Blog

A bizalom három kulcstényezője

Vezetőként nagyon szeretnénk azt elérni, hogy az emberek megbízzanak bennünk a munkahelyen is. Ezt jó okkal tesszük, hiszen mára köztudott (és tudományosan vissza is igazolt), hogy ha a vezető képes bizalmat építeni és fenntartani, az bizony a csapat teljesítményén is meglátszik. Nem mellékes hatásként pedig a vezetőről alkotott képet is pozitívan befolyásolja.

Ám a bizalom megteremtése nem is olyan egyszerű feladat, nem beszélve arról, hogy milyen fontos (lenne) azt (tudni) helyreállítani, ha valamiért elvesztettük volna…

A lenti sorok egy 87 000 vezető részvételével zajlott kutatás (Zenger-Folkman) alapján íródtak.

Ez a kutatás három kulcsfontosságú tényezőt tudott azonosítani, amelyek a bizalom alapját képezik és melyek gyakorlása elengedhetetlen szerepet játszik a bizalom kialakításában és fenntartásában.

A bizalom három legfontosabb tényezője:

1.Pozitív kapcsolatok

A bizalom részben azon alapul, hogy a vezető mennyire képes pozitív emberi kapcsolatokat kialakítani más emberekkel és csoportokkal a szervezeten belül.

A bizalom megteremtéséhez a vezetőnek elengedhetetlen, hogy:

  • Képes legyen kapcsolódni más személyekhez, azok aggodalmaihoz, helyzetéhez: képes legyen emberként emberekhez kapcsolódni!
  • Úgy hozzon döntéseket és úgy legyen eredményes, hogy ez egyensúlyban legyen mások esetleges fenntartásaival, gondolataival, azaz vegye figyelembe és integrálja mások  visszajelzéseit is a döntéseiben!
  • Képes legyen együttműködésre inspirálni embereket
  • Meg tudjon oldani konfliktusokat
  • Őszinte és hasznos visszajelzést tudjon adni, a másik méltóságának szem előtt tartásával

2. Jó ítélőképesség és szakértelem

A második kulcstényező abban, hogy az emberek megbíznak-e a vezetőjükben az, hogy a vezető mennyire kompetens, mennyire tekinthető az adott területen jártas és általában tájékozott szakembernek.

A bizalom kiépüléséhez elengedhetetlen, hogy a vezető tökéletesen megértse a munka technikai szempontjait és rendelkezzen mély szakmai tapasztalattal is. Ha mindez fennáll, akkor a vezető:

  • Képes jól megítélni a helyzeteket és meghozni a szükséges és jó döntéseket
  • Eléri, hogy mások megbízzanak ötleteiben és véleményében
  • Eléri, hogy mások kikérik a véleményét
  • Képes előre is meglátni a problémát és így gyorsan reagálni és megoldani azokat

3. Következetesség

A bizalom kialakulásának 3. kulcsfontosságú eleme a vezető konzisztenciája, azaz, hogy a vezető milyen mértékben teszi azt, amit mond.  Az emberek hamarabb megbíznak az olyan vezetőben, aki

  • Jó példát mutat ebben, így példakép lehet, mert teszi is azt, amit mond
  • Betartja az ígéreteket
  • Hajlandó extra erőfeszítésekre a vállalt feladatokkal, ígéretekkel kapcsolatban

Vajon mindegyik tényező egyformán szükséges a bizalomhoz?

A fentebb említett kutatás sikerrel meghatározott 3 olyan tényezőt, mely elengedhetetlen ahhoz, hogy egy vezető bizalmat építsen ki és tartson fenn a szervezeten belül. Ezen felül kiterjed arra is, hogy vajon ezek a tényezők milyen összefüggésben és mértékben szükségesek, vajon egyik vagy másik játszik-e fajsúlyosabb szerepet?

A felmérés során megnézték azt is, hogy a meghatározott 3 tényező alakulása hogyan befolyásolja a bizalom kialakulását és mértékét. Arra jöttek rá, hogy ha ezen tényezők mindegyike 60% körül alakul, vagy annál nagyobb értéket ért el (feltételezve, hogy 50% az átlagos szintet jelzi), akkor a vezető iránt érzett ’általános bizalmi indexe’ 80% körül volt.

Az adatok alapján az is kimondhatóvá vált, hogy ha a meghatározott kulcstényezők egyike 40% vagy az alá esik, akkor tönkre teheti a bizalmat (vagy az ki sem alakul).

Abban is összefüggés mutatkozott, hogy egy vezető iránt érzett bizalom nagysága döntően befolyásolja azt az érzetet, hogy mennyire hatékony a vezető. A legerősebb korreláció a vezető és közvetlen beosztottjai, illetve vezetőtársai között volt kimutatható. Vagyis igazolást kapott az elmélet:

a bizalom jelenléte és mértéke döntően befolyásolja a hatékonyságot: vezetőét és a többiekét egyaránt.

Milyen mértékben van szükség a bizalom mindhárom kulcselemére?

A felmérést végzők hipotézise az volt, hogy a 3 korábban meghatározott kulcstényező közül a következetesség lesz a legfontosabb (legfajsúlyosabb) elem. Azt vélték, hogy a bizalmat az sérti a legjobban, ha a vezető nem azt teszi, amit mond (’bort iszik, vizet prédikál’).

A kutatás azonban mást mond. Tény és való, hogy az inkonzisztenciának is erősen romboló hatása van a bizalomra (ilyenkor a bizalom szintje 17%-kal is csökkenhet), mégis a kapcsolatoknak van a legjelentősebb hatása a 3 tényező közül. A felmérésből egyértelműen kirajzolódott, hogy amikor a kapcsolatok tényező volt a legalacsonyabb értékű (40% vagy az alatt) a 3 tényező közül, akkor az általános bizalmi index (érték) mintegy 33 %-kal csökkent.

Ennek az lehet az oka, hogy elfogadhatóbb/ emberibb alkalmanként inkonzisztensnek lenni akár vezetőként is, bár csökken ilyenkor a vezetőbe vetett bizalom, de még orvosolható, javítható. Ám ugyanez már nem mondható el, ha emberi oldalról, a kapcsolatok oldaláról sérül a bizalom – ebben az esetben jóval erősebben és gyakran visszafordíthatatlanul IS sérül a bizalom, a vezetőt körülvevő embereknek már nehéz lesz megbízniuk a vezetőjükben.

Az ábra jól mutatja, hogy hogyan változik az általános bizalmi index az egyes tényezők egyéni teljesítmények változásakor:

Forrás: Zenger-Folkman – A bizalom kulcstényezőinek kombinációja

Összefoglalás

Ahogy egy embernek, egy vezetőnek sem kell tökéletesnek lennie. Nem ettől lesz kiváló ember, se kiváló vezető. Ám ami a bizalmat illeti, egy vezető gyakran azért lesz

kiváló vezető, mert a bizalom 3 kulcstényezőjében átlagon felüli készségekkel és eredményességgel rendelkezik.

A létrejött és jól menedzselt bizalom pedig a vezető saját teljesítményére pont olyan kedvezően hat, mint az őt körülvevő emberekére.

A jó hír az, hogy a bizalom 3 kulcstényezője coachinggal jól fejleszthető.

És igen, nem lősz mellé, ha most azt gondolod, hogy mindez bizony az érzelmi intelligencia fejlesztéséről IS szól:

Az érzelmi intelligencia az intelligencia azon fajtája, ami a saját és mások érzelmeinek érzékelésével, kezelésével és pozitív befolyásolásával kapcsolatos és az alábbi területekre terjed ki:

  • öntudatosság, vagyis saját érzelmeink felismerése és ezek alapján döntéseink kialakítása
  • önirányítás, azaz alkalmazkodás a körülményekhez, a legmegfelelőbb reakció megtalálása a helyzetekhez (megküzdés, stresszkezelés, optimizmus)
  • társas tudatosság, azaz mások érzelmeinek felismerése és értése és arra adott reakció (empátia)
  • társas kapcsolatok megfelelő kezelése, pl. konfliktus

Ha szeretnél kiváló vezető lenni, akkor fontos, hogy a fentebb meghatározott, a bizalom kiépülését és fenntartását segítő 3 kulcstényezők mindegyikében ragyogó légy. Azaz a szakmai tudásod és felkészültséged mellett itt az ideje, hogy az érzelmi intelligenciáddal is foglalkozz.

Ha most érzed erre elérkezettnek az időt (és őszintén, vajon mire várnál?!), akkor foglalj egy díjmentes 0. coaching időpontot és teszteld le a jelenlegi érzelmi intelligencia szintedet akár ott helyben:

ui: ha netán elrettentőnek találod még a gondolatot is, hogy egy ilyen teszt végén akár az is kiderülhet, hogy fejlődnöd lenne érdemes az érzelmi intelligenciádban, akkor is beszéljünk…. ez egy klassz kis önkorlátozó hiedelem, amit jobb, ha felszámolsz a fejlődésed érdekében 😊

Vad Ágnes, Business és Life Coach, Okleveles Emberi Potenciál Maximalizáló Coach
Blog

2. rész: Első vállalkozás, első válság? 18 évnyi élmény 18 hónap alatt…

– avagy multi után vállalkozás: az első 18 hónap igaz története

Akadtok többen is, akik nyomon követitek a zsenge vállalkozói mivoltom fejlődését, ám akik még csak most kapcsolódnak be a sztorimba, nekik ajánlom a korábbi írásaimat arról, hogy miként éltem meg a vállalkozásom első 6 hónapját, majd 1 évét – milyen érzésekkel, gondolatokkal és tanulságokkal. Ezekben a cikkekben írom le azt is, hogy hogyan váltam multis vezetőből coach-vállalkozóvá.

A mostani beszámolóm a 2020. januártól-júniusig történő időszakot öleli fel. Az első részben márciusig jutottam el, azt itt olvashatod.

Koronavírus, Te csodás!

A koronavírusról az a hír (is) kering, hogy ‘fekete hattyú’. Fekete hattyúnak nevezik az előre nem jelezhető, megjósolhatatlan eseményeket, melyeknek tömeghatása van és melyekre az jellemző, hogy ’utólag összeáll a kép’, és megérteni véljük, hogy mégis miért történt az egész (Nassim Nicholas Taleb könyve a The Impact of the Highly Improbable / A fekete hattyú avagy a legváratlanabb hatás című könyvében fejtegeti az elméletét – csak műrajongóknak ajánlom a száraz matematikai levezetések nagyfokú jelenléte okán 😊). Példa gyanánt az eddig fekete hattyúnak titulált események közt szerepel a számítógép feltalálása, az internet elterjedése, a szeptember 11-i terrortámadás, az Első Világháború kitörése és a Harry Potter könyvek/filmek átütő sikere is.  Egyesek szerint a koronavírus a következő esemény ebben a sorban.

Hogy miért is hozom mindezt ide? Mert a koronavírus hirtelen és gyorsan, mondhatni előzmény nélkül és nagy erővel érkezett. Persze, én is olvastam az első cikkeket Vuhanról, meg követtem a John Hopkins Intézet interaktív térképét a vírus mozgását illetően, sejtettem azt is, hogy az lenne a csoda, ha Magyarországon nem jelenne meg vírus, mégis (számomra) letaglózó ütemben robbant be a köztudatba és a gazdaságba is a koronavírus itthon is. Egészen elképesztő jelenségként éltem meg, hogy szó szerint ’vészféket’ nyomtunk úgy kb. mindenben és egyik napról a másikra zártuk az ajtóinkat virtuálisan és fizikális szinten is.

Azonban a hirtelen légnyomás-változás hatására vákuum keletkezhet.
Azaz légüres tér = oxigénmentes állapot 0 légnyomással.

A tudomány (és sajnos néhány szerencsétlen baleset) igazolta, hogy az ember 30-40 másodpercet bír ki egy ilyen közegben. Utána elpusztul.

Te mit csinálnál abban a 30-40 másodpercben? Tenné fel az elgondolkodtatónak szánt kérdést egy TED előadásban egy kiváló előadó.

Ám a helyzet az, amíg ez a kérdés fiktív, addig a koronavírus okozta helyzet nagyon is valódivá változott. Egyik napról a másikra satufékeztünk. Egyik napról a másikra ’üres tér’ vett bennünket körül (oxigénünk -egyelőre- van/volt, bár mégis sokunknak akadt légszomja…). Ilyen helyzetben, mint egy satufékezés, a fizikai törvények hatásaként a tehetetlenségi erő hat rád a legjobban.

Mert ahogy esel, úgy puffansz.

Mert puffanni fogsz, hiába találod Te azt ki, hogy ’mentálisan ura leszel a helyzetnek’, vagy majd a ’korábbi tapasztalatokra támaszkodva kimászol a gödörből’ – a satufék pillanatában ez (még) nem számít. Leesel a földre és bumm. És ez fáj. Meg meg is zavarodsz, hogy ’izé, mi van? Tegnap még oké volt minden, most meg a földön vagyok. Ki húzta meg a vészféket?!’.

Az első pár pillanat (perc, óra, napok, hetek, hónapok, évek – kinek hogy…) még arról szólnak, ami a helyzet maga: elestem és az fáj nekem. Ezt nem lehet és leginkább nem is kell szépíteni. Ezt a részt nem szokták a TED előadásokban kivesézni, ott már egyből átugranak a ’Hogyan éljünk túl egy orbitális krízis helyzetet? 10 pont, ami segít kilábalni a válságból’ szakaszba.

Ám attól, hogy nem beszélünk róla, attól még fáj és sokkoló az egész.
És attól még ez a szakasz is létezik.

Én is ott álltam március közepén sokkolódva és csak pislogtam körbe, hogy mi is történik pontosan? Hogy nincs kijárás? Hogy nincsenek rendezvények? Személyes találkozás? Nincs iskola és munkába járás? Hogy digitális oktatás lesz? Hogy a 65 éves Anyukám ápolónő? Hogy a párom fuvarozási cégnél dolgozik, ahol a kamionok aktívan járnak Olaszországba? Hogy a tesóm Franciaországból jött haza a határzárás előtt utolsó 24 órában és nem mellesleg babát is várnak? Hogy miből fogok megélni, ha az emberek (érthető módon) másra tartalékolják a pénzüket és az életenergiájukat és per pillanat ugyanúgy nem kapnak levegőt, mint én?!

Részemről a ’nem kapok levegőt’ és a ’víz alatt vagyok’ érzet kb. két hétig tartott – ez alatt a ’sima’, értsd: tudománymentes, túlélési ösztöneim szerint tettem a dolgomat és az operatív életben maradás volt a cél: beszív és kifúj. És kezdeni előlről.
Ennyi.

