….. Folyt. köv. addig is a a csend legyen veletek! 🙂

1 thought on “Kösz nem, inkább itthon maradok…”

Véleményed van? Oszd meg!

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.