Feldmár András pszichoterapeuta 1940-ben született Budapesten, 1956-ban vándorolt ki Kanadába, ahol előbb matematikus lett, majd pszichológiát és filozófiát tanult. Sajátos, rá jellemző módon közelíti meg az embert és hiszi, hogy a megfigyelés és módszerek alkalmazása helyett a terapeutának valódi, azaz spontán és őszinte emberi kapcsolatba kell lépnie a páciensével ahhoz, hogy az sebeiből gyógyulni tudjon. Én a coaching tanulmányaim során kezdtem az eddigi műveivel megismerkedni (úgy tudom, eddig összesen 12 darab könyve jelent meg magyarul). Történetei könnyedek, olvasmányosak, ám a húsba maró mondanivalójuk megfogja az embert igazán könnyen. Velem legalábbis ez történt, ezért nagyon vártam már, hogy mikor látogat legközelebb Magyarországra, ahol alkalmam nyílik a személyes légterében is lenni és meghallgatni őt. Erre 2019. június 17-én került sor, az Őszintén mesélek és a Cudar Édesanya című könyveinek bemutatója kapcsán.
Erről az estről írtam egy beszámolót, hogy Ti is részesei lehessetek az esten elhangzott vicces, néhol ironikus vagy provokatív, de mély mondanivalóknak.
A beszélgetés veszélyes – csapott egyből a közepébe Feldmár András tegnap, azon az esten, ahol Szörnyi Krisztina, a HVG Extra Pszichológia magazin főszerkesztője beszélgetett vele az új könyvei (Őszinteség és a Cudar Édesanya) kapcsán. Én meg most elmesélem, hogy mire emlékszem és azt én hogyan fordítom le magamnak 😊 A következő narratíva tartalomhű, de nem mindig követi azt az időrendet, ami az est során történt.
Veszélyes, mert ilyenkor megjelenhet a meggyőzés, amikor én akarok valamit tőled. És ahol a meggyőzés megjelenik, ott az erőszak is megjelenik az akarás formájában. És ahol erőszak van, ott nincs szeretet – fejtegette Feldmár a már most meghökkent közönségnek.
Senki nem tud semmit – folytatta Feldmár -, ám a valóság megmutatja magát köztünk, amikor beszélünk. De csak akkor, ha ott nem erőszak van, hanem kíváncsiság. Kíváncsiak, szeretettel érdeklődők legyünk, mert csak így alakulhat ki a te+én-ből a MI. Ahol a MI megjelenik, az a valóság. Ha csak Te vagy, ha csak a te akaratod érvényesül, azzal szolgaságba taszítod a másikat. Te leszel a kutya, ő meg a farok és kutyaként naná, hogy csóválni akarod a farkadat. És milyen lenne már az, ha egy farok nem engedelmeskedik a kutyának? De ebből nem alakul ki a ’MI’. Ez csak egy kutya lesz a farkával. Amit le akarsz vágni, mert az a farok nem engedelmeskedik neked. Na de ez biztos, hogy nem szeretet, nem igaz?
De hogyan juthatunk el a MI-be?– kérdezte jogosan Krisztina. Gyakorolni kell – vágta rá Feldmár és nevetett. Meg mi is a nézőtéren. Pedig komolyan gondolta 😊
Legyünk ketten egyek, és az legyek én! Ezt akarod egy párkapcsolatban, nem? De ez nem fog jól működni. Egy hatalmon alapuló kapcsolat nem tud jól működni. Legalábbis biztosan lesz olyan, aki szenved – folytatom magamban a gondolatot. Csak ki kell alakítani azt a ’MI’-t… és ezt pont úgy gyakorolni kell, mint amikor a zenészek együtt gyakorolnak. Csak akkor szólal meg a zene, amikor senki sem vezet és senki sem követ. Amikor nincs ’én akarom, te akarod, én így, én úgy’.
A vágyakat mégis őszintén vállalni kell – ezzel szerintem gordiuszi csomót csinált most itt Feldmár, de várok, hogy mi lesz ebből. Persze, az állatoknak ez nem nehéz: ők folyamatosan és őszintén vállalják a vágyaikat. Az embernek nehéz ez csak. Mennyi sejtünk van és nem is sejtjük mit akarnak – helyez el egy jó kis szóviccet a komoly témában és a közönség már nevetve reagál is rá. Szex, szeretet, kapcsolat: ezeket már az óvodában is tanítani kéne – folytatja Feldmár – hiszen a végtelen kapcsolat felé tartunk. Hogy az mi? Hát a házasság. Na de ki akarna egy ilyen végtelen kapcsolatban lenni, ha ez szar? Mikor akarnád, hogy ne legyen vége egy kapcsolatnak? Hát akkor, ha ez egy jó kapcsolat. Mitől jó egy kapcsolat? Amikor van meglepetés – csak ilyenkor jó, ha egy játék, ha egy kapcsolat végtelen. A meglepetés pedig legyen spontán és őszinte. Különben dög unalom lesz az egész….
Különben is már Arisztolész is megmondta, hogy az Etika = Boldogság (kiegészítés tőlem: Az arisztotelészi etika: boldogságetika, középpontjában a boldogság (gör. eudaimonia) áll, arra keresi a választ, hogy az ember a társadalmon belül hogyan érheti el a legnagyobb boldogságot. Szakít azzal a platóni hagyománnyal, miszerint létezik egy örök ’Jó’ idea, ami egyetemes érvényű minden ember számára, szerinte a jó relatív fogalom, minden embernek más és más jelentheti a ’Jó’-t. Ami közös minden emberben, hitványban és erkölcsösben egyaránt, az az, hogy mindenki a maga ’Jó’-ján keresztül a boldogságot keresi.). Ha nem bánunk jól egymással, akkor nem lehetünk boldogok sem.