Mert ha ez megvolt, akkor lehetett arra figyelnem, hogy

  • huh, de jó, hogy fiam apjával meghoztuk azt a döntést, hogy a fiam március 11-i névnapjára laptopot kap, hogy
  • huh, de jó, hogy voltunk otthon anyukámnál az előző héten, és tudom, hogy jól van és még egy kis ’hazait’ is hoztunk a fagyasztóba; hogy
  • huh, de jó, hogy ilyen klassz ügyfeleim vannak, akik zökkenőmentesen állnak át az online coachingra; hogy
  • huh, de jó, hogy a LinkedIN-es ismeretség most elérhető maszkok formájában is gyümölcsözik és
  • huh de jó, hogy tudom tenni a dolgomat tovább… mert van dolgom!!

Mindebben azt is éreztem, hogy ismerős vizeken vagyok… mintha nem is olyan régen, lettem volna már egy hasonlóan meghasonult (micsoda szókapcsolat, figyeled! 😊) helyzetben… mintha a kuruzslótörvény okozta érzelmi vihar valójában egy nagyon klassz ’főpróba’ lett volna a premierhez (a cikkem első részében írtam erről). Hogy jó ég, most mennyivel hamarabb ’találok mégis magamra’ és tervezem a ’válságtervemet’ … hogy köszi (!) kuruzslótörvény a rutinért, hogy felkészítettél egy másik durva pofonra…

Talán emiatt is volt az, hogy azt éreztem, hogy bár megrengett újra a föld alattam – én magam mégis stabilabban állok (állhatok). Persze, a tehetetlenségi törvény rám is hatott, el-elbillentem (és voltak napok, amikor azt éreztem, hogy el is ’hasaltam’), mégis ismerős volt a bizonytalanság érzet és ettől kevésbé volt félelmetes.

Mindezek tették azt is lehetővé, hogy 2020. március 18-án, valószínűleg az elsők közt az országban, de útjára indult az Online Emberség nevű webináriumom, ahol embertársaimnak kívántam abban segíteni, hogy hogyan is lehet megérteni és jól kezelni a kialakult status quo-t. Tettem ezt értük és magam miatt – hiszen magamról már tudtam azt, hogy a strukturált átbeszélés stresszoldó hatással van rám. És másokra is hathat így – és hatott is! 7 héten keresztül minden héten csütörtökön egy hol kisebb, hol nagyobb csoportnyi ember merített erőt egymásból és szerzett energiát a kollektív energiatérből. Adtunk, kaptunk és teremtettünk energiát. Felemelő volt.

Felemelő volt azért is, mert pont a megszorított környezetben végre választ kaptam a kínzó kérdésemre is (amit az előző részben fejtegettem), hogy vajon milyen coach vagyok én? Vajon jó coach vagyok-e én?

Látni magamat, hogy igen, nehéz helyzetben IS ’ösztönösen’ jön az, hogy nekem az a dolgom, hogy mások jóllétéhez hozzájáruljak – ez nagyon jól esett. És örültem, hogy másoknak is jól esett és jól estem 😊. Örültem, hogy a szakma, a tudás, amit magaménak választottam, nem csak engem, hanem általam több más embert sem hagyott cserben.

Hogy szívből IS segíthettem másoknak és tudásból IS. Szeretem ezt a kombót 😊

Oké, hogy ’Teréz Anya’ vagy, de miből éltél meg?

Hiszed vagy sem, én is azon emberek közé tartozom, akiknek nem a vánkos alatt terem a pénz és a pénztárnál én is fizetek. Amíg őszinte örömmel teljesítettem a ’szívem hangját’ a koronavírus okozta bezártság alatt, addig folyamatosan kattogott az agyam azon is, hogy az én tartalékaim vajon meddig futják? És ha azok elfogynak, akkor mi lesz? Hogyan fogom fizetni a rezsit, a jelzáloghitelt és egyáltalán, hogyan fog kinézni pénz nélkül az életem, életünk? Hogyan és mit fogok csinálni, ami pénzt ér(het)?

Ezek a kérdések persze nem új kérdések… 1,5 éve váltam főállású vállalkozóvá, mielőtt „ki mertem lépni’ az aranykalitkámból, akkor is feltettem magamnak ezeket a kérdéseket, mert pont ezek a kérdések tartottak addig vissza, hogy meg merjem lépni a vállalkozóvá válást.

A TITKOS Recept

És milyen jó, hogy azt akkor megtettem, mert volt hová nyúlni az emlékeimben… amiben a legelső pont az volt:

  1. Bénító kérdések

Ne engedjem, hogy a kérdések fogságába essek! Ne engedjem, hogy megbéklyózza az agyamat a nyomás, csak azért, mert VÁLASZ KELL! Mert nyomás alatt az agyam nem teljesít a legjobban. EGY darab megoldást akar, amit sokkal nehezebb megtalálni, mintha hagynám magam, hogy nyitottan meglássak akár TÖBB megoldási lehetőséget is.

2. Rossz kérdésre rossz válaszok érkeznek

Nem baj, ha elsőre (vagy másodikra …. vagy harmadikra…) olyan kérdést teszek fel magamnak, amire nem tudom most a választ. Ez nem feltétlen jelenti azt, hogy hülye vagyok (kognitív torzítás), csak azt, hogy most nem a jó kérdést tettem fel magamnak. Nem jó kérdés volt példásul, hogy mi lesz, ha elfogy a pénz? Nem volt jó, mert ezzel azt is mondom magamnak a kérdésben, hogy meg akarom várni, amíg elfogy… hogy nem teszek semmit, hanem hagyom, hogy elfogyjon…

Hát nem! Nem akarok ölbe tett kézzel ülni és várni, hogy majd egyszer csak elfogy a pénzem és valamennyien az utcára kerülünk! Értem, hogy ezt mind a ’katasztrofizálás’ címszó alatt tárgyalják a szakirodalomban, de klasszul rádöbbentett arra, hogy ezt a kérdést nekem szükséges átfogalmazni ahhoz, hogy működésre bírjam az agyamat.

3. A JÓ kérdés megtalálása

Találjam meg a kérdést, amire már tudok válaszolni! Mert az lesz a jó kérdés. Nekem ez lett a jó kérdés: Ma mit tudok tenni, hogy életben maradjunk? És ehhez mire/kire van szükségem? Mindennap csak arra az aznapra koncentráltam. Talán ez rövidlátónak hangzik, valójában azonban pont hosszú távon segít. Mert ha úgy adódott, akkor egy adott napon belül is bőven volt min aggódni, min bizonytalankodni, bőven volt dolgom az online oktatással, a meglévő ügyfeleimmel, az Online Emberség webinárral, a háztartással, a családommal, a saját és mások mentális egészségével…  – minek kellett volna még azon rágódnom, hogy de vajon mi lesz holnap?

4. És ha nincs válasz?
Fogadjam el azt, hogy nincs mindig kérdés, ahogy néha válasz sem. Hogy néha a válasz az: nincs válasz (pl. miért pont most jött ez a koronavírus? miért nem tudom, hogy mit is kellene tennem?, miért nem érzem/látom/teszem azt, amit mások?’, stb.)

5. Sávváltás és tempó

Sávot váltani nehéz álló helyzetből. Bár ösztönösen fékezünk, ha előttünk fékeznek a közlekedésben is (a koronavírus kapcsán ez családi és vállalati kasszák újragondolásában, ’budget-cut’-okban, elbocsátásokban, stb nyilvánult meg…), addig igyekeztem tudatosan is felmérni azt, hogy van-e vajon egy ‘másik sáv, amiben még halad a forgalom’? Vagy szükséges-e nekem is 0 km/órára megállni, elég lehet-e, ha lassítok? És amúgy tényleg előttem lassítanak konkrétan, vagy csak körülöttem? Mert nem mindegy… Avagy egy gyorsítással és egy hirtelen manőverrel kikerülhetem az egészet, ami a lassulást okozza?

Én azt választottam, hogy amennyire csak lehet, tartom a sebességemet akkor is, amikor mások lassulnak körülöttem. Vagyis nem hagytam abba az addigi tevékenységeimet, ugyanúgy írtam, posztoltam, jelen voltam, mint korábban is (sőt, majd látni fogod, lesz olyan, amiben még rá is kapcsoltam).

Persze, a közösségi felületeken a témák érzékenyedtek, mert nem volt az a célom, hogy ’mindenáron eladom magam és az utolsó garast is kicsalogatom az emberek pénztárcájából’. Nekem nem jön be ez a ’lefölöző’ típusú eladás, értékesítés, mert a legtöbb esetben nagyon érzékeny a jég (morálisan). Igen, mindig van egy réteg, akit egy válság nem zökkent ki és egy válságban is akad pont elég pénzük költeni. Láttam én is, hogy egy pár vállalkozó/szervezet milyen szépen ’ült rá’ erre a rétegre – és még azt is elhiszem, hogy sikerült is nekik. Üzletileg akár nagyot szakíthattak, ám morálisan nagyon megkérdőjelezhető volt az, amit és ahogyan tették ezt.

Én ezt biztosan nem akartam. Biztosan nem így.

 Szerencsére voltak jó példák is, akik úgy váltottak profilt, úgy találtak ki új szolgáltatásokat akár, hogy az példaértékű volt, mert emberien és etikusan IS tették.

Úgyhogy már csak miattuk is, de leginkább magam miatt is inkább ezt az utat választottam.

6. Helyzetelemzés a következő lépés előtt

Valószínűleg van egy ilyen bekezdés, a ’Hogyan éljünk túl egy válságot’ című nagykönyvben… az életem könyvében erre most nem jutott külön fejezet a karantén alatt. Legalábbis tudatos szinten nem (éppen most, ezen sorok írásával teszek erre kísérletet, de vegyük észre, hogy itt van időben némi elcsúszás a sztori idősíkjához képest…).

Bámulattal, irigységgel (bizony…) figyeltem azokat, akik játszi (vagy annak tűnő) könnyedséggel számoltak be arról, hogy megcsináltak két újabb nyelvvizsgát, elolvastak 20 könyvet 5 nap alatt, naponta jógáznak (még a gyerekek is), kiemelkedően és makulátlanul egészségesen étkeznek, bonszájokat vagy paradicsomot nevelnek balkonon/cserépben/kertben, 180 fokos fordulattal irányt vettek és immáron dagadó vitorlával zúznak előre és teltházas online eseményeik vannak… Ha csak a a fele így van, ahogy mondják, én akkor is tisztelem őket. A másik felével meg nekem nincs dolgom 🙂

Ám velem ilyenek nem történtek …. – illetve nem pont ilyenek történtek (mondjuk nekem is van 3 db paradicsomtő a kertben, amit szégyenszemre (?) palántaként vettem és nem magról neveltem).

Ami velem történt a karantén alatt (és amiben az ég adta egy világon semmi túlzás, de degradálás sincs), azok ezek voltak:

1.Sokat főztem
A legnagyobb mumusom a főzés volt (mert bár jól tudok főzni, mégsem szívesen szentelek ennek órákat MINDENNAP) – vállon veregetem magam, hogy sikerült ‘oké ételekkel’ ellátnom a családomat ezekben a bezárt hónapokban ÉS emellett sikerült MÁST IS csinálnom 😊. (igen, tudom, hogy lehet rendelni is ételt…én döntöttem úgy, hogy az erre szánható pénzt inkább másra tartogatom).

2. Digitálisan és valóságban is okultam
A digitális oktatás az első két hétben kicsinált. Sokkal jobban kifáradtam, mint a 11 éves fiam. Ekkor jöttem rá, hogy valamit nem jól csinálhatok, mert ő meg egyáltalán nem fáradt 😊 Sőt, élvezi. Élvezi???! Bizony… Hagytam hát boldogulni és érvényesülni, és igen, hibázni is. Nem én figyelmeztettem mindig a leadási határidőkre, nem én idegeskedtem, hogy ’hú, honnan fogja így tudni az Árpád-házi fejedelmeket’. Persze, én is festettem vele tájképet (de nem helyette), persze, én is átnéztem az angol dogát, mielőtt elküldte volna (amire 4-est kaptunk, illetve én 😊 Nesze neked felső fokú szakmai angol nyelvvizsga 😊 ).
Maradéktalanul büszke vagyok rá, mert derekasan helytállt: ő, egyedül! És hát igen, nem kapott mindig ötöst, sőt, még hármast is kapott (azt a dogát már nem néztem át előtte), de rájöttem, hogy nem ez számít. Az számít, hogy felelősséget tudott tanulni, hogy rájött arra: magáért tanul és magáért felel. És a tanáraira is büszke vagyok. Volt, aki nem érzett rá, hogy mit és hogyan is lehetne ilyen helyzetben tenni, ám voltak olyan is, akik szívvel és lélekkel, felelősségteljesen hozták ki a helyzetből a legjobbat. És örültem annak, hogy az év végén mindezt merték is vállalni: nem a jegyek alapján kaptak értékelést, hanem a gyerekek hozzáállása miatt. Így az én fiam, életében először, kitűnő lett 😊

3. Online Emberség Webinárt szerveztem
Erről írtam korábban: közel 100 emberrel kerültem így közelebbi kapcsolatba, így tartottuk egymásban a lelket és így tudtuk egy közösséget is magunkat kialakítani. Köszönöm mindannyiótoknak ezt az időszakot! Én is sokat tanultam tőletek! És remélem, hogy lesz alkalmunk nem csak online találkozni a jövőben is! 🙂

4. Jelen voltam a közösségi médiában is
A karantén ideje alatt írtam 40 posztot (melyek több mint 210 ezres nézettséget, átlagban 72 like-ot generáltak), 5 hosszabb cikket, 4 podcast hanganyagot, 4 vendégcikket… külsős publikációimat, hanganyagaimat össze is gyűjtöttem őket ide.

5. Online vezetői program született
Van már Brexit, MEGXIT… Székely Violával meg arra gondoltunk, hogy mi meg csináljuk meg a CoronEXIT-et… mert miért ne? 😊 Nagyon úgy tűnt, hogy mindenki nagyon szeretne már rátalálni a kijáratra. Így fejlesztettük ki és így született meg az 5*3 órás online modulokból álló egyedülálló vezetői programunk, melynek (egyelőre) nincsen párja.

