Képzeld el, hogy 6 hónap múlva úgy ébredsz egy hétfői reggelen, hogy kipihent vagy, hogy jólesően mosolygni kezdesz arra a gondolatra, hogy hamarosan a munkahelyre indulsz, majd délután, amikor időben hazaérkezel, akkor nem vagy kifacsarva, hanem van kedved beszélgetni, arra fordítani a szabadidődet, amire szeretnéd és amikor nyugovóra térsz, akkor ismét mosollyal az arcodon nyugtázod, hogy igen, ma is hasznos volt a napod, azt csináltad, amit szeretsz és már alig várod a holnapot, hogy folytasd, hisz’ teljes az életed.
Ezen sorok olvastán úgy vélem, hogy különféle válaszreakciók érkezhetnek tőletek, most a legkarakteresebbeket írom le, ami kimarad, azt majd úgyis megírjátok 😊:
- Egyetértő mosolygás: ’Igen, én már ma is így élek’ – Ez esetben ez a poszt most nem hoz Neked újdonságot, nyugodtan keress más olvasnivalót, ugyanakkor klassz lenne, ha egyszer Te meg én élettapasztalást cserélhetnénk ez ügyben😊
- Fintorgás, esetleg kisebb horkantás: ’Na persze, ez túl idealista, ilyen nincs is, csak a mesékben’ – Ha ez történne, tovább olvashatod a posztot, de elég biztosra veszem, hogy a poszt végére is fenntartod a szkepticizmusodat és ebből kifolyólag Te meg én nem beszélgetünk egyhamar. Sebaj, talán egyszer mégis 😊
- Elhomályosuló tekintettel vegyített vágyódás érzet: ’Jaj de jó lenne tényleg így élni!’ – Örülök a vágyódásodnak, ez mutatja, hogy az élet, amit most élsz, lehetne sokkal jobb is és azt is, hogy ehhez rendelkezel elegendő pozitív hozzáállással is. Ebből azt merem gondolni, hogy Neked meg nekem még lehet dolgunk egymással. Talán hamarabb is, mint azt most gondolod 😊
- Kissé összeszorított száj és helyeslő bólogatás: ’Aha, értem miről beszélsz, próbálok is így élni, de valahogy sosem jön össze’ – Először is: semmi baj! Az, hogy próbálod és nem jön össze csak annyit jelent, hogy még nem találtad meg a számodra legjobb megoldást. Itt lehet az idő, amikor Te meg én beszélünk, hogy végre rálelj a számodra legjobb módra!
Ezen a ponton mondhatnám azt is, hogy bármiféle hasonlóság, amit felfedezni vélsz a fentebb leírtakkal és magad közt, az csak a véletlen műve, ám a helyzet az, hogy kicsivel több mint 6 hónapja még én is:
- fogcsikorgatva indultam a munkahelyre egy nem túl pihentető, sokszor felébredős alvás után
- frusztrált voltam, hogy olyan feladatokat végzek naphosszat, ami vagy baromira nem érdekelt; vagy nem abban voltam a legjobb; vagy nem értettem vele egyet, mert (szerintem) sokkal jobban tudnám máshogy csinálni; vagy rendre azt éreztem, hogy haszontalan dolgokkal töltöm csak az időmet
- ki nem állhattam a hétfőket, és már hétfő reggel a péntek délutánt vártam, azt éreztem, hogy nem vagyok önmagam, mert a munkahelyen valami olyasmit várnak, aki vagy ami nem vagyok
- alig találtam magamnak szabadidőt, és ha nagy ritkán akadt, akkor fáradt voltam és kedvetlen, legszívesebben ki sem mozdultam otthonról, még a testmozgást is hanyagoltam, ahogy a baráti kapcsolataimat is, családtagjaimhoz gyakran ingerülten szóltam
- olyan dolgokon húztam fel magam akár a munkahelyen, akár otthon, amin korábban nem akadtam fent és sokszor orrvérzésig küzdöttem a saját igazamért, rombolva ezzel a kapcsolatrendszeremet
- feszülten reagáltam arra a kérdésre, hogy ’hol/mit dolgozol?’; ha rajtam múlt volna, sosem beszéltem volna a munkámról, mert már annyira nem szerettem és annyira haszontalannak tartottam és ideges lettem, már akkor is, ha csak szóba került
Ezeket azért írom le, hogy lásd, nem vagy egyedül, ha Te is hasonlót érzel, ha hasonló helyzeten mész keresztül. Sőt, a helyzet az, hogy rengeteg ember van, aki olyan életet él, olyan munkahelyre jár be dolgozni, ami számára nem a legjobb. Ám nem kell, hogy Te is továbbra közéjük tartozz, mert lehetsz Te is az, akiről az első bekezdés szól!
