Futurológus – olvasom félhangosan, szinte betűzve az előttem lévő cikkben nyilatkozó személy beosztását. Jövőkutató – teszem hozzá mormogva, mintegy magamnak lefordítva, magyarázva az olvasottakat. Micsoda szakmák vannak mostanság – folytatom a belső monológomat némi meglepettséggel, hiszen abban a hitben élek, hogy egész naprakész vagyok a világgal, hogy követem annak változásait. Erre jön ez a szó, ez a futurológus, ami már szakma egyben és egy csomó mindent elindít bennem….
Mielőtt belekezdek, azt mindenképp tisztázni szeretném, hogy semmi bajom a futurológusokkal, talán azért sem, mert nem tudom, hogy pontosan mit is csinálnak (csak képzelek valamit). De ma ez volt az a szó mégis, ami hosszabb idő után írásra késztetett – úgyhogy ezt köszönöm 😊
Azt is köszönönöm, hogy nemes egyszerűséggel rávilágított arra a tényre is, hogy elég sokan ugyanígy lehetnek az én szakmámmal is, ami a coach [kócs] nevet kapta. Az elnevezés a sportból jön, a sport edzőket hívják így a mai napig. Az edzőket, akik a sportolókból a maximumot hozzák ki testileg és szellemileg egyaránt, a kettő nem igazán válik szét, hiszen ’agyban is ott kell lenni, hogy a test eredményesen működjön’. No, hát ezt csinálom én is pont coach-ként, csak még inkább az emberre fókuszálva. A hozzám érkezőkkel meghatározott személyes és/vagy szakmai céljaikon kezdünk dolgozni és strukturált kérdéseken keresztül, közös együttműködésre alapozva, a célok elérését szolgáló cselekvési tervet építünk. A coach, azaz én vagyok felelős azért, hogy a másikban a megvalósítási energiát felélessze, maximalizálja, hogy az ügyfél teste is mozgásba lendüljön és képes legyen valódi lépéseket tenni a változásért, a kitűzött célokért. A vágyott jövőért.
Ezzel el is érkeztünk a jövőhöz- pont ahhoz a jövőhöz, amit a futurológus is kutat… meg amúgy én is, meg szerintem sokan tesszük ezt. Vágyunk egy szebb, egy jobb jövőre, amiben mi jobban, boldogabban élünk. Egy olyan jövőre, amiben nincsen stressz, nincsen taposómalom, nincsen ’igyekezzünk, mert elkésünk’ hangulat, ahol nincsenek feszültségek, viták, rossz munkahely rossz főnökkel, parttalan veszekedések a férjjel/feleséggel, ahol a gyerek ’jó gyerek’, ahol a szomszéd normális, ahol sosem fogy ki a malacpersely, ahol nem kell megküzdeni hirtelen elromlott mosógéppel, betegségekkel, szomorúsággal, veszteségekkel, ahol már annyira jó a ma, hogy várjuk a holnapot is…
Ja, hogy ilyen nincs is? Hogy ez túl rózsaszín? Hogy ez nem reális, hanem lehetetlen? Egy része talán. Hiszen halhatatlanságot senki nem ígérhet, ahogyan a betegségek tökéletes kizárása is túlzottan optimista. De több része meg bizony csakis rajtunk múlik. És ráadásul ma. Hogy hogyan?
A hozzáállásunk a kulcs. Hogy hogyan tekintünk arra a helyzetre, amiben éppen vagyunk. Hogy észleljük-e, hogy mit teszünk pontosan, hogy mi zajlik a testünkben, hogy milyen gondolatok, érzések suhannak át bennünk éppen akkor.
Miért fontos ez? – kérdezheted. Nézzük meg a ’rossz szomszéd’ esetét (ami könnyen ráhúzható a ’rossz főnök’ helyzetre is…), a szomszédod rossz, mert irritál. Irritál, mert mindig a leglehetetlenebb időpontban kezd porszívózni, vagy olyan tevékenységet csinálni, ami hangos és ez téged zavar. Eleinte tűröd, mert mit is tehetnél, meg majdcsak abbahagyja egyszer. De aztán másnap megint újrakezdi. Benned meg még hamarabb felmegy a pumpa, hogy ’nem igaz, hogy már megint pont most kezdi’. Harmadnap már szinte figyeled, hogy mikor kezdi újra és ingerült kárörvendéssel veszed tudomásul, hogy ’igen, megint csinálja a nyomorult’. Az ördögi spirál már készen is van, minden következő alkalom csak mélyíti benned az elégedetlenséget, egyre hamarabb veszed észre, ha megint azt a bizonyos dolgot csinálja és egyre hosszabban vagy miatta ingerült. Az ingerültség már akkora benned, hogy ha személyesen találkoztok se szívesen köszönsz neki, ha teheted, kerülöd. Megtanítottad magadat arra, hogy a ’szomszéd nem normális’.
De akkor mit is lehet tenni mégis? Legelőször is észlelni az ítélkezést, ami benned jelen van. ’A szomszéd nem normális’ egy elég erős ítélkezés egy másik emberről 😊 Ahogy az is, hogy a ’főnök hülye’, a ’gyerek rossz’, ’a férjem egy idióta’ … és nem kivétel az ítélkezés alól az sem, amikor magadról alkotsz véleményt, pl: ’de hülye vagyok, hogy ezt megint elrontottam’, ’lúzer vagyok, hogy nem tudok leszokni a cigiről/hogy nem tudok lefogyni’. Nagyon-nagyon sokszor nem vagyunk tudatában annak, hogy ilyeneket gondolunk (sőt, néha még mondunk is!) másokról és magunkról is. A legelső lépés, hogy vegyük észre ezeket!