Azért nincs, mert a 3 nemzetközi modul, amit alkalmazunk (Design Thinking, LEGO Serious Play, Being at Full Potential), ilyen kombinációban még nem került átadásra, és mert eddig nem volt koronavírus sem 😊. A Program olyan inspirációkat és gyakorlati tudást és szemléletváltást ad át, melyet a vezetők és csapataik bármilyen nehéz, válságos, összetett helyzetben tudnak használni. És mivel az inspiráció önmagában nem elég és a szemléletváltás sem az egyik napról a másikra fog megtörténni maradandóan, ezért a Programot egy 4 hónapos utánkövető szakasz is támogatja a tartós tanulás érdekében. Nem hallottál még róla? Olvass róla bővebben és próbáld ki: a CoronEXIT Mindset modult önállóan is elvégezhető modullá alakítottuk! Persze, a teljes Program az igazi, de értjük, hogy Te sem akarsz zsákbamacskát 😊

6. Tanulni, tanulni, tanulni
Nekem van ez a fixa ideám, hogy tudásból sosem elég 😊 PACSI néven már a tavaly év végén bemutatkozott az egyénekre szabott Potenciál Aktivizáló Coaching Programon. Most jött el az idő, hogy megtanuljam a csapatokra való metodikát is, így áprilisban egy 5*8 órás online (!) kurzus keretében Human Potential Team Coach is lettem 😊

7. Meditáltam és futottam
A korábbi napi rutinom ment a kukába a karantén alatt. Azonban a meditációt nem engedtem sehová menni. Ha már nem tudok 10 percet sem reggelente magamra szánni, az már nagyon rossz hír lett volna számomra… úgyhogy meditáció maradt 😊 A futásra a karantén 4. hetétől kezdve tudtam időt szánni. Ez a fiammal való közös sétának indult a közeli erőben, aztán egyre merészebben már futni is kezdtem. Nem sokat, 1-3 kilométert, mikor mennyi fért bele, vagy mennyit bírtam. Mert már 2 éve nem futottam… Lippai Roland coach barátom mondaná, hogy ne keress kifogást anyukám, csak csináld 😊 Úgyhogy csináltam 😊 Lassan is, meg keveset is, de legalább rendszeresen 😊

8. A virágaimat csodáltam
Szerencsére sok van bent is és a kertben is es eddig is örömömet leltem bennünk, így a karantén ideje alatt csodálhattam a nyíló virágok tucatjait közvetlen közelről is. Az Instagrammon #seemoreathome hashtag alatt jó sokat meg is örökítettem belőlük 😊 És leginkább magamnak, de csodás ZEN bölcsességeket is tettem melléjük kísérőnek 🙂

9. Zokogtam
Egy szombati nap volt, a karantén kb. 5. hete. És én hirtelen, kb. a semmiből zokogni kezdtem.

A semmit úgy értem, hogy nem történt aznap semmi rendkívüli. Mégis, ahogy egy percre leültem a fürdőszobában, elkapott a sírás. Közben jöttem rá, hogy a fáradtságtól sírok.

Hogy az elmúlt pár hetet megfeszített tempóban, leginkább másokra odafigyelve, munkával töltöttem. Bár én vagyok az is, aki ki szokta emelni az ’én-idő fontosságát’, és azt is, hogy az, hogy eleget alszol és csinálsz olyat, ami konkréten neked is jó, az nem önzőség…most én magam mégis abban találtam magam, hogy kimerültem. Hogy nem figyeltem arra teljesen, hogy én hogyan is vagyok. Hogy ’elvártam’, hogy a napi 10 perc meditáció majd ’megoldja’ nekem…. nem így lett. Úgyhogy hagytam magam sírni. Kb. 30 perc alatt Ferrari vörösre bőgtem a szememet.

Belenéztem a tükörbe, és jól megszidtam magam ezért. Hogy hogy lehetek ilyen gyenge? Hogy mit hisztizek, amikor minden oké? Aztán leszidtam magam azért, mert leszidtam és aláztam magam. Aztán bőgtem egyet megint, hogy nekem ez sem megy.

Aztán aludtam egy fél órát és amikor felkeltem, helyreállt a világbéke bennem. Legalábbis már nem szóltam magamhoz sem rosszallóan. Sikerült konstatálni a tényeket: sok, ami most van – ÉN IS elfárad(hat)ok, ÉN IS kimerülök… ÉN IS EMBER VAGYOK.

10. A legfontosabb pont?
…. mert manapság a ’10 pontos listák’ a menők – na de nincs ilyen pontom. Bocsi 😊

Összegzés

A koronavírus okozta bezártság az elmúlt hetekben elmúlt, noha maga a koronavírus valószínűleg már örökre az életünk részévé vált. Szeretném mondani, hogy a bezártsággal együtt a krízisnek vége – egészségügyi szempontból talán helytálló is ez Magyarországon. Ám a gazdasági krízis azért nem múlik ilyen könnyen. Továbbra sem érzem azt, hogy hátradőlhetek, mert most már megint ’olyan minden, mint rég’.

És az csak az egyik része, hogy semmi sem lesz ugyanolyan, mint régen (ez a koronavírus előtt is igaz volt azért), a másik része az, hogy van, amit nem is akarok, hogy ugyanolyan legyen. Mert örülök annak, hogy

  • a fiam megtanult egyedül tanulni és ezért felelősséget vállalni
  • megszületett az Online Emberség Webinár és CoronEXIT Leader Online Programunk
  • hogy mertem magamba is invesztálni és Human Potential Team Coach lettem
  • újra mozogni kezdtem
  • tudom magamról, hogy mire számíthatok nehéz időkben és azt is tudom, hogy én kire számíthatok

Viszont igazán remélem, hogy az elkövetkezendő időkben főzhetek kevesebbet is 😊

Így érkezünk el a mostanba, ahol már egy kicsit megint ’békeidő’ van: újra van mozgolódás a piacon, újra találkozhatunk személyesen is az emberekkel, újra köttetnek szerződések és a jól végzett munkáért újra fizetség is jár. Nekem is.

Így mondhatom, hogy

IGEN, FOLYTATÁS KÖVETKEZIK, mert én bizony FOLYTATOM 😊.

És Te hogy vagy épp most? Folytatod, abbahagyod, újrakezdesz? Hol tartasz épp? És én hogyan támogathatlak ebben?

Gyere, beszéljünk!

DigitalHungary - Vad Ágnes Coach: Hatékony online coaching
Blog

Hatékony Online Coaching – Van Ilyen?!

A teljes cikk változatlanul megjelent a Digital Hungary oldalain is 2020. május 28-án.

„Szia Zoli! A pénteki nappal kapcsolatban jelentkezem, hogy a kialakult vírushelyzetre való tekintettel tudjuk-e online formában tartani a coaching ülésünket? Mit szólsz hozzá?” – tettem fel pár hete a kérdést az egyik ügyfelemnek, akivel eddig személyesen találkoztunk.

„Uhh, hát… ez nagyon jó kérdés. Sokat gondolkoztam ezen, látom, hogy mi történik és értem, hogy most ezt a legjobb tennünk, engem is home office-ba küldtek. Szóval számítottam rá, hogy ez fog történni az üléseinkkel is, de mégis … mégis nehéz. Mert nem tudom elképzelni, vagyis egyelőre nem, hogy hogyan tudnék bevonódni itthonról egy olyan dologba, amihez nekem szükségem van a helyzetre és a szituációra, ami elindítja bennem a gondolatokat. Teljesen másként látom itthonról, mindenfajta nyomás nélkül a dolgokat, mint például nálad. Félek, ez nem vinne előre az utamban a célom felé” – hangzott a válasz az ügyféltől.

És biztos vagyok benne, hogy ezekkel az gondolataival, érzeteivel nem volt egyedül akkoriban. Talán most sem?

Legtöbbünknél az online térről alkotott véleményünk, megítélésünk, tapasztalatunk gyökeres változáson mentek keresztül az elmúlt 9-10 hétben.

Kezdve azzal, hogy egyáltalán szóba jött, mint ’cselekvési tér’. De ne szaladjunk ennyire előre.

Egészen 2020. márciusának közepéig határozottan állítottuk, hogy az emberiség már jó ideje digitális világban él:

Online rendelünk ételt, ruhát, ajándékot, szervezünk találkozókat, tonna számra írjuk az emaileket, boldogan szörfölgetünk a neten napi több órát, megosztunk képeket, posztokat, olvassuk a híreket, csetelünk órákat a barátainkkal, netbankolunk, részt veszünk e-learning tanfolyamokon, vagy csak fogyasztjuk a digitális tartalmat gyakorlatilag korlátlanul. Egyre többen már meg is élnek abból, hogy az online térben mozognak. Kialakult a ’digitális nomád’ fogalom is, az ’élvezetes és fizikai kötöttségmentes munkát’ hirdetve. A tizen-huszonéves fiatalokat pedig már előszeretettel címkéztük ’cyber’-ré és nehezteltünk rájuk, mert napjuk 90%-át az online/virtuális térben élik.

Szóval azt hittük, hogy nekünk ez megy.

Hogy mi már rég digitalizálódtunk.

Erre jön ez a koronavírus és mindezt kb. minimum újragondoltatja.

Mert tény, hogy eddig is sok mindent intéztünk már online, ám 2020. márciusa és az utána következő hetek/hónapok mégis tudtak új helyzetet teremteni sok ember és vállalkozás, szervezet számára is.

Különös tekintettel azokra az iparágakra, szakmákra és tevékenységekre, amikről korábban mélyen, szinte kizárólagosan hittük, hogy a siker és hatékonyság a személyes jelenléttől kiemelkedő mértékben függ. Hiszen ki látott már olyat, hogy nem egy kényelmes fotelben ülsz a pszichológusoddal szemben, hanem otthon vagy és Zoom híváson keresztül beszéltek?!

Vagy vajon ki hitte el azt korábban, hogy egy vezető, akinek az emberei nem vele ültek egy irodában, hanem más helyszíneken (akár más országokban is) ültek, az hatékonyan tudja menedzselni a csapatot? És azt vajon ki hitte el, hogy ezek a ’remote’ csapatok is lehetnek hatékonyak úgy, hogy a vezető több száz vagy épp ezer kilométerre van (és lehet, hogy egy másik időzónában is)?

Érezzük, hogy az online tér és a hatékonyság fogalmak közös említése bizony gyenge lábakon áll.

De miért is vagyunk ennyire bizalmatlanok? Miért hisszük azt, hogy az online tér kevésbé alkalmas hatékony kapcsolattartásra, közös munkára? Miért esett nehezünkre elhinni azt, hogy akár pszichológus, akár coaching ülés is tud jól működni az online térben is?

Tény, hogy a digitális korban számtalan módon juthatunk adatokhoz, információhoz, ám mégsem egyértelmű, hogy mindezt megfelelően fel tudjuk dolgozni és szolgálatába tudnák állítani. Az internet elterjedésével eddig azt biztosan megtanultuk, hogy könnyen, gyorsan és sok információ érhető el. Ezeket viszont ritkán használtuk tudatosan, rendszerezetten, kifejezett céllal a mindennapi munkahelyi együttműködéshez vagy a saját jóllétünkhöz például. Azaz nincs elég gyakorlatunk mindebben (a technikai feltételt most alapul veszem), így könnyebb azt hinni, hogy amit ’nem tapasztaltunk az nincs is’.

Ami jó, azt ne piszkáljuk?

A coachingot kiemelve, ezen a területen is általános nézet az, hogy a coach személyes személyes jelenléte és ereje kulcsfontosságú sikertényező a bizalomteljes légkör kialakításában. A személyes kapcsolat, az ebből adódó spontaneitás, az egymásra hangolódás és az egymásra adott érzelmi reakciók nagyon fontos részét képezik minden kétszemélyes helyzetnek. A találkozás helye és ideje, a két fél által megteremtett bizalommal teli légkör a közös munka sikerességének kulcseleme.

Persze, ez a nézet nem is véletlen született meg, hanem az eddigi coach és ügyfél tapasztalások alapján. És ami jó, azt minek bolygatni, igaz?

Én magam közel 10 évig vezettem egy nemzetközi csapatot egészen 2018-ig. 35-en 14 országban voltunk, a legnagyobb időeltérés 3,5 óra volt Magyarországhoz képest. Ez a csapat kétszer kapott vállalati díjat a kiemelkedő teljesítménye miatt.

Bár vezetőként meglehetősen sokat utaztam a személyes kapcsolat kialakítása érdekében, azért nem volt ez sem időben, sem költségekben mindig megoldható. Maradt hát az online kapcsolódás. Alighanem ez volt az az időszak, amikor nálam ’kompetencia fejlesztés’ zajlott az online térben. Hiszen az elvárás a hatékony és eredményes csapatmunka volt, vezetőként ezért (is) feleltem, ahogyan azért is, hogy az egyéni teljesítmény is optimális legyen, hiszen ebből adódik össze egy csapat eredményessége is.

Nem volt mit tenni, fel kellett ’tűrni az ingujjat’ és ’gyúrni kellett a csapatot’. Szisztematikusan és tudatosan, sokszor viszont intuitívan is. Bizony sok meetingbe (és persze utazásba is) került elérni azt, hogy kialakuljon a csapatérzés, hogy kialakuljon az közeg, amiben mindannyian szeretünk dolgozni.

Szóval, amikor megérkezett a 2020. március közepe, egyszeriben az ismeretlen régi ismerőssé vált számomra. Azon kaptam magam, hogy vezetői tapasztalataimhoz nagyon hasonló ’online üzemmódot’ kezdtem felvenni a coaching ügyfeleimmel is. Hogy milyen is ez?

Leginkább talán a hozzáállásomat emelném ki: a korábbi tapasztalataim alapján mertem azt hinni, hogy nem lesz baj az online térben sem a coaching terén. Eddig is voltak olyan ügyfeleim, akik külföldön élnek és sosem volt alkalmunk személyesen találkozni. Mégis amellett döntöttek, hogy dolgozzunk együtt és mégis tudtak ezek a folyamatok is eredményesek lenni.

A kérdés tehát az lehet, miben más az online tér egy coaching folyamat esetén? Mert ne jelentsük már ki, hogy kevesebb. Vagy hogy nehezebb. Hogy nem is működik….

Átkapcsolás

A személyes tapasztalatom az, hogy én ilyenkor ’átkapcsolok online módra’. Ezt azt jelenti, alkalmazkodom ahhoz, ami van és azt veszem ’egésznek’ (így nincs hiányérzetem). Mert amíg egy személyes találkozó során 360 fokban, 4 dimenzióban ’kapom’ az ügyfelet, addig egy képernyő monitorja nyújtotta élmény ettől messze van. Ám bennem pont ez aktiválja a fókuszomat. Ez olyan, mint amikor egy érzékszervünk felerősödik, amikor egy másik épp nincs használatban, vagy nem használható. Az egyik funkció átveszi a másik funkcióját. Ez az extra fókuszált figyelem segít abban, hogy mihamarabb el tudjunk arról feledkezni, hogy valami elválaszt bennünket a fizikai térben. És amint ez megtörténi, amint ez a ’fal leomlik’, akkor létrejön A Kapcsolat kettőnk közt. Így, nagybetűvel.

Az a Kapcsolat, amiben már szabadon, falak nélkül száguldhatnak a gondolatok, az érzések, az energia. Az a Kapcsolat, ami kell az ügyfélnek ahhoz, hogy ugyanúgy megláthasson perspektívákat, ugyanúgy elgondolkoztassa, mint egy személyes találkozó során.