Mi a kedvenc meséd? – váltott témát Krisztina, mire Feldmár rávágta, hogy Török Sándortól a Kököjszi és Bobojsza. Miért fontosak a mesék? – kérdezett tovább Krisztina. Mert olyan dolgokról tudunk beszélni, amiről nem szabad, nem illik, titkos. Hiszen ki beszélne másként a gyerekevő anyákról? – kérdezett vissza Feldmár és a közönség pedig döbbent csendben hallgatott. Gondolj a Jancsi és Juliskára! Amikor a gonosz boszorka azért eteti a gyerekeket, mert meg akarja enni őket! – nevetett fel Feldmár és vele együtt mindenki, megkönnyebbülve. A mesék szürreálisak és ettől érdekesek pont. Csak az érdekes, ami nem logikus. A mesék és konnektív álmok is egyben. Az álmok pedig determinálnak és nincs olyan, hogy jelentéktelen álom. Az álmok rólunk szólnak. Mindig.
Ezen a ponton Feldmárék kértek olyan önként jelentkezőket a színpadra, akik meg szerették volna osztani az álmaikat és egy ’helyszíni’ álom-értelmezést kapni. Magukat az álmokat, most nem írom le, de mindenképp meg akarom említeni Feldmár kommentjét, ahogyan tudatosan és fair-ül felállította az elvárásokat: Tudod, ez most olyan elemzés lesz, mint amikor be van kötve a szemem és célba lövök úgy, hogy azt se tudom, merre van a cél. Az álmok, amiket hallottunk, többszörösen összetettek voltak, Feldmár szerint az egyik egy 2-3 éves terápiát is elbírna 😊Azokra a megjegyzésekre, amikor az önként jelentkező olyanokat mondott, hogy ’röviden álmodtam’, úgy reagált, hogy ez már önmagában egy beszédes megjegyzés, mert arra utal, hogy az álmodó személy azt tapasztalhatta, hogy nem figyelnek rá hosszan, tehát csak röviden nyilvánulhat meg még álmában is. Aki pedig a jelentéktelen szót használja a saját álmára, az azt éli meg, hogy őt sosem veszik komolyan.
Bátorság kellett, hogy az önkéntesek merjék vállalni az álmaikat kb. 400 fő előtt, mert ennyien voltunk a teremben. És ez fel is hozta a kérdést, hogy vajon mi a bátorság? Feldmár, amikor ő járt terápiába, úgy válaszolt erre, hogy ’félelemnélküliség’, ám a terapeuta felnevetett és mondta, hogy ilyen embert ő nem ismer, akinek ne lenne valamilyen félelme. A bátorság valójában az, amikor a félelmeink tudatában megyünk előre. Akkor vagyunk bátrak, ha vállaljuk magunkat úgyis, hogy lehet, hogy ez másoknak nem tetszik.
És mi az őszinteség? A cenzúra mentes megosztás. Freud Free Association irányzata pont ezt hirdeti: mondj ki mindent, amire gondolsz. Na de ez lehet bántó! – mondja Krisztina. Persze, de a tapintat és az őszinteség nem ugyanaz – nevet Feldmár. A szeretet ugyanis fontosabb, mint az igazmondás. Vagyis, ha szeretlek, akkor tapintatos is vagyok. És ha szeretlek, nem teszek olyat, amiről ne lehetne beszélni, tehát nem kell, hogy őszintétlen legyek veled. Vagyis, amikor a párkapcsolatban a megcsaló fél nem mondja el a másiknak az igazságot arra hivatkozva, hogy nem akarja megbántani a másikat, valójában arról van szó, hogy nem szerette a másikat eléggé, hiszen akkor nem csalta volna meg, amit meg kéne utána magyarázni. A gyerekek is tudják, hogy mi történik két felnőtt közt, megérzik, csak nem tudnak róla beszélni, mert nincs szavuk rá. És nekik pont ez az ijesztő. Ha nincs rá szó, az ijesztő. Ezért kell a gyerekekkel az érzésekről beszélgetni és a maguk szintjén elmondani, hogy mi történik.
Mit kell tegyek egy olyan emberrel, aki pesszimista és csak a rosszra gondol?– kérdezi Krisztina. Semmit! Hagyd élni! – nevet Feldmár. Nem kell neked mindenkit megváltoztatni 😊 Különben is, ők így működnek: ők attól boldogak, mert ami történhet a jövőben, az sokkal rosszabb, mint ami most van. És ne felejtsd el: Minden pillanatban szabadok vagyunk, a múltunk nem veszi el a mostani szabadságunkat. Nehezebb jól bánni a múltunk miatt magunkkal, de egyáltalán nem lehetetlen. Minden trauma kisimul, ha sok jó élmény éri az embert. Csak az ember képes arra, hogy az őt ért impulzus és az arra vonatkozó cselekvés közt szünetet tartson. Ez az a képesség, ami az embert fejlődéshez segíti, hiszen dönthet arról, hogy hogyan a legjobb az őt érő impulzusra reagálni. Használd ezt ki!
Ezzel a végszóval zárult az est. Remélem, hogy a tartalomból és az ott kialakult hangulatból is sikerült átadnom 🙂