Ha megtörtént az, hogy fülön csíptél egy ilyen gondolatot, érzést, akkor jár magadnak a dicséret: mert nem könnyű ezeket észlelni! Önkéntelenül, sémák szerint cselekszünk, érzünk – amiket tanultunk, amiket tanítottak nekünk, úgy beidegződtek, hogy már ‘automata üzemmódban’ tesszük őket. Az élmények meghatároznak bennünket. Formálnak. Azokra reagálunk és ezeket a reakciókat tanuljuk meg.
A tanult dolgok azonban újratanulhatók. A beidegződéseket, az önkéntelen reakciókat gondos munkával, odafigyeléssel korrekciózhatjuk. Ez a fejlődés maga.
Miután megdicsérted magad (mert fontos, hogy magadhoz jó, elismerő szavaid is legyenek!), akkor lépj egy lépést hátra és próbálj úgy nézni a helyzetre, mintha egy ismeretlen lennél. Hívd elő a kíváncsiságodat és kérdezd meg magadtól, hogy mit tehetnél másként? Eddig mindig az történt, hogy jól felhúztad magad. De milyen más módon tudsz még viszonyulni a helyzethez? Mi mást tudsz még tenni az ingerültségen kívül, amit korábban nem? Mert igen, lehetsz továbbra is ingerült és akkor mi van? Mi változik? Megéri neked ingerültnek lenni? Szeretsz ebben az állapotban lenni? Jó ez neked? Nem??!! Akkor változtass.
Merj lépéseket tenni ma, hogy a holnapod olyan legyen, amilyennek szeretnéd!
Merj odamenni a szomszédhoz és megosztani vele, hogy neked ez így nem jó és beszélgess (és talán kitaláltad, hogy itt nem ’anyázásra’ gondolok…) vele arról, hogy hogy lehetne másképpen azt a bizonyos dolgot elintézni? Add meg neki és magadnak a bizalmat és azzal együtt a lehetőséget, hogy találtok egy olyan megoldást, ami neked és neki is jó!
De változás az is (nem is akármilyen!), ha a szomszéd zajára érkező saját érzelmedet, az ingerültséget próbálod mással helyettesíteni. Ha észleled, hogy jön a feszültség, akkor állj meg egy percre. Vedd észre, hogy az ingerültség megjelent. Vegyél 10 mély lélegzetet, figyelj arra, hogy milyen érzés beszívni és kifújni a levegőt. Kezdd el észlelni, hogy mi történik a testedben, miközben beszívód a levegőt, hogy hogyan emelkedik a mellkasod, a hasad. Képzeld el, hogy az oxigén szétáramlik a testedben. Képzeld el az oxigén útját: az orr belsejétől haladva a légzőcsövön keresztül, ahogy elterjed a tüdőben, ahogy átjárja azt, ahogy a tüdő erezetén keresztül bekerül a véráramba és tested legapróbb zegzugába is eljut. A lábujjaidtól kezdve a fülcimpádig gondold át a tesztrészeidet és kövesd az oxigén útját képzeletben.
Folytasd ezt a 10 levegővételen keresztül. Engedd meg magadnak, hogy a légzésedre figyelsz. Ezzel teszed lehetővé, hogy a fókuszod ne az ingerültség állapotán legyen. Észleld, ahogyan képes vagy a fókuszodat, a saját akaratodnak köszönhetően, a légzésre fordítani. Észleld, hogy a nyomás a fejedben csökken, hogy nyugodtabban veszed a levegőt, hogy a feszültség a gyomrodban porladni kezd. – Ezt hívják tudatos jelenlétnek. Ez egy tanulható technika a nehézségek, a stressz leküzdésre. Angol szóhasználattal ez a mindfulness [májndfulnesz]. Egy olyan technika, melyet coachként meg tudok neked tanítani.
Képzeld el, hogy sikerült megbeszélni ezt a szomszéddal, és/vagy sikerült az ingerültség helyett inkább a légzésedre összpontosítani – milyen érzés ez? Jó? Tetszik, hogy kiiktattál egy nyomasztó érzést a napodból? Tetszik, hogy tudatosan képes voltál egy változtatást véghez vinni az életedben? Tetszik, hogy amit te terveztél el, azt te is vitted sikerre?
Hát nekem is tetszik😊 Ezért vagyok coach, hogy ilyen változásokat indítsak el benned. Én ezt teszem ma a magam holnapjáért 😊 Nekem a jövőm arról szól, hogy ma inspirállak, változásra és változtatásra késztetlek. Teszem ezt azért, mert hiszek a fejlődésben. Hiszek abban, hogy az ember, ha szeretne, tud fejlődni. Hiszek abban, hogy Te ilyen ember vagyok. Hiszek benned.
A holnapunk tehát ma dől el.
Vagyis a jövőnk dől el ma.
Minden ’ma’ egy ’holnap’. Minden ’ma’ ’most’-okból áll.
A holnapok sokasága pedig a jövőnk maga.
Ne habozz másként élni éppen most, pont ma, hogy egy olyan jövőd legyen, amit szeretnél.
…. Szóval úgy tűnik, hogy én meg ’ma-kutató’ is vagyok’ 😊 Pacsi minden futurológusnak! 😊
Ma tehetsz valamit a holnapodért. Legyen az, hogy írsz nekem:
Díjmentes 0. találkozó: 60 perc együtt: csak Te meg én – na és a coaching 😊 Megismerheted, hogy milyen is az a coaching és engem is megtapasztalhatsz életnagyságban 😊 Itt foglalhatod le az időpontodat.