Ez történt Zolival is, aki eleinte el sem tudta képzelni azt, hogy a közös munkánk az online térben tud ugyanúgy működni. És persze nem volt ez attól még pont olyan. De rosszabb sem! És kevésbé hatékonyabb sem! Másabb volt. És így IS jó és eredményes volt!

Zolival azóta lezártuk a közös munkát. Mostanra ő is el tudja mondani, hogy az online tér az valóban más, ám ha úgy tekintünk rá, mint egy tanulható és fejleszthető készségre, akkor a nehézségei mellett az előnyeit is jobban megtapasztalhatjuk (pl. utazási idő megtakarítása).

Mindemellett persze azt is határozottan kijelentem én is, hogy a voksomat továbbra is a személyes találkozók mellett teszem le. Társas lények vagyunk, elemi ösztönünk a személyes kapcsolódás és már ismert előnyei, hasznai is vannak. Ugyanakkor az online térben történő coaching folyamatot se húzzuk le azért a kukán, mert valamit hiszünk róla, amit lehet, hogy még ki sem próbáltunk, vagy nem tanultuk meg eléggé…

Mert csak mostanság digitalizálódunk igazán!

Ha még mindig szkeptikus vagy az online coaching hatékonyságával (és miért ne lehetnél?), akkor tehetsz egy próbát itt és most. Mert ez a 60 perc online lesz, díjmentes lesz, coaching lesz …. és jó is lesz! 🙂 Ha meg nem vagy szkeptikus, hanem kíváncsi és tettre kész, akkor se várj semmire! 🙂

VadAgnes.Coach Blog
Blog

Egyiknek Sikerül, a Másiknak Nem?

Ha mindenkinek ugyanannyi órából áll egy nap, hogy van az, hogy egyikünk vagy másikunk mégis többet ér el, mint a többiek? Hogy többet tud letenni azt asztalra? Hogy több jut neki? Hogy többet keres? Ha a rendelkezésre álló idő mindenkinek ugyanannyi, hogy lehet az, hogy némelyeknek jobban ‘kijut a jóból’?

Mi lehet a válasz, ha feltételezzük, hogy nem nyert a lottón, vagy nem ‘született bele a gazdagságba’, vagy nem ‘csak jó időben, jó helyen volt’?

Mi lehet a válasza azoknak a sikeres embereknek, akik láthatóan tényleg megdolgoztak a sikerükért?

A hozzállás. Ebben keresendő a válasz. A kiemelkedő eredményekhez kis lépéseken keresztül visz az út.


Ugyanis ők tudják, hogy MIT akarnak elérni.
NAGYOT álmodnak.
De KICSIben kezdik el megvalósítani.
Egyik LÉPÉST teszik a MÁSIK után.

A legtöbb ember épp az ellenkezőjét gondolja. Azt gondolják, hogy a nagy siker elérése időigényes és bonyolult. Ennek eredményeként ezer meg ezer dologgal vannak elfoglalva, sok dolgot csinálnak annak érdekében, hogy elérjék a céljukat.

A bibi azonban ott, van, hogy ez a sok minden bizony elfárasztja őket. Elárasztva, megterhelve érzik magukat, mert annyi mindent meg kellene csinálniuk a céljuk érdekében. Elvesztik szem elől azt a tényt, hogy a SIKER akkor jön, amikor NÉHÁNY DOLGOT teszünk, de azt IGAZÁN JÓL – és nem akkor, amikor sokat, de azt semmilyen hatékonysággal vagy eredménnyel. És mivel naponta azt élik meg, hogy ezt se, meg azt se sikerült befejezniük a hosszú listájukról aznapról, ezért hamar csalódottá válnak. És ha csalódottak, akkor nem motiváltak – így a sok előttük álló feladatból semmi, vagy csak nagyon kevés fog megvalósulni.

Szóval a lényeg a hozzáállás.

Amint megértjük, hogy MIT akarunk elérni (ami igenis lehet egy nagy dolog, számunkra nagy álom!), akkor azt bontsuk le kis lépésekre.

Olyan kis lépésekre, hogy már holnap pontosan tudjuk, hogy mit is kell tennünk azért, hogy a vágyott célunk megvalósuljon.

Nem sokat kell tenni vagy lépni.
Hanem eleget és azt jól.
Nem folyton rohanni kell, hogy minél hamarabb elérjünk valamit.
Hanem megtervezni és apró lépésekre lebontani. Amire pont annyi időt szánunk, amennyi a megvalósításához kell.

Ez akkor fog menni, ha elég kicsi a következő lépés és elég időt szánunk rá.
Azaz fókuszálunk rá.
Azaz arra fókuszálunk és nem minden másra.
Azaz addig nem fekszünk le, amíg azt az egy kis lépést meg nem tettük.
Azaz mindennap megtesszük azt a kis lépést a nagy célunk érdekében.
És ez a lényeg.

A PONTOS CÉL
Hogy tudjam, MIT akarok, merre van az arra és az fontos legyen nekem annyira, hogy nap mint nap tudjak érte tenni. A célom felé lépni.

A KIS LÉPÉSEKRE lebontott terv.
Értsem meg annyira a célomat, hogy képes legyek azt kisebb célokra, lépésekre is lebontani, egészen addig, amíg pontosan tudni fogom, hogy MA mit kell lépnem ahhoz, hogy egy lépéssel közelebb érjek a célomhoz?

A KÖVETKEZETESSÉG
Hogy mindennap megteszem az aznapi lépésemet. Nem baj, ha esik az eső. Vagy ha épp szép az idő.

A FÓKUSZ
Hogy nem engedem magam másra figyelni addig, amíg az aznapi lépésemet meg nem léptem. Mert fontos nekem a célom annyira, hogy ne veszítsem szem elől azt.

Az élet túl rövid ahhoz, hogy ölbe tett kézzel várjuk a sült galambot. Ha nem teszünk magunkért, a céljainkért, akkor bizony nem történik semmi. Illetve történhet, csak az nem olyan lesz, amit szeretnénk. És így lesz legkevesebb a valószínűsége, hogy elérjük a célunkat.

Persze, lehet céltalanul is élni. Van akinek ez elég jó.

Viszont, ha Te szeretnél egy olyan életet, amiben pontosan tudod, hogy mi a célod és azt is, hogy hogyan éred azt el, akkor tégy egy kis lépést ma és jelentkezz be a díjmentes 0. coaching találkozóra nálam.

Tedd meg azt a lépést ma, hogy a holnapod már a sikereidről szólhasson.

Merek lépni és időpontot foglalok.

VadAgnes.Coach Blog - Műtőlámpa
Blog

Minden Rendben Van!

(Részlet életem könyvéből mindazoknak, akik segítettek testileg és lelkileg is felkészülni a műtétemre és végig kísértek a folyamaton. Szeretetem árad a családom, a barátaim felé és minden olyan közeli és távolabbi (akár ismeretlen) ismerősöknek, mentoroknak, ügyfeleknek is, akik változatos módon és formában kifejezésre juttatták törődésüket: KÖSZÖNÖM!)

Túl vagyok a műtéten. Jól sikerült és jól is viseltem.

Kórházi számom (adatvédelem pipa :))

Az altatásról nem tudtam mindent, de azt igen, hogy az egy fajsúlyos dolog egy műtét során. Amolyan “ki- és bekapcs”, csak épp az az ember agyával teszik ezt.

Arra emlékszem, hogy háton fekve nézem a műtőlámpákat. Jó sok volt belőlük, kicsit vonzott, hogy megszámoljam őket, de nem tettem. Helyette inkább felnéztem a fölém hajoló női arcra, Flórára, az altató asszisztensre és könnybe lábadt a szemem. Elfogott a félelem, hogy talán az ő arca lesz az utolsó, akit az életemben látok. Talán drámáztam ott és akkor, talán nem, de ez volt bennem.

Csak nem fog sírni? – kérdezi Flóra. Hááát….- szólok nem túl meggyőzően. Mondaná azt nekem, hogy minden rendben lesz? – kérdezem reménykedve. Varázslatos bűverővel hat rám ez a mondat, amit ő persze nem tud, ám elmosolyogja magát és belemondja a szemembe: Minden rendben lesz.

Könnyektől tele szememmel és végtelen hálával a szívemben mosolygok vissza rá. Ekkor az altató orvos is bekapcsolódik és arról kérdez, hogy voltunk-e nyaralni. Mondom, hogy igen, a Balatonon, többször is az idén. És mennyi egy lángos? Körképet készítek – mondja, én meg felröhögök már félig kábán, de még tudok válaszolni, hogy 1000 Ft-ért már sajtos-tejfölöst is kap. És ezzel kikapcs.

Két órával később köhögve, nyögve, furán nagyokat lélegezve ébredezek. A torkom az intubálástól kapar.

Már régen nem használta a légző funkcióját, kiszáradt a torka és a légcsöve – mondja mosolyogva a nővér. Nézek rá bágyadtan és könnyekkel a szememben. Mi a helyzet? Fáj valami? – kérdezi a nővér azonnal. Nem, csak örülök, hogy látom – felelem és már patakzik is a szememből a könny. Minden rendben van – hangzik varázsmondatom a nővér szájából is, én meg már csak kapkodom a levegőt és kissé szédülve pihegek.

Túléltem – konstatálom örömmel. Minden rendben van! – mondom magamnak is, aztán nyomok egy szunyát még.

Történetem hamarosan folytatódik.

Vad Ágnes Coach Dallos Zoltán könyvével
Blog

Alkalmazottból Vállalkozó: Beszélgetés Dallos Zoltánnal róla, a könyvéről meg a világról

2019. július 3-a van, 2 nap telt el a vállalkozói életem második félévéből. A cikkemet, amiben brutál őszintén beszámolok (olvasói visszajelzés 😊) az első félévemről, nagy elánnal olvassátok épp, ezekben a napokban meg is dől a mindenkori látogatottság a honlapomon 😊 Én boldogan fogadom a pozitív visszajelzéseket és igazolva látom, hogy igen, érdemes autentikus lenni és felvállalni azt, ami van és úgy, ahogy van, mert ezt ti szeretettel és érdeklődve fogadjátok és reakcióra bír benneteket.

Vad Ágnes Business és Emberi Potenciál Maximalizáló Coach
Vad Ágnes Coach Dallos Zoltán könyvével

Ekkor szembejön velem egy poszt, ami megragadja a figyelmemet, mert egy könyvet látok, aminek az a címe, hogy Alkalmazottból Vállalkozó. Nahát, egy Sorstárs! – lepődök meg, miközben olvasom, hogy nem túl rég készült el a könyv és a szerzője multis karriert hagyott maga mögött és éli az életét, mint vállalkozó. Nézem ki az író, mintha ismerném (értsd ismerős az arca a fényképen, meg ugyanaz a fotós csinálta neki a profilképét, mint az enyémet), de nincs a közvetlen ismeretségi körömben. Dallos Zoltán – mondom ki félhangosan és egyúttal írom is fel a jegyzetembe a pasas nevét, mert az a kósza ötlet suhant át rajtam, hogy meg kéne keresni, meg kéne ismerni – biztos jót beszélgetnénk a megéléseinkről, hisz’ láthatóan hasonló utat járunk be.

És ugyanezen a napon, egy pár órával később pedig olyan történt, amitől először még kicsit talán meg is ijedtem, hogy hujuj, vigyázni kell, hogy miket is kívánok … ugyanis egy emailt kaptam Dallos Zoltán cégétől!  [Ez azért durva, nem? 😊 Legközelebb a heti lottószámokat írom fel a jegyzetembe 😊]

Zoltán kollégája ebben az emailjében azt írja, hogy Zoltán szakmai múlja és jelene közt, meg az enyém közt elég konkrétan látható párhuzamok vannak, és mi lenne, ha találkoznánk és ajándékozna nekem egyet a most megjelent könyvéből, az Alkalmazottból Vállalkozóból és kölcsönösen bloggolnánk egymásról?

Te, kedves Olvasó, ennél a pontnál már tudhatod, hogy mit mondtam erre az ajánlatra 😊 Egy nagy igent! 😊 Én is úgy vagyok drótozva, hogy szeretek felfedezni, megélni hasonszőrűséget és nagyon inspirálóan hat rám az ilyen társaság, hiszen jó felfedezni azt, hogy mások is járnak hasonló cipőben és az örömeink, de sokszor a szenvedések, a csalódások is ugyanazok. Én is azonosulok az ’adok-kapok-gyere-kapcsolódjunk-és találjuk ki ’ mentalitással, így egyszerre nagyon kíváncsi lettem rá, a könyvére, az ő sztorijára.

Így került sor július 24-én a találkozónkra, melyhez Zoltán stílusosan a Hygge kávézót ajánlotta a Bálna Kulturális Központban, amire örömmel bólintottam igent, hiszen a ’dán életérzés’ zászlója alatt igazán különleges a vállalkozói életérzésről is beszélgetni. [Meg aztán egy páran ezt tudjátok is, hogy én előszeretettel boncolgattam a különböző nemzetek életérzéseit azzal a nem titkolt szándékkal, hogy kiderítsem, vajon magyar életérzés létezik-e? Akit érdekel, annak ide linkelem, hogy mire jutottam 😊]

15 perccel hamarabb értem a tett színhelyére, mert én inkább hamarabb szeretek érkezni, mint később, de Zoltánt nem tudtam megelőzni, elmélyülten dolgozott a laptopján, miközben a kávéját itta. Előzékenyen nekem is rendelt egyet és aztán belecsaptunk a beszélgetés lecsójába.

Ami engem illett, én készültem erre az alkalomra, elolvastam egy pár posztját, megnéztem egy pár videóját, elterveztem, hogy akár podcast is lehetne ebből a beszélgetésből, hogy majd csinálunk közös képet, vittem coach kártyát, a jegyzetmappámat, a laptopomat – aztán valahogy mindez elmúlt belőlem, amikor megérkeztem és frankón nem csináltam meg ezekből semmit.

No nem azért, mert elment a kedvem tőle, hanem azért, mert az első pár mondat után elkapott Zoltán természetes energiája, ami csak úgy áradt belőle és azt éreztem, hogy többre megyek azzal, ha nem ’mesterkélem el’ a helyzetet jegyzeteléssel, meg technikai dolgokkal, hanem csak engedem, hogy áradjon.