Persze, ez nem kötelező, nyugodtan folytathatod azt az életet és munkát, amit eddig is. Változtatni úgyis csak akkor lehet és csak akkor történik meg, ha Te is igazán akarod. Végtére is a Te életed, jogodban áll úgy élni, ahogy akarod. Akár sz@rul is (bocs!).
Vagy akár a számodra legjobban is.
Mindennap egy alkalom arra, hogy dönts arról, hogy milyen minőségben éled az életed. Életünk jelentős részét töltjük el a munkahelyünkön. Ha ott nem érezzük jól magunkat, ha negatívan hat vissza ránk, mint az emberre, az életünkre – akkor jelentős részét az életünknek elpazaroljuk. Ezt az időt két kézzel dobjuk el: órákat, napokat, heteket, hónapokat – éveket dobunk el az életünkből és töltjük azt el elégedetlenséggel, a haszontalanság nyomasztó érzetével.
Biztos, hogy így akarod folytatni? Biztos, hogy nincs más választásod?
Én most kifejezetten azokhoz szeretnék szólni, akik:
- észlelik, hogy az élet, amiben élnek, ’nem az igazi’. Lehet, hogy voltak korábban jobb időszakok, lehet, hogy nem, ám az elmúlt hónapokban, években, valahogy felerősödött az érzet, hogy ’boldogtalan vagyok’. ’valami nem jó’, ’mást szeretnék csinálni’, ’nem tudom merre menjek, de ez így nem jó’ …
- egész egyszerűen unják már hallgatni saját magukat is, elegük van a rossz közérzetből, abból, hogy a dolgaik nem alakulnak, vagy ha igen, akkor számukra kedvezőtlenül
- akik már megelégelték a passzív sebnyalogatást, a tétlenséget és a nyavalygást, mások vagy a körülmények hibáztatását, vagy a mártír szerepüket és végre elszántnak érzik magukat, hogy változtassanak
- kitartóak, egyszerre racionalisták és idealisták is, mert tudják, hogy az életük nem jön helyre egyik napról a másikra, mert jótündérek csak a mesében léteznek, hanem saját magunk jobb életéért bizony tenni kell, és mélyen hiszik, hogy számukra is létezik ez a jobb élet
- nem félnek szembenézni a helyzetekkel és önmagukkal és szívük legmélyén erősnek és bátornak gondolják magukat
- vagy ha félnek is, mégis erős a vágyuk, hogy mozgásba szeretnének lendülni és változtatni az életükön
- szeretnék, ha azok lehetnének a munkahelyen is, aki egyébként is, hogy ne kelljen sehol sem maszkot viselni, hogy azt érezhessék és vállalhassák, hogy ’én, én vagyok’
- akik tudják, hogy a fentieket amúgy meg tudják lépni és most már elég bátrak, hogy ehhez segítséget kérjenek
És hogy mit szeretnék mondani azoknak, akik azonosulni tudnak a fentebb leírtakkal?