Zoltán pedig élt a lehetőséggel és gyakorlottan mesélt arról, hogy hogyan is kezdte karrierjét, hogy 25 évesen bízták meg egy bankfiók vezetésével, amit 2 éven belül a korábbi 117. helyről a top 10 bankfiók közé menedzselt. Bátran belemondta a szemembe azt is, hogy akkoriban még nem arról volt híres, hogy milyen empatikus vezető – hogy bizony kőkeményen kihajtotta magából és az emberekből is az eredményt. Ám saját tapasztalatain keresztül és a mentora segítségével rájött arra is, hogy a teljesítmény nem az egyedüli fontos dolog és ahhoz, hogy az emberek hosszabb távon is teljesítsenek és tegyék ezt lojálisan, igazi munkakedvvel – ehhez elkerülhetetlen az empatikus odafigyelés. Így került benne is egyensúlyba a ’piros és a sárga’ (utalva saját DISC tesztjéből származó színeire), azaz így kezdte magát átformálni egy olyan vezetővé, aki kapcsolódik az emberekhez, mert megértette azt, hogy velük együtt érhet el még nagyobb sikereket és így hozhatja ki belőlük a maximumot. Mára már azt vallja magáról, hogy 90%-ban hagyja, hogy a kollégái éljenek és dolgozzanak mellette és vele, ám ha a helyzet azt kívánja, azonnal aktivizálja magában a ’piros énjét’ és kertelés nélkül átveszi az irányítást.

Hasonló tanulási folyamatként éli meg a vállalkozó válását is és meséli, hogy már 30 éves korában is nekifutott egyszer a vállalkozósdinak, ám akkor még nem volt erre készen, ahogy a tervei is irreálisnak bizonyultak, az anyagi tartalék pedig gyorsan elkopott. Abban a helyzetben azt látta jobbnak, ha visszamegy alkalmazottnak és tovább tanítja önmagát, tovább élezi a készségeit. Mai fejjel is azt mondja, hogy ez volt a legjobb döntés abban a helyzetben, így juthatott olyan pozíciókba, melyek megalapozták későbbi vállalkozásának sikeres indulását 2016. novemberében. Mondhatnánk, hogy ekkorra állt készen arra, hogy vállalkozzon – ám merész dolog lenne azt kijelenteni, hogy erre igazán és teljesen készen lehet lenni 😊 Elmondása szerint a végső lépéshez, hogy tényleg kilépjen a multinacionális világ aranykalitkájából, a szívritmus-zavara adta meg a lökést.

29 évesen már 2 szívműtéten is túllenni a legtöbbünket változtatásra késztetne – ezt tette Zoltánnal is. Főleg, hogy tisztában volt azzal, hogy az első szívműtétjéért 1 éves korában még nem volt felelős, hiszen a szíve betegen született – ám a másodikért már csak magát és az életmódját hibáztathatta. Hát lépett és változtatott.

Amúgy azt mondja, hogy ha tudná, hogy ez a mai napja az utolsó, akkor azt üzenné magának, hogy lépjen hamarabb, hogy merjen hamarabb a vágyai, a szíve után menni. Mert a fiatal Zoli mindig nagyon jó volt matekból, biztosra tudta azt is, hogy a Pénzügyi Főiskolára is felveszik, az meg egy jó ’plecsni’ lehet, amivel majd tud boldogulni. Csak az irány volt bizonytalan. Viszont a Sors csak akkor támogatja az utadat, ha Te magad látod azt. Nem lehet azt segíteni, aki nem tudja, hogy mit is akar. Zoltán viszont pont a multis munkájában mégis felismerte, hogy mi is az az, amit ő szeret: alkotni, építeni, embereket összefogni, csapatot létrehozni.

Ilyesformán nézve ma már nem tűnik véletlennek, hogy Zoltán a szabadúszásban, a vállalkozásban látta meg legjobban saját magát. A vállalkozása építésében éli ki alkotói vénáját, erős rendszerszemléletét, dolgozik együtt emberekkel, járja a világot, tanul a számára inspiráló személyektől és megéli a flowt. Megéli azt, hogy energiával telve ébred és a nap végére sem fárad el, mert élvezi azt, amit csinál.

Szabad ember vagyok – összegzi ragyogó szemmel -, azt csinálom, amiben jó vagyok, amit szeretek! Ha valaki megkérdezné tőlem, hogy mi a 3-5 éves tervem, akkor azt tudom mondani, hogy: ugyanez, amit már ma is csinálok. Megtaláltam azt, amivel szívesen töltöm az időmet és tehetem ezt megkötöttségek nélkül, például Portugáliából, ahol az a legnagyobb gondunk, hogy melyik bárba menjünk, ahol erősebb a wifi – nevet fel vidáman, én meg látom a szemében, hogy éli is, amit mond. Azt is szeretném még, hogy legyen 3 fő helyszín az életemben, ahol élek és dolgozok: Magyarország, Anglia meg Spanyolország/Portugália, remek lenne ingázni a 3 helyszín közt, a három háromfélét ad: megélhetést, lehetőséget és életérzést. Meg aztán, én szeretek kapcsolódni, de a magyar vállalkozói mentalitás határozottan más a külföldön megismerttől. Többször tapasztaltam külföldön, hogy ismeretlenek állnak le velem beszélgetni, amiből egy nagyon klassz beszélgetés is lehet. Sőt, egyszer így hívtak meg egy vacsorára is, mert az anyós, aki leállt velem beszélgetni, teljesen ráindult, hogy milyen jó lenne, ha találkoznék a vejével is, aki ugyanazt csinálja, mint én! 😊 Tök jó lenne, ha itthon is tudnánk hasonlóan működni, de azt látom, hogy kevesen vannak ilyen mentalitással. Mindenesetre én igyekszem őket megtalálni 😊

Ezen a ponton egy olyan kérdés jutott eszembe, ami egy állásinterjún teljesen mértékben (és joggal) elfogadhatatlan, és könnyen lehet, hogy ebben a kontextusban is az volt, mindenesetre Zoltánnak a szeme se rebben, amikor megkérdezem, hogy ezekbe a tervekbe, hogyan fér bele a család? – A barátnőm nemrég szintén vállalkozó életmódra váltott és egyre inkább bejön neki 😊- kezdi. Már ő is kezdi meglátni, hogy ez egy élhető életforma, és ő is hiszi azt, hogy ha gyereket vállalunk, akkor ezt megtudjuk majd oldani. És gyerekvállalásra egyszer biztos sor kerül – mosolyog. Fontos, hogy az embernek olyan társa legyen, aki hasonló elveket vall, aki hasonlóban hisz. Ez igaz a partnerkapcsolatra és amúgy igaz az üzleti társra is. Én elkövettem azt a hibát az elején, hogy rosszul választottam üzlettársat. Az elején még nagyon hasonlónak tűntünk, ám ahogy nőtt a vállalkozás, úgy nőtt a nyomás is, amit szerintem ő már nem tudott kezelni és amit félév alatt felépítettünk, azt mindet elbuktuk. Magamnak is fel kellett tennem a kérdést őszintén, hogy valójában miért is gondoltam azt, hogy üzlettársra van szükségem? Hiszen, ha szakmai segítségre van szükségem, akkor arra vannak remek szakemberek, akikkel lehet adott feladatokra szerződni, de megtartjuk az önállóságunkat mégis, ha meg úgy érzem elakadtam és mondjuk mentálisan lenne szükségem például egy coachra, akkor meg coachoz kell fordulnom; ha meg barátot akarok, az meg legyen barát, de ne üzlettárs. Így rájöttem, egy nagy csalódás és egy jelentős anyagi bukás után, hogy nincs szükségem társra. De kollégákra, munkatársakra viszont igen. Nagyon örülök, hogy most tartok annál a pontnál, hogy igazi szervezetté fejlődünk. Képzeld, kitettem egy egyszerű posztot, hogy ilyen meg ilyen pozira, ennyi meg ennyi órában keresek munkatársakat és 1 nap alatt 50 ember jelentkezett! Ennek nagyon örültem, hiszen itt is megmutatkozik, hogy megérte az elmúlt években arra fordítanom időt és energiát, hogy megismerjenek, hogy én magam egy márka legyek. Sokkal könnyebb így a megfelelő embereket most már toborozni, hiszen a leendő kolléga már ’ismer’ engem, van választása, hogy akar-e velem dolgozni vagy sem.

Anyukád mire lenne a legbüszkébb veled kapcsolatban? – böktem ki egy újabb kérdést, ami egy felnevetés volt az első válasz. Mindenre! – mosolyogja magát el Zoltán. Anyukám ilyen, ő mindig nagyon büszke volt rám 😊 Most is ott vannak apukámmal minden rendezvényemen és hát nagyon büszkék rám, hogy meg tudok tölteni egy nagy termet 200+ fővel. Meg kell hagyni, én is az vagyok magamra 😊 Már a többedik rendezvényünket csináljuk a Lurdyban, és évről évre nő a létszám. Szeptemberben lesz a következő rendezvényünk, és most megint szintet akarok ugrani: nagyobb termet béreltem minőségibb technikával és szuperek lesznek az előadók is. A pontos tematika még alakulóban, de a digitális nomádság napirenden lesz – árulja el sejtelmesen. És még az is lehet, hogy most én leszek a 4. előadó. Tavaly már voltam és nagyon jó volt, az emberek szeretik. Az előadókat amúgy úgy választom ki, hogy érdekes személyiségek legyenek. Vagy olyanok, akik valamit letettek az asztalra, pl. biciklivel körbejárta a Földet (Szabó Ádám és Illés Adorján), vagy olyanokat, akikről azt érzem, hogy hamarosan dobnak valami nagyot és berobbannak a köztudatba.

Mi az, amit adsz ezekkel a rendezvényekkel? – kérdezem. Inspirációt, családias légkört, ahol lehet beszélgetni az előadókkal és nyilván egy felület, ami további ismertséget ad nekem, nekünk. Amolyan branding tevékenység. Nagyon szeretem a rendezvényeinket, szerintem hasonlít a TED rendezvényekre, el is játszottam a gondolattal, hogy hogyan tudnám az én TED rendezvényeimet is megvalósítani itthon – és már izzik is a szeme már a gondolatra is. Mert ilyen Gery Vee is (Gary Vaynerchuk)! Nagyon őrült a fickó, de nagyon inspirál, hogy mindenhol át tudja adni az üzenetét. Van neki saját cipőmárkája, aminek a cipőfűzőjén van az üzenete, vagy ott van az Empathy Wine részlege is – fantasztikus! Magamnak is el tudok képzelni hasonlókat 😊 Ugyanígy inspirál Tim Ferriss, több könyvével is, most legjobban a Titánok Eszköztára cíművel. Imádom az interjúkat benne, mind valamennyi esszencia! Szerintem mindenkiben van egy könyv. Van, akiben több is- mosolyodik újra el – hamarosan elárulok többet is! Az első könyvemről, az Alkalmazottból Vállalkozóról pedig szentül hiszem, hogy az 10 év múlva is megállja a helyét, mert a világ erre tart: a szabadúszás felé tart, hogy megszűnnek a földrajzilag kötött munkahelyek és bárhonnan dolgozhatunk.

Ha lehetne egy kívánságod, az mi lenne? – és várok a válaszára egy kicsit, mert ezen egy másodpercet gondolkozik. Hm, nem is tudom – kezdi-, megvan mindenem. Talán egy új bicikli 😊 A régit eladtam, de most újra szeretnék Triatlonozni és ehhez kellene egy jó kis bicikli. Talán ez az egy nehéz a sok utazásban, hogy megtartsd a saját magad életritmusát legyél bárhol is, hogy tartsd az egészséges étkezést és ne csábulj el Spanyolországban a jó kis mártogatósokkal 😊 Nekem fontos az egészségem, megtanított az élet figyelni magamra és figyelek is. A szívműtétekből teljesen felépültem, most már tudatosan futok és sportolok. Figyelnem kell nagyon, tudatosan kell eddzenem, de teszem, mert így jó nekem.

A nap végén, szerinted mi az, amit mások tőled tanulhatnak? – kérdezem az időnk lejárta közeledtével.

Hogy merjenek! Merjenek a szívükre hallgatni és lépni. Lépni afelé, amit szívből szeretnek csinálni! Ez lesz a flow.

Nos, köszi a beszélgetést Zoli – köszi, hogy kapcsolódtál és kapcsolódni engedtél, még kíváncsibban fogom a könyvedet elolvasni. Biztos vagyok benne, hogy a beszélgetésünkhöz hasonlóan, az olvasás közben is fogom érezni a hasonszőrűségek 😊 Kívánom mindazt, amit magadnak is kívánsz, hogy érjenek be a most induló ötleteid, projektjeid, hogy tudd megtartani a flowt, amiben most látlak létezni!

És tudod, hisz’ mondtad is …  ha coach kell, csak szólj! .)

ui: a közös szelfit lőni viszont tényleg szimplán csak elfelejtettem ☹ Mikor pótoljuk?

Írta: Vad Ágnes, Business és Life Coachwww.vadagnes.coach

#mutimitolvasol
#vadagnes

Blog

Szeretnéd vagy Akarod?

Nem, nem szabad azt mondani, hogy „akarom”, Kislányom! Úgy kell mondani: szeretném! – szól a sokunk által ismert szülői intés. Talán szülőként mi magunk is mondjuk már ezt a saját gyerekeinknek, hiszen nem akarunk egy kis ’agresszív akarnokok’-ot nevelni a gyerekünkből! Mert hát, hogy néz már az ki, hogy a gyerekünk toporzékol egy áruház közepén, vagy 89-szer felugrál az asztaltól egy étteremben, mert ő épp ’akar’ valamit! Ez nem illik, ez szégyenbe hoz engem, mint szülőt! Az én gyerekem ne legyen rendetlen!

Úgyhogy szépen, konzisztensen, hol türelmesen, hol dühösebben rászólunk a gyerekre, hogy ne ’akarjon’. És vajon tudjuk, hogy ezzel mire tanítjuk valójában a gyereket?

Nézzünk rá a két szóra úgy, mint ha nyelvtan órán ülnénk:

  • akarom: ige, egyes szám első személy, kijelentő mód
  • szeretném: ige, egyes szám első személy, feltételes mód

Ugye mostanra sejted, hogy hol van a lényeges különbség a két szó között? Az igemód. De mit is jelent ez? A nyelvtan órán így definiálják a feltételes módot:

„A feltételes mód az igemódok egyike, amely azt fejezi ki, hogy egy adott cselekvés, történés megvalósulása, illetve valaminek a létezése, állapota valamilyen feltételtől függ. Feltételes módban a cselekvés, történés, létezés vagy állapot végbemenése valamilyen feltételtől függ, tehát létrejötte óhajtott vagy bizonytalan.”

A definícióból jól érzékelhető, hogy a feltételes móddal a valódi szándékot bizonytalanná változtatjuk, a motivációt, hogy a kitűzött célt elérjük, a ’sárba tiporjuk’, mert valamilyen más feltétel teljesüléséhez kötjük. A feltételes móddal csak a gondolati szinten maradunk, hiszen valamilyen más feltétel teljesülését is beiktattuk – ami sokszor sosem következik be, azaz, amit ’csak szeretnék’, az nem fog teljesülni.

Ezért van tehát óriási különbség a között, hogy valamit ’akarok’ vagy csak ’szeretnék’ szavak használata között. A magyar nyelv nagyon kifejező, érdemes odafigyelni a szóhasználatra, nem véletlenül vannak ismert közmondásaink az akaratról sem: „Mindent lehet, csak akarni kell.”  vagy „Akarattal hegyeket lehet mozgatni.”

Az ’akarni’ igében sokkal nagyobb elszántság, motiváció és energia van, és ahogy mondani szoktuk: a kimondott szavaknak súlya van. Az agy azt követi, amit mondunk neki. Ha ’akarod’, akkor a kitűzött cél felé fogsz cselekedni, ha meg ’csak szeretnéd’, akkor meg nem történik semmi, hiszen ’valamire még vársz’. Magyarán szólva, nem elég valamit szeretni, azt akarni kell – ha valamit is el akarunk érni az életben, azt bizony nagyon kell akarni: kell hozzá a lendület, az energia, az elszántság, kitartás és szorgos munka. Akard hát, hogy Te és a gyermeked bátran használja az akarni igét, amikor arra szükség van! Mert szüksége lesz rá: célokat kell elérnie az életében, ez pedig igazi akarat nélkül nem fog menni.

Lehet, hogy most azt kérdezed, hogy oké, persze, ez szép meg jó, most már tudom, hogy mi a különbség, na de most még 3 éves a gyerek, mégsem hagyhatom szó nélkül és nem akarom, hogy a gyerek ’kis agresszív zsarnokként’ a fejemre nőjjön és megvetesse velem a 120. csokit, mert ő meg azt akarja?! …. Észleled, hogy Te meg azt akarod, hogy ő ne akarjon? Most akkor, hogy is van ez?

Persze, nyilván meg kell találni az egyensúlyt és a gyermek érdekében is megszabni az egészséges határokat, nevelni a gyermeket fontos és szükséges is, rászólni is szabad és szükséges is – csak, amikor rászólsz, akkord vedd figyelembe, a gyerek fejlődési szakaszait, hiszen köztudott, hogy a gyerekek 2-3 éves koruk közül az ún. dackorszakukat élik, ilyenkor a ’csakazértse’ üzemmódban vannak.  Meg vedd figyelembe, hogy a saját szavaidon keresztül mit üzensz és mire tanítod azt a gyereket, ne azt mondd neki, hogy ne akarjon, helyette ajánlhatsz neki mást, amit akarhat (szerintem itt jó tippek olvashatók). De én meg nem akarom neked megmondani a tutit 😊 Sokkal inkább azt akarom, hogy egy plusz információt vigyél el, hogy pontosan tudd, mit is jelent az akarni szó –  amit aztán beépíthetsz az életedbe és amikor eljön az ideje, akkor használhatod 😊

Szóval, most is az, amit el akarsz nekem mondani? 😊 Tedd meg itt!

Díjmentes 0. találkozó: 60 perc együtt: csak Te meg én – na és a coaching 😊 Megismerheted, hogy milyen is az a coaching és engem is megtapasztalhatsz életnagyságban 😊 Itt foglalhatod le az időpontodat.

 

Blog

A Fehér Elefánt

Ne is foglalkozz vele!  – mondja úton-útfélen sok ember. Gyakran adunk-kapunk bátorításnak gondolt tanácsokat, mint a ’ne aggódj’, ‘nem lesz semmi baj’, meg a ’ne is gondolj rá’. De mi is ezzel a baj? – kérdezed most joggal.

Az, hogy az agyunk nem tudja értelmezni a tagadás nyelvét. Ahhoz, hogy megtudja, hogy mire NE gondoljon, először gondolnia kell rá és azon kapjuk magunkat, hogy pontosan azt tesszük, amit nem akartunk tenni. Mondok egy példát: Ne gondolj a fehér elefántra! De tényleg ne! Egy kicsit se!

Na? Hogy ment? 🙂 Sikerült nem gondolni a fehér elefántra? 🙂

Ha lelki szemeid előtt már szépen kirajzolódott a fehér elefánt, akkor gratulálok – minden rendben van veled! 🙂 Ez pont így működik! 🙂 Daniel Wegner, a Harvard Egyetem professzora ezt az agy ironikus folyamatának nevezi.

Mi is ez az ironikus folyamat?

Legtöbbször képesek vagyunk minden gond nélkül valamire gondolni és annak megfelelően cselekedni.

De minél erősebben törekszünk valamire és minél extrémebb stresszhelyzetben, vagy erős mentális nyomás alatt állunk éppen, annál inkább bekövetkezik az ironikus effektus – annál inkább az történik, amit pont nem akarsz, hogy történjen.

A tudattalan folyamat áttöri a racionális védelmet és a nem kívánt gondolat utat tör és kibukkan. Ezért veszélyesek az olyan ártatlannak induló, magunkban hangosan vagy hangtalanul elmormolt mondatok, mint a ‘nem eszek desszertet az ebéd után’, vagy ‘első randin nem akarok az exről beszélni’, vagy ‘nem mondom el, hogy miért utálom a főnököm az interjún’ … mert akarjuk, vagy sem – a legtöbb esetben a tudatalattink fog érvényesülni és bizony azon kaphatjuk magunkat, hogy már 20 perce megállíthatatlanul zúdítjuk magunkból a szót a volt kedvesünkről a leendő újnak….

Szóval úgy tűnik, hogy minél inkább nem akarunk valamit, annál inkább PONT AZ férkőzik be a tudatunkba és öntudatlanul is azt tesszük – ironikus, mi? 🙂

Hogyan érhető tetten az ironikus effektus?

Wegner szerint az agy ironikus funkcióját a legegyszerűbben úgy lehet szemléltetni, ha egy ingát próbálunk meg mozdulatlanul kézben tartani: talán egy kicsit kileng, de azért sikerülhet. Ha viszont erősen arra koncentrálunk, hogy egy adott irányba nehogy kimozdítsuk, akkor valószínűbb, hogy tényleg kimozdul – és PONT abba az irányba, amibe nem akarjuk…

Egy másik kísérlet szerint arra kérik fel a kísérleti személyeket, hogy olyan dolgokra ne gondoljanak, amelyek erősen izgató hatásúak és ezáltal megnövelik a bőr elektromos vezetőképességét. Ez egy mérhető paramétert jelent annak igazolására, hogy mégiscsak arra gondoltak…. Nagyon trükkös! 🙂

Hogyan tudjuk leküzdeni ezt az ironikus problémát?

Akarhatjuk teljes gőzerővel, hogy ne legyen ez a probléma jelen, de ugye ez így pont nem fog menni. A vágyaink és késztetéseink elnyomása nem tünteti el és nem szünteti meg a vágyakat és késztetéseket, csak a szőnyeg alá söpri őket, ahonnan újult erővel szivárognak majd elő, például kínos elszólások vagy eltúlzott hirtelen reakciók formájában. Az elfojtás és elnyomás helyett tehát más módszerhez kell nyúlnunk, ha kezdeni akarunk velük valamit.

Azt is tudjuk, hogy mindannyiunknak vannak meggyőződései (pl.: ‘nem tudok prezentálni! vagy ‘nem vagyok jó a matekban’, amelyek befolyásolják a velünk történtek feldolgozását, a gondolkodásunkat és a viselkedésünket.

A jó hír az, hogy a gondolatunkat és viselkedésünket viszont mi irányítjuk, úgy is mondhatjuk, hogy olyanná alakíthatjuk a gondolatainkat és a viselkedésünket, amilyenné csak akarjuk.

Ennek mentén nézzük akkor meg, hogy mit is tehetünk:

  1. Arról beszéljünk, amit elérni szeretnénk
    Vagyis kijelentő mondatban, állításokat fogalmazzunk meg (pl. lefogyok év végére) állítsunk valamit és ne tagadjunk (nem eszek sokat, mert fogyózom). Ez lesz a célunk, amit el akarunk érni.
  2. Gondolatban játsszuk el, hogy sikerül.
    Igen, gondoljuk csak szépen végig lépésről-lépésre, hogy hogyan fogjuk a tervezett dolgot JÓL csinálni! (pl: Megtervezem mindig előre, hogy másnak mit fogok enni, ehhez vásárlólistát készítek és bevásárolok előre, mindig azonos időpontban, napi 5-ször eszem, csak az evésre figyelek, lassan eszem, eleget iszom, rendszeresen mozogni járok, havonta mérem majd magam, az első hónap végére 2 centivel kevesebb lesz a csípő kerületem, stb-stb..)
  3. Képzeljük el a következményeket, ami a célunk elérésével jár.
    Gondoljuk át a negatívakat is, hogy mi a helyzet, akkor, ha nem sikerül a célunk, az hogyan hat ránk, mennyire tesz bennünket a sikertelenség motiválatlanná – ha azzá tesz, akkor a célunk, nem is cél… úgyhogy lépjünk csak vissza az 1-es pontra szépen 🙂 Ha meg vonzónak, vagy legalábbis okénak találjuk a következményeket, az jó hír, mert akkor elég motiváltak leszünk ahhoz, hogy tényleg a tervezett cél irányába cselekedjünk. A motiváltságunk adja a cselekvési erőnket.
  4. Higgyük el, hogy rajtunk múlik a dolog, a felelősség is a miénk.
    Önbizalom és önbizalom! Nagyon fontos! A mi tervünk, a mi célünk, a mi gondolatunk, a mi tettünk- hát ki vállalja érte a felelősséget? A Nagyi, vagy a Szomszéd? Ugye hogy nem 🙂 Mi magunk vagyunk felelősek a saját döntéseinkért és tetteinkért.
  5. Ismételjük az előző lépéseket addig, amíg ‘automatikussá’ nem válik.
    A gyakorlat itt is mesterré tesz 🙂 És Muhammad Alinak is bevált: minden meccset lejátszott gondolatban előre, fizikailag is elpróbálta az elgondolt ütéseket, addig ismételte amíg az ’rutinná’ vált. Sokkolta a közönséget, amikor előre megmondta, hogy melyik menetben fogja kiütni az ellenfelét, mert szinte mindig így is volt. Ha neki működött, akkor neked is fog!

No kérem, ha már itt tartasz, akkor az a jó hírem, hogy ma is tettél valami hasznosat magadért: megértetted, hogy a fehér elefánt nem is annyira fekete bárány, csak tudni kell vele szépen bánni!

Jó gyakorlást kívánok, jelezz bátran, ha tudlak segíteni az úton vagy szeretnél erről többet tudni!

Díjmentes 0. találkozó: 60 perc együtt: csak Te meg én – na és a coaching 😊 Megismerheted, hogy milyen is az a coaching és engem is megtapasztalhatsz életnagyságban 😊 Itt foglalhatod le az időpontodat.

Blog

A pad

Ült a padon és nézte őket. A két másik embert a szemközti padon.
Persze csak félszemmel, mímelve, hogy oda sem néz- hisz’ bámulni illetlenség. De mégis teljes figyelmét nekik szentelte. A szeme sarkából pont jól látta őket. Azok ültek egymás mellett békésen, a férfi egyik karja a nő vállán nyugodott, a nő pedig a férfi lábán pihentette a kezét. Nem néztek egymásra, nem is nagyon beszélgettek, arcukon mégis egyforma mosoly ragyogott. Az a fajta mosoly, amikor azt érzed, hogy úgy jó a világ, ahogy van. Amikor örülsz annak, hogy szépen süt a nap, hogy a kedvenc kajád van a menzán, sikerült a vizsgád, vagy hogy rajtakaptad azt a helyes pasit a buszról, hogy megbámult és hirtelenjében igazán szépnek érezted magad a tavaszi virágos szoknyádban.

Ejh! De jó lenne így mosolyogni! – hasított bele a fiatal lányba a vágy, miközben tovább figyelte a szemközt ülőket. Nézte, hogy a nő kissé félrebillenti a fejét és lágyan a férfi vállára helyezi azt. A férfi feje válaszul a nő már ősz hajára hajolt és mosolyuk egyszerre szélesedett ki, sok mély ráncot hozva a szemük sarkába, a többi ránc mellé. A férfi cserzett bőrű, sokat dolgozott keze finoman simogatni kezdte a nő vállán az idejétmúlt mintás ruhát, mire a nő lakkozatlan körmű, idős kézfeje is cirógatni kezdte a férfi lábát. Ekkor a nő odasúgott valami a férfi fülébe, aztán darabosan, kissé öregesen és foghiányosan felnevettek.

Vannak már vagy 70 évesek – konstatálta a fiatal lány magában.

De szeretnék én is így megöregedni! – sóvárgott tovább. Olyan jó lenne megtalálni azt, akivel én is majd együtt öregszem meg, akivel jóban-rosszban kitartunk egymás mellett, aki a társam. Akivel együtt nevetünk, együtt sírunk! Akivel majd én is ilyen boldog leszek és ülünk majd együtt a padon! Akiben megbízom és ő is megbízik bennem. Akit szeretek. És aki viszontszeret….

Érezte, hogy elfutja a szemét a könny. Érezte azt is, hogy a sóvárgás szinté már irigységgé hatalmasodott el benne. Elszégyelte magát, gyorsan elkapta a tekintetét, törzsét is elfordítva új célpont után nézett, miközben nagy levegőket véve percekig próbálta magát megnyugtatni.

Hirtelen egy finom köhintésre lett figyelmes. A köhintés pontosan mellőle jött.

Drága, ne haragudjon, hogy zavarom…. – szólalt meg egy idős női hang. A lány odakapta a fejét és meglepődve, zavartan tapasztalta, hogy a szemközti padon ülő idős nő és férfi áll vele szemben. Hogy kerültek ide? Az előbb még azon a másik padon ültek….

Tessék? – szólalt meg nagy nehezen, és kissé félve is, mert tartott tőle, hogy szemén még meglátszanak az előbbi könnyek. Csak félszemmel sandított rájuk.

Aranyom, csak azt akartam mondani, hogy na…., hát, hogy is mondjam csak …..– kezdett bele az idős nő kissé bizonytalanul és belekarolt a mellette álló bácsi karjába, mintha erőt akarna onnan meríteni. Az pedig szelíden mosolygott és bólogatott.

Szóval csak azt akartam mondani, hogy láttuk a férjemmel, hogy itt ül a padon. És ahogy néztük magácskát, eszünkbe jutott az, amikor fiatalok voltunk. Olyan korúak, mint most maga lehet…. tán 20-21? … – töprengett a néni, de nem várt választ, hanem folytatta:

Eszünkbe jutott, hogy milyen jó is volt akkor… akkoriban ismerkedtünk meg, tele voltunk reménnyel, tettvággyal. Összeházasodtunk, aztán sikerült egy kis tanyát venni, gondoztuk a jószágokat, meg megszülettek a gyerekek is. Négyen is… – Négy fiú! – szólalt meg büszkén a bácsi is.