Azt, hogy
- Nem érdemes várnod. Sült galambok és jótündérek híján Te vagy az, aki képes változtatást eszközölni az életében.
- A holnapod olyan lesz, amilyennek a mádat befejezed. Fejezd be úgy, hogy szeresd elkezdeni a holnapodat.
- Félni és/vagy aggódni természetes. Félünk minden olyantól, amit nem ismerünk. Ám ha csak ezekre az érzetekre fókuszálunk, akkor nem fogunk tudni cselekedni. És ha nem cselekszünk, akkor nem lesz változás. Ha nincs változás, akkor minden marad a régiben. De azt meg nem szereted, ugye. Minél többet megértesz abból, hogy milyennek szeretnéd a holnapodat, annál inkább ismerős lesz az, ahová tartani fogsz. Ismerős dolgoktól pedig már egyre kevésbé félünk 😊
- Nem tudja más kézbe venni és formálni a Te életedet. Te vagy az egyetlen, mindig is Te voltál. Persze, vannak általunk nem befolyásolható körülmények. De nem csak ilyen körülményekből áll az élet. Értsd meg alaposan, hogy mi az, amin Te tudsz változtatni és változtass!
Jó, ha tudod, hogy a coaching válaszokat ad. A saját kérdéseidre.
A saját félelmeidre és aggályaidra.
A saját életedre.
A saját sikereidre.
Gyakorlatilag nem veszíthetsz, hiszen önmagaddal játszol, egy csapatban vagy önmagaddal. Te magad meg csak nem fordulsz magad ellen, nem igaz??
A jó hír az, hogy 60 perc erejéig díjmentesen is kipróbálhatod a coachingot…
…. akkor, ha benne leszel az első 10 emberben, aki időpontot foglal 2019. augusztus 31-ig.
Jöhetsz augusztus 31-e után is, ám akkor már leghamarabb szeptember végére tudok csak időpontot biztosítani, mert előtted már többen is elhatározták, hogy változtatni szeretnének az életükön és egy napot sem akarnak ezzel várni.
Ám én most Téged kérdezlek, hogy vajon mi másra van még szükséged, hogy megtedd az első lépést a saját életed és önmagad felé? Mi kell még ahhoz, hogy eldöntsd, hogy elindítod a változtatást az életedben?
Vagy írd le akkor ezt nekem (vad.agnes@vadagnes.coach) és akkor tudok rá válaszolni, vagy foglalj máris időpontot – ez lesz a Te 1. napod a jobb életed felé: IDŐPONTFOGLALÁS
Az első 10 időpontot foglalónak alkalma nyílik megismerni azt az 5, 7 vagy 11 hónapos programot is, amit azért dolgoztam ki, mert tudom, hogy változni, átalakulni és átalakítani az egész életünket és önmagunkat nem sétagalopp. Ők lesznek azok, akik közelebbről megismerhetik a programot. Mert nem akarlak azzal áltatni, hogy könnyű lesz az utad és sitty-sutty meg is változik majd az életed, de azt garantálni akarom, hogy megkapod majd az összes támogatásomat az utadon akár 5, 7 vagy 11 hónapon keresztül is.
Te döntöd majd el, hogy milyen hosszan szeretnél kísérőt az utadhoz. Hiszen mindenki jogosult egy jobb, minőségibb élethez, ám nem mindenkiben van meg a kellő elszántság és bátorság, hogy tényleg rá is lépjen az erre vezető útra és tényleg fektessen időt, pénzt és energiát az életébe és önmagába.
A kérdés tényleg csak annyi, hogy Te vajon melyik táborba tartozol?
Azokéba, akik maradnak és élik továbbra azt az életet, amit nem szeretnek, amiben szenvednek – esetleg azokéba, akik bátran kiállnak és tesznek is magukért?
Én abból fogom tudni, hogy Te hová tartozol, ha látom a neved az időpontfoglalások közt.
Fogom látni? 😊 IDŐPONTFOGLALÁS