Sajnos meghaltak mind – fordult sírósra a néni hangja és a bácsi szeme is befelhősödött… Tudja, a háború, meg az a sok betegség, járvány … egyiket ez vitte el, a másikat meg az…. Olyan idősen halt meg a legfiatalabb, mint most maga….

Elhallgattak. Szinte szakítani lehetett a feszült csöndet. Némaságukban benne volt az egész életük. Az elmúlt több mint 70 év minden öröme és kegyetlen fájdalma. Szemüket elfutotta a könny és egymást szorosan karoló kezük egyszeriben megreszketősödött.

Ahogy az előbb ott ültünk és néztük magát – folytatta a néni, kicsit még most is szipogva – irigykedve arra gondoltunk, hogy Istenem! De jó is magának, hogy ilyen fiatal! Még előtte van mindennek, még nem kellett, hogy megeddze az élet, még hiheti, hogy az élet jó.
És csak tegye is, Aranyom! Higgye csak szüntelen, hogy élni jó, hogy élni érdemes! Tartson ki akkor is a hite, amikor már nem marad mása! Fel ne adja egy percre sem!

Isten áldja Aranyom, minden jót! – búcsúzott a néni hirtelen. Gyere Papa, menjünk – nézett sürgetően a néni a bácsira, az meg mindent-értően vissza a nénire. Arcukra visszaült az időtlen mosoly és aprókat lépve, közös némaságba burkolózva és egymásba karolva lassan távolodni kezdtek.

A lány üveges szemmel nézett utánuk, kísérte őket a tekintetével és látta a remegős lépteiket, a meghajlott hátukat. Most már nem is vágyott annyira az ő helyükben lenni, most már kifejezetten jó volt 21 évesen a tavaszi napfényben ücsörögni, túl lenni az összes vizsgán és gondtalannak lenni. Hirtelenjében szinte boldognak érezte magát.

Nézőpontok… – gondolta merengve a fiatal lány – Az ember boldogsága a nézőpontján múlna?

the end.png

Blog

Sorsunk a Kezünkben Van

Mindenki a saját sorsának a kovácsa

– tartja a mondás. Vajon így is van?

Az emlékezettel és viselkedéssel kapcsolatos kutatások arra világítanak rá, hogy az önmagunkról kialakított elképzelésünket az határozza meg a legjobban, hogy milyen könnyen jutnak eszünkbe bizonyos információk. Például, ha te viszonylag könnyen idézel fel olyan eseményeket, alkalmakat, amikor magabiztosan viselkedtél, akkor összességében azt fogod magadról gondolni, hogy magabiztos vagy. Fordított helyzetben, amikor nem tudsz visszaemlékezni ilyen helyzetekre, akkor arra a következtetésre juthatsz, hogy inkább óvatosabb, töprengősebb személyiséged van.

Függően attól, hogy mire emlékszel vissza, fogod meglépni a következő lépésedet, vagyis a cselekedeteidre hat ki az, hogy milyen képet alkotsz magadról. Ha bátortalannak éled meg magad, kevesebb kockázattal járó lépéseket lépsz majd, míg ha az emlékképeid közt könnyen megjelenik az, amikor bátran viselkedtél, akkor sanszos, hogy újból ilyen lépésre szánod el magad.

A változás tehát benned van. Amit ma teszel, az holnapra emlékké válik. Döntsd el te magad, hogy milyen emléket gyártasz magadnak.

Légy a saját sorsod kovácsa! Kezd el ma!

Blog

Érzelmi Intelligencia: Fejlesszük együtt! 3. rész

Üdvözöllek újból! 😊 Készen állsz, hogy folytassuk az érzelmi intelligencia fejlesztési lehetőségeit feltáró ötletsorozatot? A korábbi cikkekben átnéztük, hogy mit tehetsz akkor, ha könnyen stresszessé válsz, ha nehezen érvényesíted magad vagy ha nehezedre esik kifejezni az érzelmeidet. Ezek olyan jelenségek, melyek jelezhetik, hogy az EQ-d fejlesztésre vágyik😊. A jelzésekről itt találsz összefoglalót.

De mi történik akkor, ha rendre azon kapod magad, hogy hamar ítélkezel, aztán pedig ember legyen a talpán, aki meg akarja változtatni a véleményedet, mert te ahhoz foggal-körömmel ragaszkodsz?

Azt mutatják a kutatások, hogy aki úgy alkot gyorsan véleményt, hogy csak azokat a tényeket, információkat veszi figyelembe, amelyek alátámasztják a véleményét és az ellenérveket pedig figyelmen kívül hagyja – akkor ennek a személynek nagy gyakorisággal alacsony az EQ-ja. Az ilyen személy akár orrvérzésig is kiáll helyes vagy helytelen véleménye mellett egyaránt. Értelemszerűen nem szokták kedvelni az ilyen emberek társaságát sem munkahelyen sem másmilyen társas kapcsolatban. Megint egy ok lehet arra, hogy változtass magadon 😊

Ellenben a magasabb EQ-val megáldott emberek hagyják ötleteiket „pácolódni”, hiszen tudják, hogy az első reakciókat érzelmek okozzák. A gondolataiknak is időt adnak és megvizsgálják a lehetséges következményeket és ellenérveket is. Ezután megbeszélik az ötletüket másokkal és számításba veszik a többiek véleményét is.  Próbáld csak ki! 😊

Nézzük akkor a következőt: hogy állsz a negatív érzelmekkel?

Gyakran érzed magad feszültnek, idegesnek, hamar ’elszakad a szíj’ és rámorransz a másikra? Nem tudsz leállni egy pillanatra sem? Folyamatosan ’harci üzemmódban’ vagy, ugrásra készen? Napokig szomorú, kedvetlen vagy búskomor szoktál lenni?

Ha leginkább igenekkel válaszoltál a fenti kérdésekre, akkor sanszos, hogy hajlamos vagy ’benne ragadni’ a negatív érzelmekben. Ennek egyébként régre visszavezethető oka van: az ősembernek nap mint nap meg kellett küzdeni az életben maradásért. Amikor veszély fenyegette akkor menekülni kényszerült és ez a reakció nagyon fontos volt a túlélés szempontjából. Azonban amikor ez a veszély már elmúlt, akkor a stressz szint is visszaállt a normálisra.  A mai világban már nem a kardfogú tigristől kell rettegnünk, de akad bőven, ami stresszet generálhat, ami bennünket védekezésre, menekülésre, pozícióváltásra ösztönöz. A folyamatos stressz azonban két kézzel rombolja a testet és akár olyan egészségügyi következményei is lehetnek, mint a magas vérnyomás vagy a szívelégtelenség.

Megelőlegzem, hogy biztosan érdekel, hogy mit tehetsz, hogy ez ne történjen meg veled?

Talán mostanra ismerős is lehet a gondolat, mert az első lépés az:

  1. A saját érzelmeid megfigyelése – ez szükséges ahhoz, hogy azonosítsd, hogy épp mi is zajlik benned. Ehhez az előző részben osztottam meg egy pár lépést, ami segíthet.
  2. Ha megvan, hogy milyen érzés is az, ami épp benned van, akkor próbáld összekapcsolni a gondolatokkal. Sok érzés, a negatívak meg különösen, elég intenzíven vannak jelen, könnyebben észlelhetőek. Ilyen esetekben megkérdezhetjük magunkat, hogy mit is tudnánk mondani a helyzetünkről valakinek, aki megkérdezni, hogy mi a helyzet? Példa gyanánt gondold el, hogy ülsz az autóban és magadban, vagy félhangosan puffogsz a hülye dugó meg a többi ostoba autós miatt. Lehet, hogy már a gondolatától is felment benned a pumpa? 🙂 Mit is tehetsz ilyenkor? Képzeld el magadat gondolatban és mondd el a jelenséget, amit látsz: Rengeteg autó van az úton, az egyik piros kisautóban egy nő ül. Egy nő, aki már legalább 30 perce levegőt is alig vesz, meredt szemekkel nézi az utat, fehérre változott ujjakkal szorítja az autója kormányát, idegesen ráncolja a homlokát, húzigálja a száját. Kicsit vörös is az arca, sőt, a nyakán is vörös foltok vannak már az idegességtől. Lehet, hogy mindjárt felrobban…? Biztosan nagyon siet és ideges, mert nem halad. Sok másik autóban is hasonló fejek vannak. Ők is szeretnének haladni. Érdekes, hogy mindenki a másikra mutogat és dudál, pedig valamennyi autós a dugó része. Egyik sem hibás jobban a másiknál. Valójában hibás-e egyáltalán valaki? Együtt képezik a dugót. Vehetne egy jó nagy levegőt ez a nő, még a végén tényleg kidurran… és el is dönthetné, hogy hogyan szeretne tovább utazni abban az autóban: továbbra is ilyen vörösre duzzadt fejjel, feszülten? Vagy talán normalizált érzelmi állapotban? Ki hozhatná meg ezt a döntést, ha nem ő?!

Megtörténhet, hogy mire végig érsz a történetben, elmosolygod magad, ami egyből csökkenti a stressz szintedet és mivel a történeteden agyalsz, el is tereled a figyelmedet, kizökkentheted magad a beragadt állapotból. Persze ugyanilyen segítő hatással lehet rád, ha mondjuk bekapcsolod a zenét (vagy épp ki, hogy csend legyen), vagy nagy levegőket veszel. A lényeg, hogy ismerd fel, hogy mi zajlik benned és hozz egy döntést, hogy továbbra is ideges kívánsz-e maradni, vagy inkább csinálsz valami jobban esőt helyette.

 A döntés a tiéd. Ahogy az érzéseid is. Te döntesz az érzéseidről és nem az érzések döntenek rólad. Vedd vissza a kontrollt! 😊

Mit gondolsz, mit érzel most? Oszd meg velem:

Díjmentes 0. találkozó: 60 perc együtt: csak Te meg én – na és a coaching 😊 Megismerheted, hogy milyen is az a coaching és engem is megtapasztalhatsz életnagyságban 😊 Itt foglalhatod le az időpontodat.

Blog

Sztrókot Kaptam! 

Segítség, sztrókot kaptam! …. Szerencsére nem orvosi értelemben – bár ennek a sztróknak is lehet maradandó hatása…. A sztrók/stroke szót kezdték el használni az érzelmi intelligencia területén arra vonatkozóan, amikor valaki valamilyen jelzővel, minősítéssel illet bennünket.

Ez lehet pozitív:

  1. verbálisan, dicséret formájában  (‘jó veled dolgozni’; ‘ügyesen voltál’)
  2.  testbeszéden, gesztuson keresztül (pl. egy kedves mosoly; a másikra való teljes figyelem)

és lehet negatív:

  1. verbálisan (‘hülye vagy’; ‘megcsinálhattad volna ezt jobban is’)
  2. testbeszéden, gesztusokon keresztül (szemforgatás, a másik ‘kicüccögése’, ironikus félmosoly)

A magyar fordítások a stroke-ot szokták ‘simogatásnak’ is mondani, szerintem ez nem fejezi ki azt a tényleg ütés-szerű hatást, amit akár egy pozitív stroke is tehet egy személlyel. Azt könnyű elfogadni, hogy a negatív stroke-okat nem szeretjük, hiszen elfogadhatatlan az, ha valaki azt mondja nekünk, hogy ’hülye vagy’, ezzel rombolólag hat az önbecsülésünkre. De nem is kell, hogy ez verbálisan kimondott legyen, ha abban a helyzetben találod magad, hogy valaki becsmérlően elhúzza a száját miközben beszélsz, vagy a fejét rázza és úgy fintorog- ezek pont olyan elfogadhatatlanok, mintha szavakon keresztül is tolmácsolnák őket. Ezeket feltétel nélküli negatív stroke-oknak hívjuk.  De azt is hozzá kell tenni, hogy van olyan negatív, de mégis konstruktív visszajelzés, ami a fejlődésünket segíti (’legközelebb figyelj oda, hogy jobban artikulálj, amikor prezentálsz’ ; ’a kimutatás hasznosabb lett volna, ha egy összefoglaló táblázatot is készítesz’). Ezek már a feltételhez kötött negatív stroke-ok, tanulhatunk belőlük, ha jól vannak megfogalmazva.

Arról külön tanulmányok szólnak, hogy milyen extrém erős hatással van az emberre a pozitív megnyilvánulás, a dicséret, hogy szinte ’szárnyakat kap’. Ezek rendkívüli fontossággal bírnak az önbecsülésünk egészséges fennmaradásában és segítenek annak fejlődésében. A pozitív stroke-ok is kétfélék: feltétel nélküli pozitív (’tetszik, hogy ilyen lelkes vagy’ ; ’kedves vagy’); és feltételhez kötött pozitív (jól sikerült a tárgyalás, mert meg tudtad őket győzni’ ; ’a felső vezetés könnyen megértette az üzenetet, mert nagyon jó prezentációt készítettél). Bár a feltételhez kötött negatív (konstruktív) visszajelzés is tanító, fejlesztő jellegű, mégis a pozitív stroke-ok építik a legjobban az ember önbecsülését.

Ha a leírtak függvényében végiggondolod a mai napodat, te milyen stroke-okat kaptál ma? És milyeneket adtál…?

Erzelmi Intelligencia-EQ
Blog

Érzelmi Intelligencia: Fejlesszük együtt! – 2. rész

Hello Kedves Blog Olvasó! 😊 Mostanra már észlelhetted, hogy az elmúlt pár blogbejegyzésem mindegyike az érzelmi intelligenciáról (EQ) szólt, hogy mi is az és hogyan is lehet ezt fejleszteni, hiszen segítségével sokkal jobb munka és magánéleti minőséget élhetünk meg. Amennyiben lemaradtál a korábbi részekről, akkor itt, az első részt pedig itt olvashatod.

Ma újabb pontokat fogunk átnézni abból a listából, ami jelezheti azt, hogy érdemes az EQ-don dolgoznod. Te mit válaszolsz, ha ezt a kérdést kapod:

Nehezen érvényesíted magad?

Vagyis gyakran találod magad olyan helyzetben, amikor nem hallgatnak meg, nem fogadják el a gondolataidat, nem kíváncsiak a véleményedre, vagy épp a szavadba vágnak, ha beszélsz? Ez téged hogyan érint? Megsértődsz talán, elhallgatsz és elvonulsz, vagy pont kifakadsz és azért is elmondod, amit akarsz?  A magas érzelmi intelligenciával rendelkező emberek képesek a jó modort, az empátiát és a kedvességet egyensúlyban tartani az önérvényesítés és a határaik meghúzásának képességével. Ez a kombináció ideális a konfliktusok kezeléséhez, azonban ennek hiányában viselkedésünk passzívvá vagy túlságosan agresszívvá válik.

Hogyan is juthatsz el Te odáig, hogy megtartsd az egyensúlyt és a megfelelő érzelmi reakcióval válaszolj még a kényesebb helyzetekre is?

Mint sok minden, ez is a magadra való figyeléssel kezdődik, a magad megfigyelésével kezdődik. Hogy észleled-e, látod-e magad az adott helyzetben? Tudatában vagy-e annak a sok érzésnek, gondolatnak, ami épp keresztül cikázik rajtad? És a legfontosabb talán: mennyire ragadsz bele ezekbe a gondolatokba, érzésekbe? Milyen hosszan vagy benne az érzelemben, legyen az öröm, vagy harag, vagy épp feszültség? Ha megfogalmazódnak benned hasonlók, hogy ’egész nap ideges voltam’, vagy ’már órák óta csak ez foglalkoztat’, vagy ’még egy szót szól és felrobbanok’ , vagy ’semmi kedvem nincs már ehhez egy ideje’ – akkor bizony te beleragadtál abba az adott érzésbe, és amíg az előző gondolatokhoz hasonlóak meg nem fogalmazódnak benned, ezt azt jelentheti, hogy bizony még csak tudatában sem voltál annak, hogy ez zajlik benned vagy veled. De azért vagy itt, azért olvasod most pont ezt a cikket, mert érdekel, hogy hogyan tudnál ezen változtatni, szóval nincs ok aggodalomra😊

Folytassuk és nézzük át lépésről lépésre, hogyan tudsz ezen változtatni:

  1. Alakíts ki rendszeres ’ellenőrzési pontotokat’ magadnak és naponta többször állj meg és kérdezed meg magadtól ’Hogy vagyok? Mit érzek?’ (tudom, kicsit furán hangzik, na de másoktól is meg szoktad ezt kérdezni, magadtól miért ne tennéd?) Ezzel máris fülön csíped az éppen aktuális gondolat és érzés-csomagot, ami benned van.
  2. Ha ez megvan, akkor kérdezd meg magadtól, hogy ’hogyan segít az a düh/harag/félelem/zavarodottság (a fülön csípett érzelem) ami éppen benned van?’ – ha nem találsz túl sok mindent válaszként, akkor joggal teheted fel a kérdést, hogy akkor minek is vagy épp abban az érzésben? Mi változik, ha benne maradsz és mi lenne akkor, ha egy lépéssel távolabb lépnél és mintegy messziről ’ránéznél’ csak? Tudom, hogy ezek nem egyértelmű kérdések. Teljesen normális az, ha most ezekre nincs kapásból válaszod. Ha gondolkozni kezdesz rajtuk, már azzal is egy lépést teszel afelé, hogy fejlődni tudjon az érzelmi intelligenciád, szóval hajrá! 🙂
  3. Hozz döntést arról, hogy miután felismerted, hogy épp mi zajlik benned, hogyan fogsz rá reagálni? Előveszed a korábban használt technikádat? Visszahúzódsz vagy épp kiabálsz? Vagy épp felteszed magadnak a kérdést, hogy mi mást tehetnél? Mondjuk mi volna, ha a magadban felfedezett dolgokat megosztanád a másik féllel? Pl: ’Borzasztóan feszültség van bennem, mert nem tudom neked elmondani azt, amit szeretnék’ vagy ’Annyira vágyom rá, hogy meghallgasd, hogy mit gondolok’ vagy ’Már reggel óta össze van szorulva a gyomrom, nem tudok most figyelni, ne haragudj. Beszélhetünk később?’. Ha egész egyszerűen csak kiteszed az asztalra azt és objektívan elmeséled azt, ami épp benned van, sokkal hamarabb fogod azt tapasztalni, hogy az emberek ezt megértik és elfogadják és ők is igazítják ehhez a saját válaszlépésüket. Mi tart vissza, hogy legalább egy próbát tegyél?

És mi van akkor, ha neked nehéz megtalálni a szavakat, ha nehéz megfogalmazni, hogy milyen érzés is van benned?

Ilyen is van- sokunkkal van ilyen, hogy így mondjam😊 Sokan megtapasztaljuk az érzelmek széles skáláját, ám tényleg kevesen tudjuk pontosan beazonosítani őket. A Business Insider egyik kutatása kimutatta, hogy a válaszadók csupán 36%-a volt képes erre, ami azért baj, mert a címkézetlen érzelmek gyakran félreérthetőek, ezért irracionális döntésekhez és kontraproduktív cselekedetekhez vezethetnek. Coachként több eszközünk is van arra, hogy stimuláljuk az ’alvó’ szókincset, vagy épp új szókincset alakítsunk ki. Egy érdekes adat ehhez: egy átlagember aktív szókincse 3-5 ezer szó, ezeket használja napi szinten, míg a passzív szókincse elérheti a további 5-10 ezret is! A magyar nyelvben egyébként kb. 60-100 ezer mai magyar szót tartanak számon. Szóval coachként az egyik ilyen lehetőség az érzéskártya, ahol egy-egy kártyára egy-egy érzelem neve van felírva. Ezekkel dolgozunk az ülés során. A tapasztalat azt mutatja, hogy a segítségükkel kinyílik a szókincs, könnyebben megtaláljuk a bennünk lakó érzésre a legmegfelelőbb szót.  Te magad is tudod azonban fejleszteni a szókincsedet:

  • sok olvasással (és itt a klasszikus értelemben vett olvasásra gondolok, amikor egy-egy regényt, verset vagy más irodalmi művet olvasol);
  • aktív figyelemmel (űzhetsz abból hobbit, hogy figyeled ki hogyan beszél, hogy elcsípd azokat a szavakat, amit te esetleg nem használsz, de éppenséggel használhatnál is);
  • bátorsággal: ne félj utánajárni olyan szónak, amit nem ismersz
  • játszani: az Activity vagy a Scrabble (Szókirakó) társasjátékok is nagyon jól átmozgatják az agy kommunikációt kezelő részét
  • üsd fel a szinonima szótárakat, kapd le a polcról az otthoni lexikonokat és nagy szemekkel csodálkozz rá, hogy a ’jó’ szónak ennyi megfelelője is lehet: megfelelő, használható, helyes, korrekt, kiváló, remek, nagyszerű, ideális, kedvező, optimális, szuper, kitűnő, kifogástalan, pompás, zsír, fejedelmi, elsőrendű, remek, príma, isteni, mennyei ….. és még 40 további szó!

No, kedvet kaptál egy kis szótanuláshoz? Látogass el a szinonimaszotar.hu-ra és vigyél magaddal tovább 5 olyan szót, ami megtetszik és nem szoktad használni😊 Ha van kedved oszd meg, melyik 5 szót választottad 😊

Blog

Egy Alelnök 9 Karrier Tippje

Izgalmas volt első kézből meghallgatni egy jelenleg is aktív Vice President tapasztalatait arról (IT multinacionális vállalatnál), hogy mit is gondol ő fontosnak és mi segítette őt, hogy ’röpke’ 15 év alatt alelnökké válhasson. Ami külön jó, hogy egyetértett abban, hogy ez mások számára is hasznos lehet (bár talán nem ultra-meglepő, ha szabad így fogalmaznom 😊)

Ezeket emelte ki:

  1. Fókuszáljunk a vevőinkre (nem csak a klasszikus értelemben értett vevőinkre, hanem ‘belső’ vevőinkre -kollégák, akikkel együtt dolgozunk-. Győződjünk meg arról, hogy meghalljuk, megértjük igényeiket és ennek megfelelően rugalmas, interaktív kapcsolatot alakítunk ki)
  2. Legyünk kiválóak a szakmánkban, a területen, ahol dolgozunk (nem elég a csak ’jó’, emelkedjünk ki az átlagból)
  3. Képezzük magunkat folyamatosan (sosem vagyunk készen, mindig van hova továbblépni, van mit tanulni)
  4. Építsük ki a kapcsolatrendszerünket (ez volt az egyik, amire a legnagyobb hangsúlyt fektette. Az ő történetében ez volt az egyik faktor, ami a saját sikeréhez vezette.)
  5. Remek kommunikációs készség
  6. Álljunk készen megoldani minden problémát
  7. Vállaljunk kockázatot (ez volt a másik, amit kiemelt, ami neki kellett ahhoz, hogy most ott legyen, ahol)
  8. Legyünk saját magunk szószólói (önmarketing) (ez pedig a 3. elem volt, amit hangsúlyozott)
  9. Állítsunk célokat, de maradjunk rugalmasak (jó az, hogy van célunk, de hagyjunk teret az élet ’ad-hoc’ történéseinek is)

Neked hogy tetszik ez a lista? Mit adnál még hozzá?

 

Blog, Mindent a coachingról

Érzelmi Intelligencia! Hogy Te Milyen Magas Vagy! – 1. rész

Hadd csapjak rögtön a dolgok közepébe egy bizonyított ténnyel: napjainkra már több évtizednyi kutatási anyag bizonyítja, hogy az érzelmi intelligencia a munkavégzésben is kulcsfontosságú: a legjobban teljesítők 90 %-ánál fontos szerepe van az EQ-nak abban, miért jutnak előbbre, mint mások. A munkájukban sikeres emberek tehát fejlett érzelmi intelligenciával rendelkeznek. Talán nem meglepő módon ugyanezek az emberek a magánéletükben is sikeresek…

Megvan még az előző blogbejegyzésemben lévő teszt eredménye a fejedben, hogy hány állítás is volt igaz rád a tesztből? Nézzük őket szépen sorjában:

  1. Könnyen stresszessé válsz?

Érzelmeink elfojtásával vagy azok nem megfelelő kezelésével könnyen feszültség, stressz és szorongás keletkezhet bennünk.  Az EQ fejlesztésével mindez sokkal jobban kezelhetővé válik, mert képesek leszünk azonnali és helyzetnek megfelelő válaszokat adni a nehéz helyzetekre, mielőtt a dolgok túlnőnének rajtunk.

De hogyan is kell ezt tenni?

Legfontosabb lépés, hogy pontosan észleld, hogy mi is zajlik benned. Ehhez erőt kell venni magadon és megállni egy pillanatra. Hunyd be a szemed, vegyél pár nagy lélegzetet és képzeld el, hogy valaki más szemével látod magad. Nézz végig magadon és vizsgáld meg mit látsz? Mit látsz az arcodon? Milyen a testtartásod? Hogyan veszed a levegőt? Mi történik belégzéskor a testeddel? Mi történik kilégzéskor? Milyen izmaidat érzed? Milyen érzés, hangulat van benned? Hol vannak ezek az érzések? Mutass rá, tapintsd meg.  Nézd végig magadat, nézz bele magadba – alaposan. Minden részlet számít. Nevezd nevén azt, amit meglátsz – akár fennhangon is: Nyomás van a mellkasomban. Gombóc van a torkomban. Feszültség van a gyomromban.  Kavarognak a gondolatok a fejemben. Gondold azt is végig, hogy hogyan szoktál hasonló helyzetekben reagálni? Mit teszel? Mit mondasz? Mit látnak rajtad mások?

Extra tipp: Miközben válaszolgatsz, figyelj a szóhasználatodra: pl. az ’ideges vagyok’ helyett mondd inkább azt, hogy feszültséget észlelek. Hogy miért fontos ez? Az agy azonosítja magát a kimondott, határozottan állított dolgokkal. Ha azt mondod ideges vagy, akkor úgymond belehelyezed magad az érzésbe, ezáltal bele is ragadsz abba és tényleg ideges is leszel (talán még jobban is, mint voltál). Amúgy pont ezért működik a pozitív gondolkodás is, az agy a pozitív mondatokat is parancsnak veszi – viszont negatív, feszült állapotba azért nem annyira szeretünk beleragadni, igaz?  Szóval a negatív ténymegállapításokat inkább tedd passzívvá, lépj el tőlük azzal, hogy úgy fogalmazol: feszültséget érzek a gyomromban. Így csak ’ránézel’ az érzésre, de nem azonosulsz vele.

Összegezve kimondhatjuk, hogy az érzelmi intelligencia fejlesztésének alapja a saját érzelmeink megértése. Ahhoz, hogy megértsük az érzelmeinket, először meg kell látnunk őket, hogy azonosíthassuk őket. Ez vezet el odáig, hogy megértjük mi zajlik bennünk.

Erre jó lehet a fenti gyakorlat. Ha erre tudatosan oda tudsz figyelni és rendszeresen, vagy legalább időről-időre monitorozod magad különféle (pozitív és negatív) helyzetekben, ahol képes vagy objektíven rálátni magadra és az érzésidre, akkor már tettél egy nagy lépést az EQ-d fejlesztése felé.

(Van kedved ezt rögtön ki is próbálni? Szakítsd meg az olvasást, hunyd be a szemed, vegyél 3 nagy levegőt és nézz végig magadon és magadon. Tedd fel a fenti kérdéseket és válaszolj rájuk. Én addig itt várok 😊  – Végeztél? És hogy esett ez a gyakorlat? 😊 Mi ment jól? Mi volt nehéz benne? — Kérdezném tőled most, ha épp egy coaching folyamatban lennénk 😊 Ugyanis a coaching folyamat is éppen ezért (is) tud olyan hatásos lenni, mert úgy működünk együtt a folyamatban, úgy támogatlak, hogy te egyre jobban rálátsz a saját állapotodra, érzéseidre, megismered a saját működésedet, hogy mire hogyan reagálsz.  Vagyis egy coaching folyamatban is fejlesztjük az érzelmi intelligenciádat.)

Oké, akkor most képzeld el, hogy ettől a naptól kezdve tisztábban látod magad, felismered az érzéseidet. Akkor most hogyan tovább? – kérdezed ezt joggal. Ha már tudod, hogy mi zajlik benned, ha már meg tudod határozni hol és pontosan nevén nevezni, akkor az ’éntudatosságodért’ már sokat tettél. És egyben ez az állapot meghív egy lehetőségre: ha már tudod, hogy éppen mi zajlik, akkor lehetőséged van eldönteni, hogy hogyan is reagálsz rá. Egy választási lehetőséget kapsz, ahol Te magad döntöd el, hogy mihez is kezdesz az adott szituációval. Hogy reagálsz rá? Talán pont ugyanúgy, ahogy eddig is, ami stresszhez vezetetett eddig mindig, vagy éppenséggel kipróbálsz valami mást?

Erre majd a következő bejegyzésben nézünk rá részleteiben. Addig is gyakorold a megállás és észlelés művészetét😊

Díjmentes 0. találkozó: 60 perc együtt: csak Te meg én – na és a coaching 😊 Megismerheted, hogy milyen is az a coaching és engem is megtapasztalhatsz életnagyságban 😊 Itt foglalhatod le az időpontodat.

Felhasznált tartalom: